Chloe és George [HP ff] /BEFEJEZETT/

51. rész

Október 18; Vasárnap:

Reggel mikor felkeltem George-nak nyoma se volt, hamarabb kelt mint én. „Valószínűleg már lent van”. Mindig megnéztem a telefonomon, hogy hány óra van, most is azt tettem (9:46). Elég sokáig aludtam. Kikeltem az ágyból és a szekrényhez mentem, mivel mindenki fent volt már, üres volt a szoba. Kiválasztottam a ruháim közül egy egyszerű kényelmes nadrágot, és egy világoskék pólót.

Bementem a fürdőbe, felöltöztem, megfésülködtem és fogat mostam. Majd lementem. A konyhában csam három lány volt Molly, Ginny és Hermione

-Jó reggelt! -köszöntem.

-Jó reggelt! -köszöntek vissza.

-Jó sokáig aludtál. -mondta Ginny.

-Igen, én is csodálkoztam. A fiúk hol vannak?

-Valami csinálnak, Arthur pedig az udvaron van. -mondta Molly.

Épp ekkor jöttek le Bill-ék.

-Jó reggelt! -köszöntek egyszerre.

-Jó reggelt! -mondtam. -Hogy aludtatok?

-Köszönjük, jól. -mondta Fleur. -És te? -ült le mellém az asztalhoz.

-Én is jól. Molly a fiúk is kint vannak vagy bent? -kérdeztem.

-Bent a házban. -mondta.

-De akkor miért nem találkoztam egyikkel se?

-Mert jól rejtőzködünk. -mondta valaki a lépcsőn le jövet.

Mikor megláttam, rá mosolyogtam. George-ék jöttek le, ő elől a másik 4 pedig mögötte.

Oda ültek ők is az asztalhoz, nehézkesen de elfértünk............. nagyjából.

Mivel bal oldalamnál Fleur ült, így George leült a jobb oldalamhoz. Oda hajolt hozzánk és adott egy csókot. Kicsit szégyenlős voltam még mások előtt csókolózni, de őket a családomnak tekintettem, úgyhogy próbáltam lerázni magamról a szégyenlősséget.

Mikor mindenki az asztalnál ült, Molly ki kiabált, Arthur-nak, hogy jöhet reggelizni.

-Arthur, Heléna gyertek, reggeli! -kiabált ki.

„Anya? Anya is kint van? ”

Bejöttek, majd ők is leültek az asztalhoz.

-Mit csináltatok kint? -kérdeztem anyától.

-Csak kicsit megigazítottuk a sátrat, mert elfújta a szél. Este nagyobb szél volt, és amiatt. -mondta.

-Áááá értem! -mondtam.

Tényleg ma lesz az esküvő, délután sütögetés lesz, rend rakás, készülődés. Jó sok dolgunk lesz. De imádom az esküvőket. Úgyhogy a hozzátartozó készülődéseket is.

Csendben megreggeliztünk.

Utána a felnőttek elmentek ügyeket intézni, az esküvőre dolgok amik még nincsenek, még ilyenek. Csak a 7 gyerek maradt. Féltem, hogy az ikrek kihasználják és valami rosszat fognak csinálni.

Kint voltam az udvaron, le ellenőriztem a sátrat nem ment-e tönkre megint. Szerencsére nem.
Mikor bementem, őrületesen nagy zajt hallottam az emeletről. Be kellett, hogy fogjam a fülemet. Fogalmam se volt, hogy honnan jöhet ez a förtelmes zaj. Mintha valaki játszott volna valami hangszeren, de ez nem csak egy volt. Biztos voltam, hogy az ikrek azok, ki mások........
Mikor felértem a lépcsőn, egy szoba felé sétáltam, de ott eddig még nem jártam, mintha valami eltitkolt bunker lett volna. Ahogy közeledtem egyre hangosabb volt a "zenélés".
Benyitottam az ajtón, és láttam, hogy George jó erősen dobol, Fred pedig gitározik. Közben ide-oda dobálják a fejüket mintha rockerek lennének.

-Fiúk! -szóltam nekik, de nem hallották.

-FIÚK! -kiabáltam egy nagyot.

Ekkor abba maradt a "zenélés", és rám figyeltek.

-Lehetne, hogy ezt..... -mutattam a hangszerekre. -..... halkabban csináljátok. Mikor bejöttem az ajtón egyből lehetett hallani.

-Miért nem tetszik? -kérdezte Fred, közben megpendített egy húrt.

-Talán ha nem bömbölne, és valami normálisat játszanátok, akkor igen.

Egymásra nézték, majd rám, egy válrándítással és egy „oké”-val letudták.

-Amúgy nem is mondta Fred, hogy van gitárod. Csak azt tudtam, hogy George-nak van dobja. -mondtam.

-A napokban kaptam anyától. -mondta.

Elköszöntem tőlük, majd mentem, hogy megnézzem a lányok mit csinálnak. Mikor becsuktam az ajtót megint elkezdtek olyan hangosan lármázni, azt hittem kiszakad a dobhártyám. Csak megráztam a fejemet és mentem a lányokhoz.

Mikor beléptem a szobába láttam, hogy ők is fájdalmasan néznek a "zene" hallatára, amúgy szépen tudnak játszani, mert hallottam már őket dobolni, de ez valami más, komolyan mintha valami olyat ittak amitől ilyen hülyén játszanak.

-Mi ez a förtelmes zaj? -kérdezte Ginny.

-Az ikrek...... -mondtam.

-Én úgy tudtam, hogy szépen tudnak játszani. -mondta Hermione.

-Én is, de valami beléjük ütött, mert valami förtelmesen játszanak, és baromi hangosan. Remélem Molly-ék hamarosan haza érnek. -mondtam.

Meg vagy fél órán át hallgathattuk George-ékat, utána az ablakból láttuk a kocsit. Én lementem, hogy lehet, hogy kell nekik segíteni, ha vásároltak a főzéshez.

Molly jött be elsőnek.

-Mi ez a hangos zaj? Az emeletről jön? -kérdezte egyből mikor bejött az ajtón.

-Igen, az ikrek.... -mondtam.

Azzal Molly el is tűnt és felment. Egy 5 perc múlva csend lett, és a fiúk is lejöttek.

-Oh köszönöm Istenem! -sóhajtottam fél.

A fiúk csak nevettek. George oda jött hozzám, hátulról átölelte a derekamat, és oldalra fordítottam a fejemet majd egy csókot nyomott a számra.

-Talán nem tetszett? -mosolygott.

-Nem.... -mondtam.