Chloe és George [HP ff] /BEFEJEZETT/

23. rész

Már mindenki elhallgatott, de a Mardekárosok azok még mindig piszkálták Ront.

-Oké, abba lehet hagyni! -fordultam feléjük.

-Uhh a kis Morgan azt hiszi beszólhat csak úgy nekünk. -mondta Pansy.

-Tudom, hogy a véretekben vab, hogy mindenkinek csak beszóltok, de kibírsz 1 órát hogy ne csináld. -mondtam.

-Te kis........

-Miss. Parkinson csendet kérek! Akkor szólaljon meg ha szólítom! -mondta McGalagony.

Erre mi nevettünk fel, majd amikor elment mellettem McGalagony rám mosolygott, én visszamosolyogtam. Ezért imádom ennyire, mert mindig meg véd minden diákot, ha piszkálják.

Amikor vége lett az órának, volt egy negyed órás szünetünk. Addig összegyűlt a kis csapatunk, és beszélgettünk. (Hermione, Ginny, Harry, Ron, George,  Fred, Luna, Cho, Neville, Cedric és én)

Mentünk a következő órára, jóslástan volt. Be kell, hogy vallják nem nagyon szeretem, mert olyan fura tanár Trelawney Professzor.

2-en lehetett ülni egy asztalnál, de mi most 4-en összezsúfoltuk magunkat, hogy elférjünk, Hermione, Harry, Ron és én.

-Jó reggelt! -köszönt Trelawney, majd szembe állt a diákokkal. -Mindenki asztalán van egy csésze, ahogy annak az álján marad a folyadék, megjósolok rólad valami. -mondta.

-Miss. Morgan. -jött oda hozzám. -Talán kezdhetném magával. -mondta.

Kérdőn néztem rá.

-Adja ide a csészéjét. -mondta, majd oda adtam neki, ő pedig elvette. Mélyen bele nézett.

-Ebből mi lesz? -kérdeztem suttogva Hermionétől.

-Nem tudom. -mondta. -De kíváncsi vagyok.

-Hmmmm éééérdekes! -mondta Trelawney. -Azt látom.... hogy a szerelmi életed romokban hever. Most veszítettél el valakit, aki nagyon fontos volt számodra. Hmm azt is látom meg, hogy az illető miatt volt ez az egész, mert csinált valami....! -fejezte be.

Öhm hirtelen nem tudom elmondani milyen érzések kvarogtak bennem, szomorú és csalódott voltam, de dühös is.

Felálltam és kimentem az osztályból.

-Valami rosszat mondtam? -kérdezte Trelawney.

-Rosszat de igazat tanárnő. -mondta Harry.

Utánam jött Hermione.

-Nem gondoltam, hogy ez a fura tanár majd valami olyat fog látni ami baromira igaz. -mondtam.

-Hát én se. -mondta. -Jól vagy?

-Azt hiszem meg vagyok, nyugodtan menj csak vissza az órára, de én inkább nem megyek. Megvárlak titeket itt kint. -mondtam.

-Rendben. -mondta egy bátorító mosollyal, majd mesimogatta a vállamat.
Visszamosolyogtam rá.

Míg vége nem lett az órának addig ott vártam kint őket.