Napfogyatkozás

•Utolsó rész•

•Wendy Adams•
Két évvel később

Izgatottan sietek haza, a kávézónkból. Ma Josh nem tartott velem, azt mondta van egy kis dolga. Nem kérdezősködtem, ő pedig nem mondta mit kell elintéznie. Nagyon hiányzik. Egész nap nem találkoztunk.

Imádok Párizs utcáin sétálni, annyira gyönyörű. Már sötétedik, az utcák pedig ki vannak világítva. Csodálatos. A nyári meleg ellenére az esti levegő kicsit hűvös, ahogy pedig végigszalad a testemen a libabőr egyből megbánom, hogy reggel nem vettem magamra legalább egy pulcsit.

Hosszú napom volt. Ma én zártam a kávézót. Az egész napot itt töltöttem, mert beteg lett az egyik felszolgáló, úgyhogy beugrottam helyette.

Nem sokkal az ideköltözésünk után találtunk rá a helyre, és jó ötletnek tartottuk, hogy megvegyük és felújítsuk egy kicsit. Nem volt szükség hatalmas átalakításokra, mert maga a helység szép volt, inkább csak a berendezését cseréltük kicsit modernebbre. Elég jól sikerült. Féltünk belevágni de megérte. Már az első nap is rengetegen jöttek, és hála isten a forgalom azóta sem csökkent. Igaz, hogy sok vele a munka, de megéri.

Számomra nehézséget okozott megtanulni a francia nyelvet, de így két év elteltével már elég jól megy. Igaz néha, egy-egy szó nehézséget okoz, de már bárkivel tudok beszélgetni. Josh ügyesebb volt mint én, ő könnyebben megtanulta, és nekem is sokat segített.

- Josh, itthon vagy? - kérdezem hangosan mikor belépek a lakásunkba.

Imádom ezt a helyet. Csodaszép a kilátás, hatalmas ablakok vannak, ami feldobja az egész nappalit. Bézs színek dominálnak a lakásban, amit feldobtuk egy kis feketével és fehérrel. Néhol még a halvány zöld is megjelenik. Modern, de mégis otthonos.

- A szobában vagyok. - hallom meg a hangját. - Egy perc és jövök.

Levéve a cipőmet a konyhába lépek, ahol jó illatokat érzek. Hm, vacsorát főzött. Eddig fel sem tűnt milyen éhes vagyok.

- Szia édes. - karolja át a derekam, és csókkal szórja be a nyakam. - Hiányoztál.

- Te is nekem. - fordulok szembe vele, és a nyakát átkarolva üdvözlöm egy csókkal. - Milyen volt a napod?

- Hosszú. És neked? - tessékel az asztal felé. - Ülj le.

- Nekem is. - csillan fel a szemem mikor meglátom a vacsoránkat. Spagetti. Imádom.

- Nem ettél ma? - néz rám rosszallóan amikor a gyomron korogni kezd.

- Csak reggel. Napközben nem volt rá időm. - vallom be. Eszembe sem jutott, hogy ennem kellene. Lefoglalt az emberek kiszolgálása, és a papírmunka. - Mit csináltál ma? - kíváncsiskodok.

- Bevásároltam, számlákat fizettem, ilyesmi. - mondja kissé titokzatosan.

Sokszor azon kapom magam, hogy képtelen vagyok levenni róla a szemem. Josh egyszerűen.. nem is találok rá szavakat. Az, hogy jóképű, még csak meg sem közelíti a valóságot. Szó szerint olyan mint egy görög isten. És ez a görög isten az enyém.

Láttam ma egy idézetet a Nap és a Hold kapcsolatáról, ami eszembe jutatta a miénket.

Egy legenda szerint, a Hold és a Nap szerelmesek voltak egymásba, de soha nem lehettek együtt mert a Hold csak akkor jött fel, amikor a Nap lement. Ennek lévén Isten megteremtette a Napfogyatkozást, annak bizonyítására, hogy nem létezik lehetetlen szerelem.

Ez nagyon megfogott, mert szerintem pontosan illik ránk. Olyanok vagyunk mint a Hold és a Nap. Az ő szerelmük sem reménytelen, ahogy a miénk sem.

Erről pedig eszembe jut a pillanat, amikor még a régi lakásunkban a kezünkben tartottuk azt a bizonyos borítékot. Két évvel ezelőtt volt, mégis könnyen fel tudom idézni.

Mindketten tartottunk az eredménytől, még akkor is, ha tudtuk, hogy semmin sem változtat.

Nem éreztem csalódottságot, amikor tudatosult bennem, a teszt eredménye. Josh és én valóban testvérek vagyunk. A szívem mélyén éreztem, hogy ez lesz az eredmény, de egyáltalán nem bánom. Furcsa volt ezt kimondani, de Josh is egyet értett. Az, hogy testvéri kapcsolat is van köztünk még inkább összeköt minket. Pluszban megvan ez a furcsa kötelék, amitől csak még jobban szeretem.

- Köszönöm a vacsorát, nagyon finom volt. - nyomok egy puszit a nyakára, mielőtt a mosogatóba pakolok.

Mikor visszafordulok Josh idegesen áll egyik lábáról a másikra, egyik keze pedig a zsebébe van süllyesztve.

- Vettem neked valamit.. ami most ebben a pillanatban már nem tűnik annyira jó ötletnek. - olyan édes amikor így izgul, de nem akarom, hogy ideges legyen ezért közelebb lépek hozzá. Mielőtt átölelhetném megmozdítja a kezét, amiben egy kis bársony doboz van. Erre elkerekednek a szemeim. - Tudom, hogy ez nem egy igazi lánykérés, mert nem házasodhatunk össze, de úgy gondoltam.. szóval ha megengeded, hogy az ujjadra húzzam szeretném, ha úgy gondolnál rá, hogy akár ma is feleségül vennélek ha megtehetném. - nyitja ki a dobozkát, így pedig elém tárul a legszebb gyűrű amit valaha láttam. - Megengeded?

A könnyiem akaratlanul is kezdenek végig folyni az arcomon, természetesen csak az örömtől. A szívem hevesen dobog ahogy a gyűrűről a szerelmemre vezetem a tekintetem. Nem tudom elmondani mennyire, de mennyire sokat jelent ez nekem.

- Persze, hogy meg. - nyújtom felé az ujjam sírva, de mégis egyszerre nevetve. - Az, hogy az ujjamon van ez a gyűrű, azt jelenti, hogy akár ma hozzád mennék. - súgom a szájára, mielőtt megcsókolnám. - Nagyon, nagyon szeretlek.

- Én is nagyon szeretlek Wen. - bújik szorosan hozzám.

Nem érdekel, hogy nem tarthatunk esküvőt. Anélkül is tudjuk, hogy szeretjük egymást. A világon mindennél jobban.

Egymást ölelve állunk a konyhában, egyikünk sem akar megmozdulni. Egyszerűen csak élvezzük a másik szerelmes, biztonságot nyújtó ölelését. És ez minden amire vágytam. Ő minden amire vágytam.

Ez a pillanat olyan, mint a Napfogyatkozás.

Sziasztok!❤️
Elérkeztünk a végéhez. Nagyon, nagyon köszönöm mindenkinek aki ezúttal is velem tartott, nem is tudom elmondani milyen sokat jelent. Bízom benne, hogy tetszett nektek ez a történet. Ha van bármi kérdésetek, tegyétek fel nyugodtan. Szívesen válaszolok mindenre. ❤️

Mindenképp tervezek új történetet, viszont előtte szeretném átnézni az eddigieket, és javítani benne a helyesírási hibákat. Tudom, hogy mindegyikben akadnak, igyekszem figyelni ezekre. Telefonról szoktam írni, így kicsit nehezebb észrevenni az elírásokat.

Ha a javítgatással végeztem neki is kezdek a következő történetnek, és bízom benne, hogy velem fogtok tartani. Mindenképp tudatni fogom veletek, hogy mikor kezdek neki.🥰

Mégegyszer köszönöm, mindenkinek a sok támogatást, nagyon jól esnek a szavaitok, és nagyon szeretem is olvasni a kommenteket. ❤️
Puszi mindenkinek!🥰