Mindennél SM ff

2. évad 7. rész

•••

- Shawn - fordultam felé könnyezve - nem jön fel a ruha.

- Shh, édesem nyugi. Megoldjuk. - suttogta olyan halkan hogy csak én halljam.

- Shawn, nem érted. - ingattam meg a fejemet idegesen. - Kurvára szűk rám a ruha konkrétan mindenhol. - leesett neki. Azt hitte csak viccelek.

- Szerinted miért nem eszem rendesen? - kérdeztem miközben egyre jobban pánikoltam.

- Figyelj, - nézett a szemembe - muszáj lemondanunk Ashley-nek hogy valami nem stimmel. Ez még nem is a te méreted. Látszólag sem.

- De, így mi lesz velem?

- Kicsim, rohamod lesz. Figyelj rám oké? - kérdezte mire bólintottam. - Mondom, szólunk Ashley-nek hogy ez így nem megy tovább. És rohadt jól nézel ki. És van egy ötletem. - kacsintott én pedig próbáltam szavaira összpontosítani. Elég nehéz volt tekintve hogy a fülemben zúgott a vér, és a mellkasom hullámzott. - Délután átjössz hozzám rendben? Elküldjük Briant valahova, és csak mi ketten leszünk. Persze a szüleidnek nem szólunk róla, ezáltal ki kell osonnod.

Ettől valamelyest megnyugodtam. Nagyon jól esett hogy feláldozza értem a délutánját, ám a következő mondatra nem voltam felkészülve.

- Viszont - sóhajtott - nem tudunk sokáig együtt lenni mert vissza kell mennem folytatni a turnét. - ez a lehető legrosszabb ötlet amit valaha mondhatsz egy pánikbetegnek. Próbálod nyugtatni, sikerül is, de képes vagy egy mondattal lerombolni amit eddig felépítettél.

Elkezdtem még jobban kapkodni a levegőt. A gondolat hogy nem lesz mellettem, egyszerűen letaszított az életről. Nem tudom hány koncertje lesz, de meghalok nélküle. Annyira jó hogy idejött hozzám, és azt hiszem mostmár soha nem szeretném elengedni.

- Faszom - kiáltott fel, és a táskámhoz rohant. Nagyon is jól tudtam hogy a gyógyszereket keresi, de nem volt nálam. Ha Ashley-hez megyek soha nem viszek magammal, mert tudom hogy nem történne ilyen. Vele egyszerűen annyira nyugodt vagyok hogy néha még én is meglepődök magamon. - hol van már? - túrta fel még jobban.

- Shawn. - mondtam iszonyatosan halkan. - nem hoztam magammal.

Ezt ő meghallva megállt, és lassan felém fordult. Úgy éreztem mindjárt meghalok. Levegőm egyre jobban kezdett fogyni, közben a könnyek marták a szemeimet így tönkretéve a már elkészített sminkemet.

Elkezdett felém lépdelni. Lassan, és teste nyugodtságot tükrözött. Vagyis próbált. Ahogy ideért leguggolt elém, majd kezét a térdhajlatomhoz helyezte és felemelt. Oda vitt a kanapéhoz és lerakott rá. Kinyitotta az ablakot, ahol a már hideg torontói levegő utat nyert befelé. Lassan megtöltöttem vele a tüdőmet, és éreztem hogy kicsivel jobb.

Shawn oda ült mellém, és megfogta a kezemet. Közben édes dolgokat suttogott a fülembe, miközben rá koncentráltam. Lassan átvettem légzését és teljesen megnyugodtam.

- Köszönöm. - suttogtam és egy puszit nyomtam az arcára.

- Kész vagy már? - rontott be az öltözőbe a fotós. - Hol van a ruha? Miért nincs rajtad?

- Öm, az a helyzet hogy nem jó rám. Túl szűk.

- Ez azért van mert sokat eszel látod. Anyád hányszor mondta hogy ne egyél egyfolytában. - nézett rám rosszallóan. - Nagyszerű most kereshetek masik modellt.

Teljesen megsértett szavaival. Nem csak ahogy rólam beszélt, hanem az hogy minősített. Anya nekem soha nem mondott olyat hogy ne egyek, könyörgöm fejlődő szervezetek vagyunk akiknek szüksége van a táplálékra. És ebben az a szomorú hogy manapság elkezdtem rossz irányba terelődni, ezáltal bejött pár káros dolog az életembe, ami helyettesíti az evést.
Valószínűleg Shawn látta hogy megfeszülök, ezért felállt és odaállt a nő elé.

- Khm - kocogtatta meg a vállát - ha beleszólhatok én is. Szerintem Emma teljesen jó testsúlyban van, sőt mi több már vékony. Amikor külföldről jött haza elájult a reptéren. És ezt tudja hogy honnan tudom? Ott voltam, én hívtam a mentőket. Azt mondták hogy már szinte kórosan vékony és hogy ez nem normális. - emelte fel hangját - Aztán kiengedték, és képzelje el volt egy teljes nap amíg nem evett. Ezt a menedzserétől tudom, mert vele folyamatosan tartottam a kapcsolatot. Volt egy nap amikor felhívtam FaceTime-on Emmát. Konkrétan úgy nézett ki mint egy holdkóros. Szemei alatt hatalmas karikák, kezei totál vékonyak, de ahogy látja most is. És pontosan azért vagyok most itt mellette hogy életet leheljek belé, mert a maguk fajta fotósok miatt megy le az önértékelése. Felfogja hogy miket csinálnak egy tizennyolc éves lánnyal?

A nő nem válaszolt, csak hatalmas szemekkel bámult a fiúra. Oké, igazából az előbbi szövegén elolvadtam. Lényegretörően mondta el hogy mit szeretne, és nem kertelt a hölgy szemébe mondta az igazságot.

- Gyere menjünk. - fogta meg a kezemet és felhúzott a szófáról. Ahogy kiértünk láttuk hogy Ashley éppen telefonált.

- Srácok, menjetek nyugodtan amerre akartok. - mondta, majd szemei az összekulcsolt kezünkre tévedt - Együtt vagytok?

- Nem - vágtuk rá mind a ketten, mire szomorúan de egyben furcsálva nézett ránk.

- Emma, majd ha tudsz akkor valamikor megint gyere át hozzám. Megint lenne megbeszélnivalónk.

Ezután bólintottam, majd hagytam hogy Shawn kivezessen a kocsihoz.

•••

- Köszönöm hogy hazahoztál. - nyomtam egy puszit az arcára. Igaz, hogy az utca elején állt meg, de attól meg aranyos volt ahogy elhozott. Egyébként imádom nézni ahogy vezet.

Kiszálltam a kocsiból, és elindultam tovább. Ő időközben elment mellettem és integetett nekem a kocsiból. Hazafelé azt beszéltem vele hogy akkor Délután átszökök hozzá, és ki élvezzük a maradék időt. Mint megtudtam holnap kell neki visszamennie turnézni, és hát, nagyjából még egy hónapot lesz távol. Azért remélem most keresni fog, nem úgy mint eddig...

Sziasztook! Remélem tetszett a rész. Ha igen akkor jelezd legyszi, remélhetőleg nemsokára hozom a következőt is.
Vigyázzatok magatokra! Petra ❤️