Napfogyatkozás

•Tizenegyedik rész•

•Wendy Adams•
Ma van az érettségi utolsó napja. Nagyon várom már, hogy túl legyek ezen mert jelenleg sokkal nagyobb gondjaim is vannak mint a függvények.

Nagyjából minden nap ugyanúgy telt. Josh elhozott, és értem is jött. Minden alkalommal megkérdezte, hogy ment, és bízatott, hogy tuti sikerült. Ezen kívül nem sokat beszélgettünk, főleg azért mert elköltözött. Igazából úgy érzem a távolság nagyobb köztünk mint bármikor. Most nincs bennünk harag, legalábbis én úgy érzem, talán csak mindketten szégyelljük magunkat.

Akartam azt a csókot, nagyon nagyon akartam. És azt hiszem Josh is. Mégis az utolsó pillanatban elhúzódott. Vagyis mégsem akarta. De akkor miért mondta, hogy nem érzi, hogy nagy hibát követtünk el? Annyira nehéz kiigazodni a férfiakon.

Zavartan pattanok fel az asztaltól mikor az ajtó kinyílik, és a bátyám belép rajta. Halkan köszönünk egymásnak, de egyébként hallgatunk. A csend szinte megfojt, és a levegőben lévő feszültségtől levegőt is alig bírok venni. Minden találkozásunk így telik. Az sem segít, hogy a rádióban egy olyan szám szól ami azt hiszem illik a jelenlegi helyzetünkre. A részemről legalábbis.

I wanna be yours.

A titkokat amiket a szívemben tartogattam, nehezebb elrejteni mint gondoltam. Talán csak a tiéd akarok lenni.

Talán csak az övé akarok lenni.

- Nagy baj lenne, ha ma nem tudnék érted jönni? - fordul felém mikor leparkol a szokásos helyen. - Még nem biztos.. de lehet, hogy nem érnék ide időben.

- Nem baj Josh, nem kell értem jönnöd. Majd hazasétálok, tényleg. - mosolygok rá halványan, mert olyan bűntudatosan néz rám. - Intézd csak a dolgod. - nem említi mit tervez mára, én pedig nem kérdezem.

- Jól van, akkor.. majd beszélünk. Ügyes legyél. - mosolyogva megköszönöm neki a fuvart, majd egy apró intés után szokás szerint a padon ülő barátnőmhöz igyekszem.

- Szia. - köszönt a cigarettával a szájában, de rám se néz mert a telefonján pötyög valamit. - Mit szólsz ma egy duplarandihoz? Te, Christian, Zack és én. - Zack Christian haverja, Amber egészen összemelegedett vele.

- Én benne vagyok. - vágom rá gondolkodás nélkül. Ki kell kapcsolódnom.

- Fasza, akkor megírom neki. Christian örülni fog. Zack szerint odavan érted. - válaszol, de a figyelmét még mindig a telefonjának szenteli. - Idejönnek mire végzünk.

- Én is bírom őt, rendes srác. A múltkor is jól éreztem magam vele. - ülök le mellé, és én is gyújtok egy nikotin szálat.

- Rendes srác? Ez általában nem jelent jót. Willről is ezt mondtad. - rázza meg a fejét rosszallóan. - Igaz nem ismerem, de szerintem Christian teljesen az ellentéte. Izgalmas pasinak néz ki.

- Miért jelent rosszat? - ragadok le az elején.

- Ha azt mondod rendes, az egy finom szépítése az unalmasnak. - oktat ki úgy mintha egy egyértelmű lenne. - Mi bajod vele?

- Semmi, tényleg bírom őt. - nem hazudok, tényleg így van. Csak az a helyzet, hogy egy bizonyos éjfekete szempár minden gondolatomat lefoglalja.

- Ugye nem Will a gond? - ha te azt tudnád.

- Nem, dehogyis. - a héten minden nap találkoztunk, és beszélgettünk is egy kicsit. Egyáltalán nem vagyunk haragban, és ez így van jól. - Tudod csak sok minden kavarog a fejemben. De ezt ne most beszéljük meg mert lekéssük az utolsó vizsgát.

Az a nagyjából két és fél óra felér egy kínzással. Rohadt matek. Mintha minden kínaiul lenne. Amber és én néha egymásra nézünk és szemmel lekommunikáljuk, hogy szart se értünk az egészből. Na, ha eddig azt mondtam talán valahogy átmegyek most már biztos vagyok benne, hogy ezen meghúznak.