Chloe és George [HP ff] /BEFEJEZETT/

40. rész

Mikor mentem, találkoztam Freddel.

-Hova-hova ilyen csinosan? -kérdezte mosolyogva.

-Csak vásárolni megyek. -mondtam.

-Vásárolni mi?

-Igen.

-Gyanús......

-Na jó, az egyik fiúmmal találkozok, csak kérlek ne köpj be George-nak. -szálltam be a hülyéskedésbe. -Bármit megteszek.

-Bármit?

-Bármit....

-Akkor adj egy csókot. -nevetett.

-Hülye.. -nevettem én is.

-De most komolyan, hova mész? -kérdezte.

-Vásárolni. -mondtam. -Akarok még nézni valamit Hermionénak.

-De azt el tudod intézni akár 2 nap múlva is.

-Igen, de nem akarom olyan későre hagyni, mert aztán meg elfelejtem.

-Te tudod, akkor jó vásárlást, és vegyél valami szépet.

-Köszi, igyekszem.

Ezután mentem a városba, miközben a köves úton sétáltam, nézelődtem vajon hol találok ékszeres boltot, mert már a fejemben elterveztem, hogy mit akarok venni, egy nyakláncot amint egy R betű virít, had lássa Hermione a szerelmének kezdőbetűjét mindig. Egyszer csak jobbra pillantottam, és megláttam a tökéletes boltot. Nem csak ékszer bolt volt, hanem ilyen vegyes, de ha van az ami kell nekem akkor tökéletes. Beléptem az ajtón, egy kis csengő volt az ajtó felett, hogy ha valaki bejön jelezzen, így amikor beléptem a halk szobában elég hangos zajt csapott. Nem láttam a tulajdonost, vagy a dolgozót, mintha csak egyedül lettem volna.

-Halóó, van itt valaki? -kiabáltam, de nem jött válasz.

Úgyhogy elkezdtem szét nézni a boltban, hátha találok valami jó ajándékot. Mivel nagyon koncentráltam és csak nézelődtem, nem hallottam, hogy valaki jön.

-Heló kedvesem! Segíthetek valamiben? -kérdezte.

A hang hallatán nagyot ugrottam hátra, majd a szívemhez kaptam.

-Jaj bocsáss meg, nem akartalak meg ijeszteni! -mondta.

-Öhm semmi baj, csak azt hittem nincs meg itt a tulajdonos, addig nézelődtem. Maga lenne az? -kérdeztem.

Egy alacsony öregember volt, már őszülő hajjal.

-Én lennék. -mondta.

-Esetleg nyakláncai vannak? -kérdeztem.

-Persze, van meg 10 darab. Válassz csak. -mondta, majd oda vezetett ahhoz a polchoz ahol a nyakláncok voltak.

Megpillantottam azt a nyakláncot ami nekem kellett, tökéletes ajándék volt.

-Ez lesz az! -választottam ki egy nyakláncot.

Kifizettem, majd vissza mentem a suliba. Nagyon jó árban volt, se nem drága, se nem olcsó.

Mikor vissza értem a suliba úgy mentem be a szobába, hogy Hermione meg véletlenül se lássa meg a kis tasakot amiben volt a nyakláncot.

-Hol voltál? -kérdezte Ginny amikor beértem a szobába.

-Csak a városban, vásároltam. -mondtam.

-És nekünk nem szóltál?

-Hermionének vettem ajándékot. -hangosan mondtam mivel nem volt a szobában.

-Na mutasd, mit vettél?

Megmutattam neki a nyakláncot, meg a pólót amit csináltam.

-Ezek gyönyörűek. És te csináltad a pólót?

-Igen, akril festékkel festettem, és így nem fog lejönni a mosásnál.

-Én nem készítettem, csak vettem.

-Hát az is jó.

-Igen, de lehet, hogy a kézzel készítettnek jobban fog örülni.

-Dehogy, neki nem az fontos, hogy mennyibe került, készítetted vagy vetted, hanem az, hogy kitől kapja, és, hogy szeretettel. Már pedig te szeretettel adod, neki az számít, hidd el nekem.

-Rendben.

-Amúgy hol van Hermione? -kérdeztem, mert még mindig nem volt sehol.

-Csámpást keresi, valahol az udvaron van, de nem találja.

-Hát nem hiszem, hogy olyan hamar fogja, mert az udvar elég nagy. -nevettem fel. -Addig míg nincs itt, élvezzük ki azt a kis időt és beszéljük még, hogy akarjuk megcsinálni a partit.

-Oké, neked van már ötleted Chloe? -kérdezte egy kis gondolkodás után.

-Igen, felvázolom.

-Oké.

-Szóval, terveztem színes lufikat, még olyat is amint szám van, és akkor kirakjuk úgy ide a szobába 17. Gondoltam, hogy tortát azt majd csinálok én, már meg is van, hogy milyen szeretnék. Az ajándékokat az majd csak a bulin kapja meg. A bulin lesz még sok nasi, társasozunk, megy a zene, nagyon jó lesz. Este pedig csak mi hárman leszünk a szobában, beszélgetünk, filmet nézünk egy csajos pizsi partit fogunk tartani.

-Huh ez tök jól hangzik. Szerintem ezt nem most tervelted ki.

-Dehogy, ehhez 1 hét kellett, amikor nem a táncpróbákra, a bálra, vagy éppen George-ra koncentráltam akkor Hermione szülinapi buliján gondolkoztam.

-De megérte, mert remekül hangzik! Szerintem imádni fogja.

-Hát.... remélem. Ja és míg el nem felejtem, csináltam egy videót is, össze vágtam képeket.

Megmutattam a videót is.

-Ez is nagyon jó! Hát te nagyon kreatív vagy. -nevetett fel.

-Igen, szeretek magam készíteni dolgokat, meg ilyenek.

Ekkor nyitódott az ajtó, és Hermione lépett be Csámpással a kezében.

-Na megtaláltad? -kérdeztem nevetve.

-Meg.... nehezen, de meg. -mondtam. -Tényleg, te hol is voltál?

-A városban, vásároltam. -mondtam.

-És minket miért nem hívtál? -kérdezte felvont szemöldökkel.

-Ezt én is kérdeztem tőle. -mondta Ginny.

-Mert most egyedül akartam, akkor legközelebb jöttök ti is.... -mondtam. -Így megfelel?

-Meg. -mondták mindketten barátságos hangon.

Erre csak megráztam a fejemet.