Napfogyatkozás

•Tizennegyedik rész•

•Joshua Adams•
- Miért nem írhatod meg neki üzenetben? - értetlenkedek. Nem akarom, hogy találkozzon vele.

- Mert az nagyon bunkó dolog. Bízz bennem Josh. Hidd el semmi sem fog történni. Megmondom neki, hogy többé nem találkozunk és ennyi. - ennyi.

- Akkor sem tetszik ez nekem. - húzom magamhoz, hogy egyáltalán ne legyen távolság közöttünk. - Legalább elvihetlek?

- Nem. Ezt egyedül kell elintéznem. - vágja rá határozottan. - Bízz bennem. - ismétli újra.

- Benned bízom. Csak benne nem.

- Nem lesz gond. Az jobban aggaszt mit fogok mondani Ambernek.

- Hogyhogy mit fogsz mondani? - miért kellene bármit is mondania.

- Hogy miért nem akarok találkozni Christiannal. Rá fog jönni, hogy valaki más miatt döntöttem így, és azt ugye nem mondhatom el neki, hogy miattad. - mondja ki ami egyértelmű. Tudom, hogy senkinek sem mondhatjuk el ami köztünk van, de engem nem aggaszt különösebben a titkolózás.

- Nem kell mindenről tudnia.

- Te ezt nem érted. Ő a legjobb barátnőm, mindent elmondunk egymásnak. - nehéz megérteni a nőket. - És ezt most nem mondhatom el neki.

- Tényleg nem értem. - nekem is vannak haverjaim, de nem számolok be nekik az életem minden lépéséről.

- Tipikus férfi vagy. - forgatja meg a szemeit.

Úgy tűnik komolyan aggasztja az Amber dolog. Engem pedig az, hogy épp azzal a seggfejjel van, és arra készül, hogy dobja. Nem engedte, hogy elkísérjem, pedig akkor sokkal nyugodtabb lennék. Nem tetszik, hogy kettesben vannak.

Próbálom lefoglalni magam, amíg haza nem ér, de semmi sem tereli el a figyelmem. Talán csak az ha a tegnapra gondolok.

Megtörtént. Wendy az enyém, akar engem. Sosem voltam még boldogabb. A nő akit szeretek az enyém. Amikor idehívtam nem számítottam rá, hogy ez fog történni, de jobban nem is alakulhatott volna. Ha lehunyom a szemem látom magam előtt a vágytól csillogó szemeit, a kéjtől összeránduló testét, a beharapott ajkait. Annyira gyönyörű.

Nagyon elmerülhettem ezekben a gondolatokban, mert már csak arra leszek figyelmes, hogy az ajtó nyílódik, és Wendy lép be rajta. Mielőtt megszólalhatna hozzá lépek, és a már csukott ajtónak nyomva tapadok az ajkaira. Váratlanul éri hirtelen tettem, de pár másodperc múlva viszonozza a csókomat.

- Ez aztán a köszönés. - vigyorodik el kissé lihegve.

- Mi volt? - mindenről tudni akarok.

- Megmondtam neki, hogy többet nem akarok találkozni vele. - vonja meg a vállát.

- És ő mit mondott? - sürgetem.

- Nem értette miért, de elfogadta. Nem volt semmi Josh, nyugodj meg. - simítja végig az arcom. - Nagyon feszült vagy.

- Már hogyne lennék. - ráncolom a szemöldököm. - Épp egy másik pasival találkoztál.

- Akivel többet nem fogok. - rágja a számba. - Ne aggódj emiatt. Mi lenne ha elmennénk a cuccaimért?

- Menjünk. - adok neki még egy csókot.

- Amúgy mikor dolgoztál utoljára? - távolodik el egy kicsit, hogy a szemembe nézzen.

- Megtehetem, hogy nem járok be. - emelem fel az állam nagyképűen.

- Persze, a főnöknek mindent szabad. - gúnyolódik. - Remélem, hogy én lehetek a főnök kedvence.