Chloe és George [HP ff] /BEFEJEZETT/

74. rész

Délután egész végig azon gondolkoztam amit Hermione mondott. Tényleg nem tudnék nélküle élni, persze ezt George felől nem tudom, hogy ő tudna-e nélkülem élni. De már nagyon hiányzott, és igaz, hogy majdnem megtörtént, de lehet, hogy nem történt volna meg, ezt már nem tudom meg. És azóta se szólt Emmához, és nem is beszélt róla se semmit. Úgyhogy egy „Egye fene..” mondattal ráírtam George-ra, hogy beszéljük meg ezt az egészet. Azt mondta, hogy este ha jó nekem, akkor megbeszélhetjük. Ezután csak türelmetlenül várakoztam az estére.

„Mikor lesz már este???? ”

Nagyon ideges voltam, és izgultam is. Lehet, hogy most kibékülök vele, de ha egyszer megtette, lehet, hogy képes mégegyszer. „Ezt a baromságot verd ki a fejemből Chloe! ” Azt mondta, hogy szeret, akkor az úgy is van. Hiszen George soha nem hazudott nekem, akkor ezzel kapcsolatban se.

                                *Este*

Oké, ahogy egyre közeledett a "találka" ideje, egyre jobban ideges lettem, hogy miért magam se tudom. Most végre kibékülhetek álmaim szerelmével, erre itt izgulok és idegeskedek. Vettem egy mély levegőt, felvettem egy dzsekit és lesiettem.

Mint mindig George megint hamarabb lent volt mint én. Most vagy én vagyok késős, vagy ő szeret mindig hamarabb lejönni. Ez örök rejtély marad.

Lassan elkezdtem sétálni a füvön, nem akartam túl hamar ott állni előtte, kicsit még össze akartam szedni a gondolataimat. De egyszer ennek is vége, és hopp szembe találtam magamat George-al. Mélyen néztünk egymás szemébe, és vagy 2 percig csak így álltunk. Néma csendben és elolvadtunk egymás íriszeitől.

-Szia. -köszöntem elsőnek én.

-Szia. -köszönt vissza.

Leült, majd mutatta a kezével, hogy foglaljak helyet mellette.

-Én........

-Figyelj........

Kezdtünk bele mindketten egyszerre. Zavartan felnevettem.

-Mond csak te.. -mondtam.

-Én tényleg nagyon sajnálom! Nem tudom mi ütött akkor belém. Amikor aznap délután itt vártalak, akkor oda jött hozzám Emma, hogy majd tudnék-e neki segíteni a háziban. Igent mondtam. Közben meg vártalak. De még mindig nem ment el. Elkezdett beszélgetni, de én nem akartam vele bunkó lenni, úgyhogy beszélgettem vele. És amikor jöttél te, akkor mászott rám. És nem tudom mi történt velem, csakúgy........ nem tudom tényleg. Igen, Emma tényleg egy csinos lány, de engem nem érdekel. Engem csak TE érdekelsz!! Emma még túl fiatal, gyerekes. Te pedig 16 évesen is olyan vagy mintha már 30 éves lennél. Ezt nem sértésnek mondom. -nevetett fel egy kicsit. -Én csak is téged akarlak Chloe! Szeretlek! Mindennél jobban, még az életemnél is jobban!

Csak bámultam ki a fejemből, ezek után nem tudtam semmit mondani. Mint az első alkalom Lavenderrel, akkor se jelentett neku semmit, és most se. Úgy látom minden ilyen helyzetben a lányok voltak a bűnbakok.

-Én is szeretlek! -mondtam, és könnyen szöktek a szemembe.

George megkönnyebbült, felém fordult, megfogta az államat, maga felé fordított, lassan lehajolt a számhoz, és megcsókolt, lágyan, szenvedélyesen és birtoklón.

Örülök, hogy kibékültem George-al, és soha többet nem akarok össze veszni vele. Egy hét is szenvedés nélküle. Na, most mondjátok, mi ez ha nem igaz szerelem?

Ezután George felkísért a szobámhoz, az ajtó előtt megálltunk, egy lágy csókot lehelt az ajkamra, és utána elment. Vigyorogva léptem be az ajtón.

A lányok izgatottan fordultak felém. Hermione éppen olvasott, Ginny pedig telefonozott. Mind a két személy lerakta a kezében lévő tárgyat és nagy szemekkel nézett rám.

Én csak leültem az ágyamra, és vigyorogva vizsgáltam a falat.

-Kibékültek! -sikított fel Hermione.

-Úristen! -sikított Ginny is.

Én csak nevetve néztem feléjük, és hevesen bólogattam.

-Mesélj el mindent. -mondta Hermione.

-Egytől-egyig. -mondta Ginny.

-Oké oké. -nevettem fel.

Majd ők oda jöttek hozzám, leültek az ágyra és kíváncsian várták a sztorit.

Elmeséltem nekik, hogy mit mondott George, és az én gondolataimat is. Hol mosolyogva néztek, hol pedig felhúzott szemöldökkel.

Mikor ezt megvitattuk a lányokkal, elmentem zuhanyozni. Mikor végeztem, boldogan meséltem el Flórának és anyának a hírt. Mivel már fáradt voltam, így 10 óra körül lefeküdtem aludni. Olyan boldog voltam, így hamar elnyomott az álom.
___________________________________________

Remélem mindenki örül, hogy Chloe és George kibékültek. 😊❤