Napfogyatkozás

•Tizenhetedik rész•

•Wendy Adams•
- Nem bírom Wendy. - dühöng Josh, mert a szüleink zsinórban a negyedik este hívták át a részeges haverjaikat, meg persze a feleségeiket is. Hangos a zene amit rend szerint túl is kiabálnak.

Majdnem egy hete már, hogy itt vannak, és nem úgy néz ki a helyzet mintha készülnének elmenni. Sőt nagyon is berendezkedtek. Bár nehezen ismerem be, de egyet értek vele. Mikor hazaérünk a munkából a veszekedésüket kell hallgatni, utána pedig a békülésüket. Aztán ahogy besötétedik kezdődik a buli. Ebben a pár napban egy percet sem aludtunk.

- Tudom, én sem. - sóhajtok a hajamba túrva. - Mit csináljunk?

- Kirúgjuk őket. Ennyi. - gondoltam, hogy ez lesz a válasz, de azért ezt mégsem tehetjük meg.

- Nem. - vágom rá egyből.

- Oké, akkor csak én. - már indulna is ki, de a keze után kapok. - Wendy..

- Nem tehetjük ki őket az utcára. Kimegyek és megkérem őket, hogy küldjék haza a vendégeket. - bár eddig még nem merészkedtem ki a buli alatt.

- Nem, nem mész ki ezek közé, elment az eszed? - esik nekem rögtön. Ő is ideges, és én is, és azt hiszem ezt most egymáson vezetjük le.

- Nem parancsolgathatsz nekem Josh. - válaszolok már én is dühösebben.

- Nem parancsolgatok, de akkor sem mehetsz ki. Majd inkább én..

- De igen, pont azt csinálod. Én megyek, te itt maradsz. - mutatok felé határozottan.

Pontosan az a látvány fogad amire számítottam. Mindenki önfeledten táncol, egy pohárral a kezében. A nappalit betölti az olcsó whisky és a fű szaga. Amivel egyébként nem is lenne semmi baj, csak a buli után a takarítás természetesen ránk marad. És ami a legfontosabb egyáltalán nem tudunk pihenni.

- Anya. Küldjétek haza őket kérlek, napok óta nem tudunk aludni. - kérem tőle a zenét túlkiabálva.

- Még fiatal az éjszaka, gyertek inkább szórakozzatok velünk. - nyom egy poharat az én kezembe is.

- Majd máskor. Minden nap korán kelünk és dolgozunk, aludni akarunk. - szólok már egy kicsit határozottabban.

- Mi a gond? - táncol oda hozzánk apa is. - Lazíts egy kicsit Wendy.

Oldalra pillantva látom ahogy két pasi lökdösődni kezd, majd egy erősebb taszításnál az egyik nekiesik a tévének, ami persze egyből leborul. Nem is kell közelebb mennem, hogy észrevegyem a hatalmas repedést a képernyőn. Baszki, Josh ki fog akadni.

- Na jó, a bulinak vége. - nyomom le a rádiót mire mindenki felém kapja a tekintetét. - Mindenki kifelé.

- Nyugi csinibaba, inkább gyere és táncolj velem. - vigyorodik el perverzen az egyik seggfej.

- Azt mondtam kifelé. - nézek rájuk jelentőségteljesen, utána pedig a szüleimre.

- Hallottátok. - ért velem egyet végre apa. - Tünés.

Hála isten. A feleségek a férjükbe kapaszkodva támolyognak ki az ajtón, ami nagy megkönnyebbülés. Az viszont már kevésbé mikor meglátom a rendetlenséget amit maguk után hagytak.

- Hát ez összetört. - jelenti ki anya a földön lévő tévét vizslatva.

- Nem mondod? - kérdezek vissza gúnyosan. - Baszki.

- Sajnáljuk, mi csak szórakozni akartunk.

- Tudom, ti mindig szórakoztok. Egyáltalán nem zavar, hogy egy percet sem tudtunk aludni tőletek? Mi dolgozni járunk ha nem tűnt volna fel. - kezdek kiakadni. Biztos a fáradtság is rátesz.