Chloe és George [HP ff] /BEFEJEZETT/

28. rész

Fél 9 körül mikor akartam volna menni, hogy pizsomába öltözzek és fogat mossak, hallottam, hogy valaki hív telefonon. Megnéztem a telefont...... George volt az. „Mit akarhat vajon? ”. Felvettem....

-Szia. -köszöntem bele.

-Szia. -köszönt vissza. -Beszélhetnénk? -kérdezte.

-Persze, mond! -mondtam.

-Úgy értem, hogy találkozhatnánk? -kérdezte.

Nem válaszoltam, mert lefagytam......

-Nem jönnél le az udvarra? -szólalt meg megint. -De most hozz kabátot! -nevetett fel.

Uram isten az a nevetés...... gyomorgörcsöm lett tőle. Találkozni vele.... és csak ketten lennénk....

-D-De persze, öhm lent vagy már? -kérdeztem.

-Igen. -válaszolta.

-Oké, akkor mindjárt megyek, csak veszek egy kabátot. -mondtam.

-Oké, itt várlak! -mondta.

Bepánikoltam, vajon miért hív, már nem velem akar menni a bálba, vagy mit akar?....

-Ki volt az? -kérdezte Hermione.

-George.... -mondtam.

-Oh... és mit szeretne? -kérdezte.

-Nem tudom, csak annyit mondott, hogy beszélni szeretne velem. -mondtam.

-Mi van, ha talán most magyarázná el, vagy bocsánatot kér? -kérdezte Ginny.

-Lehet.... -mondta. -De most megyek.

-Oké, de majd mondj el mindent. -mondta Hermione.

Felvettem egy kabátot majd lementem. Láttam, hogy George ott ül kint egy padon. Az érkezésemre felnézett rám és mosolygott.

-Szia! -mondta. -Az hittem, hogy nem fogsz lejönni.

-Szia! -mondtam. -De hiszen mondtam, hogy jövök. De miről szeretnél beszélni? -kérdeztem.

-Hát öhm hol is kezdjem....? -kezdett bele, talán mintha szégyenlős lenne.

Furán néztem rá....

-Az elejétől? -néztem rá kérdőn.

-Szóval az nap a nagyteremben az a csók nem jelentett nekem semmit.... -mondta.

Csak hitetlenül néztem, ha nem jelentett neki semmit, akkor miért nem mondta el hamarabb.

-Akkor rám mászott Lavender, én próbáltam őt lekoptatni de nem sikerült, és pont akkor csókolt meg amikor ti jöttetek be. -folytatta.

-És ha csak ennyi volt az egész, akkor miért nem lehetett volna hamarabb elmondani? -néztem rá kérdőn, és dühösen. -Mond George ezzel miért kellett 1 hetet várni....?

-Nem tudom...... azért mert láttam, hogy nem nagyon akarsz szóba állni velem, és ezért inkabb hagytam egy kis időt.... -mondta.

-Oké...., de 1 hetet? -kérdeztem.

-Nem ennyit terveztem, de ennyit sikerült. -mondta. -Fura volt, hogy nem voltál velem csak nagyon ritkán, szinte nem beszéltünk....

-Nekem mondod? -kérdeztem. -Majd bele őrültem, hogy nem beszéltünk, nem nagyon találkoztunk, nem érezhettem az érintésedet........ -mondtam neki.

Aztán észbe kaptam, hogy ezt mind nem a fejemben mondtam hanem egyenesen neki a szemébe....

-Öhm.... azt hiszem ezt megtettem és kimondtam.... -mondtam.

-Igen! -mosolygott. -De én is így érzek. Szeretlek Chloe! -mondta. -És nem csak barátilag.....

El sem hittem azt amit mondott, viszonozza a szerelmemet. Ennél jobban szerintem semminek nem örülhettem. Bekönnyeztem....

-Én is szeretlek George! -mondtam könnyezve.

Azt hittem, hogy most.... most megtörténik a csók.... de semmi nem volt. Rám mosolygott, lehajolt és adott egy puszit a homlokonra, majd ezt mondta:

-Menjünk be mert már nagyon hideg van!

Így 9 óra körül bementünk. Az ajtó előtt elköszöntem tőle, majd bementem a szobába.