Napfogyatkozás

•Negyedik rész•

•Joshua Adams•
Hat kemény órája melózok. Wendy hamarosan itt lesz, hogy megmutassam neki, mi lesz itt a dolga. A cigit a számba véve, indulok ki elé a kapuhoz. Will kocsija pont akkor gurul be, mikor lángra lobbantom az ajkaim között tartott nyugtatómat. Hű, képes volt fél órára félretenni a stréberséget. Elhúzom a szám mikor búcsúcsókért hajol a húgomhoz. Halvány mosollyal az arcán hajol hozzá, majd int neki és becsukja maga után az ajtót.

- Szia. Jókor jöttem? - lép mellém, majd kikapva a kezemből a nikotinos szálat szív bele, majd a szám elé tartja.

- Persze. Will megvár? - intek a seggfej felé.

- Igen, utána vacsorázni megyünk, aztán elvileg ma nála alszok. - nem látom rajta azt a lelkesedést amit szerintem kellene, de mégis egy kis izgatottság csillan a szemeiben. Talán csak azt reméli, hogy szexelni fognak. Már ha a srác képes rá.

- Elvileg? - kérdezek vissza.

- Igen, eddig úgy van. - forgatja meg a szemeit. - Fáradtnak tűnsz.

- Az is vagyok. - bólintok, majd kinyitom előtte az ajtót, mert nem tetszik, hogy Will bámul ránk. - Ne idegeskedj, nem olyan nehéz a meló. - próbálom nyugtatni, mert látom, hogy ideges.

- Szerinted meg tudom csinálni? - kérdezi rám se nézve.

- Mindent meg tudsz csinálni Wen, ne izgulj. Gyere. - engedem magam elé, majd utána én is belépek a hatalmas csarnokba.

- Hú, el lehet itt tévedni Josh. - néz körbe.

Hátra vezetem, arra a részre ahol én dolgozok. Ez az egyik legnagyobb és legkomolyabb részleg. És nem mellesleg ez fizet a legjobban. Ahogy elhaladunk a sorok között Wendy halkan köszön a dolgozóknak, de amúgy kínosan sétál mellettem. Az egyik szabad helyre ültetem, majd a raktárból kihozom az agyagot, amivel majd dolga lesz.

- Nézd, itt van a ház, ebbe kell betűzni a kábeleket. Ebbe csak egyet kell. - mutatom neki a kis műanyagot. - Ebbe meg kettőt.

- Milyen rohadt kicsi. - veszi a kezébe kissé kínlódva. - Hogy lehet ezt rendesen megfogni?

- Majd ráérzel. Figyelj, így fogd meg. - mutatom neki, hogy jól lássa. - Ennek a kis szarnak lefele kell állni. - mutatom a kábel végét. - És így kell betűzni. Megpróbálod?

- Hát talán. - elsőre sikerül neki, ügyes. - Így?

- Aha, pont így. Fasza. Itt a másik, itt nézni kell a sorrendet. Zöld előre, és a lila mögé. - mutatok meg neki egyet ebből is, de simán megy neki. - Nem lesz itt gond.

- Ennyi? Mármint ez lenne a dolgom? - néz rám furcsán. - Azt hittem több mindent kell csinálni.

- A lényege mindegyiknek ez. - vonom meg a vállam. - Néha a színekben van eltérés de amúgy ez a lényeg.

- Aha, szóval itt egész nap dugni kell. - vigyorodik el, mire nekem is nevetnem kell.

- Ja, lényegében igen.

- És akkor te lennél a főnököm? - pislog fel rám aranyosan.

- Igen, igen. - vonogatom a szemöldököm pimaszul.

- És mit gondol a főnök, megfelelnék a feladatra? - rebegteti felém a szempilláit.

- Majd meglátjuk. - vigyorgok vissza. - Akkor mehet a papírmunka?

- Menjen. És mikor kezdhetek?

- Mikor akarsz? Megvárod az érettségi eredményét? - kérdezem mikor elindulunk az iroda felé.