13. rész

344 16 0
                                    

Ezen csak felnevettem egyet, majd eltettem a telefonomat és pihentem egy kicsit.

Mivel hamarabb volt a táncpróba, így az egész délutanunk szabad volt. Amikor már kipihentük magunkat, a lányokkal azt beszéltük hogy mit csináljunk, mert nem akartunk egész délután a szobában lenni és unatkozni.

-Menjünk a városba, és majd beülünk ott valahova vagy csak benézünk. -vetettem fel az ötletet. -Ennél jobb ötletem nincs.

-Jobb mint hogy egész nap csak itt unatkozzunk. -mondta Ginny.

A köves úton sétáltunk, amikor is megláttam egy elég hosszú nevű boltot, de eddig ezt nem láttam még. 100-szor szép ruhabolt.

-Lányok ez a ruhabolt eddig is itt volt? -kérdeztem.

-Nem, csak 3 nappal ezelőtt építették. -mondta Hermione.

-Ahogy látom csak női ruhák vannak. -mondta Ginny.

-Igen, megnézzük milyenek vannak? -kérdeztem.

-Persze, menjünk, egy nőnek nem lehet jobb unalom űző program, minthogy ruhákat nézeget vagy vásárol. -mondta Hermione.

-Ez így igaz! -mondta Ginny.

Egy nagyon szép bolt volt, kívül bordó színű, sok ablakkal, és egy elég magas épület volt. Mikor bementünk, csodálkozva néztünk szét, hiszen magas épület volt mégse emeletes. Mikor a fejünk felé néztünk, megértettük hogy miért ilyen magas, mert a fejünk felett is ruhák voltak. Ott lebegtek a fejünk felett. A többi ruha pedig oldalt az ablakok mellett, szintén lebegve. A tulajdonos egy alacsony természetű hölgy volt, hosszú barna hajjal, és barna szemekkel, körülbelül 40-es lehetett.

A lányok egyből letámadták a ruhákat, és kezdtek nézni hogy mit vegyenek meg a bálra. Én csak néztem őket, mert én még nem szerettem volna nézelődni majd csak az utolsó táncpróba után.

-Te nem nézelődsz a ruhák között kis hölgy? -kérdezte az eladó.

-Nem köszönöm. -mondtam.

-Talán nem tetszenek? -kérdezte.

-Nem az, igenis gyönyörű ruhák vannak. -mondtam. -Csak én majd jövőhéten szeretném kiválasztani, amikor megveszem. -magyaráztam.

-Értem. -mondta, majd odament Ginnyhez és Hermionéhez, hogy megkérdezze tőlük milyen ruhára van szükségük.

Nem adtak konkrét választ, mert ők is csak nézelődtek. Velem akarták megvenni ők is, majd a jövőhéten.

Meg kicsit sétáltunk a városban, majd visszamentünk a suliba, mert már hideg volt. Már lezuhanyoztam és az ágyban voltam, amikor csipogott a telefonom hogy jött egy üzenet. Amikor megnéztem, hogy ki írt, azt hittem ott helyben kiesik a telefon a kezemből, George volt az........

Chloe és George [HP ff] /BEFEJEZETT/Where stories live. Discover now