Napfogyatkozás

•Tizenhatodik rész•

•Joshua Adams•
- Tessék. - dobok egy nagy plédet és két párnát a kanapéra.

- Kösz fiam. - fogja meg a kezem anya, és lehúz magához egy ölelésre.

Nem ölelem vissza, és nem is válaszolok. Mit kellene mondanom? Rohadtul nem örülök annak, hogy itt vannak, csakis Wendy kedvéért viselem el. Én szívem szerint kirúgtam volna őket. Mindig csak akkor vagyunk jók amikor kell valami, amúgy meg szarnak ránk.

- Éhesek vagytok? Csinálok valami vacsorát. - lép ki a húgom a fürdőből, és a párától kicsit nedves haját igazgatja. Persze, még vacsorával is kínálja őket.

- Nagyon. - válaszolnak tökéletesen egyszerre. - Én rántottát kérek.

- Oké. - lát neki a konyhában tevékenykedni.

- Mi történt? - kérdezem tőlük a fotelben helyet foglalva.

- Csak tippelni tudok mert mindketten be voltunk baszva. Egész nap bagóztunk, lehet hogy nem oltottuk el az egyiket, vagy egyiket se. - vonja meg a vállát. - Nem tudom. Nem emlékszem.

- Egy cigarettacsikktől leéghet az egész ház? - hitetlenkedek. Bár tovább gondolva a pia gyúlékony.

- Nem tudom. Arra emlékszem ahogy kifutunk a házból mert minden ég. Nem kell magyaráznom ugye, hogy milyen amikor részeg valaki? - seggfej.

- Nem is érdekel titeket, hogy nincs hol laknotok? - kérdezem sokkal idegesebben.

- Persze, hogy érdekel, hülye vagy? De mi a faszt csináljak? - húzza fel magát apa is. Apa. - Semmink sincs, se házunk, se ruháink, semmi. Hogyne érdekelne.

- Érdekeljen is, mert nem fogtok ideköltözni. - szögezem le. - Csak ideiglenesen vagytok itt. Nem azért költöztem el, hogy ide is utánam gyertek.

- Évekig tetőt raktunk a fejed fölé. - hajol előre. - Pár napba vagy hétbe nem halsz bele.

- És ez minden amit tőletek kaptunk. - húzom el a szám.

- Na jó ne veszekedjetek most. - szól közbe Wendy is. - Kész a vacsora.

Négy tányért tesz az asztalra, mellé pedig valamilyen gyümölcslevet. Semmi kedvem a szüleinkkel enni de mivel Wendy fáradozott vele, ezért kedvetlenül de mégiscsak oda ülök.

- Milyen volt a napotok? - kezdeményez anya beszélgetést.

- Én ma voltam először dolgozni. - meséli a húgom, én viszont nem szólalok meg.

- Találtál munkát? Ez szuper. - lelkendezik. - És hol?

- Ott ahol Josh is dolgozik.

Kérdeznek tőle pár dolgot, Wendy pedig örömmel mesél. Azt hiszem örül neki, hogy egy kicsit érdeklődnek utána.

- És neked Josh? - fordul oda hozzám is.

- Olyan mint a többi. - rendezem le ennyivel.

Számomra kínosan telik az este. Hárman egész jól elbeszélgetnek, úgy ahogy talán még soha. Most is csak azért mert kénytelenek itt lenni.

Miután végeztünk Wendy elkezd mosogatni én pedig beállok hozzá törölgetni.

- Elég hihetetlen ez a történet. - hozom fel neki úgy, hogy a kanapén ülők ne hallják.

- Szerintem is. Valami másnak is kellett ott lennie. - néz rám ő is.

- Szerinted valaki más volt?

- Szeretném azt hinni, hogy nem, de nem merném azt mondani, hogy nem. - kicsit ijesztő belegondolni ebbe. Lehetnek ellenségeik?

- Furcsa az egész. - gondolkodok hangosan.