Napfogyatkozás

•Második rész•

•Joshua Adams•
Wendy nyugodtan alszik mellettem, én pedig a lakáshirdetéseket nézegetem. Szeretném ha minél előbb el tudnánk költözni ebből a bolondok házából. Megérdemli, hogy végre egy nyugodt és normális élete legyen, ami eddig nem igazán adatott meg. Egyikünknek sem.

Nagyon szeretem a húgomat, jobban mint bárki mást a világon. Sokkal szívesebben laknék vele mint egyedül. Mindig csak egymásra számíthattunk, és azt hiszem ez mindig így lesz. Tudom, hogy már nem gyerek de nekem akkor is az én kishúgom marad.

Újabb üzenet. Nancy. Még csak nyolc óra de máris kilenc üzenet vár tőle. Nagyon fárasztó ez a csaj. Már egy ideje gondolkodok rajta, hogy szakítanom kellene vele, de még nem szántam rá magam. Nem akarom megbántani, igazából rendes lány csak nagyon túlzásba visz mindent. Nem sok időm van rá, mostanában sokat dolgozok amit nehezen visel. Megértem, hogy így érez, de muszáj melóznom mert szükségem van a pénzre.

Wendy kicsit nyöszörög álmában, majd teljesen felém fordul, lábait átdobja az enyémen, a kezét pedig a hasamra teszi, majd ahogy mozgolódik ujjai is lejjebb csúsznak, pont oda, ahova nem kellene. Nem kifejezetten feszélyez ez a mozdulata, de mivel férfiből vagyok.. a testem ébredezni kezd. Azzal nyugtatom magam, hogy reggel van, és a testemnek nem tudom megmagyarázni, hogy ő a húgom.

Hála isten, még mindig alszik, és arra sem ébred fel, hogy óvatosan leemelem magamról a tagjait, és felkelek mellőle. Egyből a zuhanyzó felé veszem az irányt, hogy kicsit lenyugtassam és felfrissítsem magam. Este úgysem volt már energiám fürödni.

Jól esik ahogy a víz végigfolyik rajtam, hagyom, hogy eláztassa a hajamat is. Nem időzök túl sokat, a hajszárításból sem szoktam sokat kihozni. Egyszerűen megtörlöm és hagyom, hogy megszáradjon. Magamra kapok egy tiszta boxer alsót, úgy indulok a szobám felé.

Ahogy kilépek az ajtón egyből nekiütközök a húgomnak, aki a szemeit dörzsölve igyekszik a fürdőbe. A testünk egy pillanatra összeér, aminek okául bennem reked a levegő.

- Bocsi, nem hallottam, hogy bent vagy. - halványan elmosolyodok, válasz helyett megsimítom a karját, majd ellépek mellette és átadom neki a terepet.

Belépve a szobámba, a fejemet az ajtónak támasztom és mély nyugtató levegőt veszek. Véletlenül összeütköztünk, nincs ebben semmi különös. Magam sem értem mire ez a heves reakció a részemről. Talán csak a fáradtság az oka. Képzelődök.

Gyorsan magamra kapkodom a ruháimat, majd Wendy szobájába indulok a telefonomért. Pont jókor veszem a kezembe, mert Nancy épp most hív.

- Szia bébi? Fent vagy már? - köszönt a szokásos vidám hangján. - Nem válaszoltál az este? Mikor értél haza.

- Szia Nancy. Bocs későn végeztem, fáradt voltam egyből lefeküdtem. - ferdítem el kicsit az igazságot.

- Mindig dolgozol. - hallom a hangján a rosszallást. - Ma ráérsz ugye? Megcsinálták a kocsimat és szeretnék venni magamnak pár dolgot. Velem jössz?

- Ruhákat akarsz? - őszintén szólva nem repesek a gondolattól.

- Igen, segíthetnél nekem választani. Még a próbafülkébe is bejöhetsz velem. - hadarja lelkesen.

- Persze, elkísérlek. Mikor akarsz indulni? - pillantok az órára.

- Fél óra múlva ott vagyok érted. Szia bébi.

Kezemet a homlokomra téve kezdem masszírozni a területet. Egész héten dolgoztam és a legutolsó dolog amire vágyok, hogy órákig járjuk az üzleteket. Viszont nem akarom elvenni a kedvét, és tényleg nagyon hanyagolom mostanában. Nem vagyok valami jó barát.