Napfogyatkozás

•Huszonkettedik rész•

•Joshua Adams•
Wendy már rég elment de én még mindig az ajtót bámulom. Mekkora hülye vagyok. Wendy szeret engem, ahogy én is őt. Elbasztam.

Már akkor megbántam, hogy belekezdtem mikor kimondtam az első szavakat. Onnan pedig már nem volt visszaút. Miért kellett hallgatnom a balfasz szüleinkre? Nekik fogalmuk sincs semmiről. És Wendy csalódott tekintete is arról árulkodott, hogy mekkora baromságot csináltam. Nem beszélve a felém intézett szavairól. Istenem, mit tettem? Helyesen akartam cselekedni de mindent elrontottam. Meg kellett volna beszélnem vele, nem pedig ellökni magamtól. De a francba csak neki akartam jót. De ő nem olyan mint a többi lány, ő teljesen más. A kapcsolatunk is más volt. Különleges.

- Mit csináltál Josh? - kérdezi anya álmos hangon. - Hallottuk Wendy hangát, és az előbb elrohadt.

- Baszd meg. Ez az egész miattatok van. Egyszer hallgattam rátok, de minek? - tépem fel az ajtót, hogy Wendy után menjek. Nem járhat még olyan messze.

Közben tárcsázom a számát, de persze nem veszi fel. Kinyomott. Újra hívom, megint kinyomott.

Fogalmam sincs merre induljak, már késő este van és a város meglepően kihalt. Alig látni egy két embert az utcán ami megkönnyíti a dolgomat. Bár ezer ember közül is kiszúrnám őt.

Sietősen lépkedek, szinte már futok nem törődve a piros lámpával, mikor meglátok egy vörös hajkoronát. Az autósok dudálnak, de kicsit se izgat. Nem hagyhatom, hogy elmenjen.

- Wendy. - lihegem mikor mellé érek.

- Hagyj békén Josh. Egyedül akarok lenni. - vízhangozza a nem is olyan régen felé intézett szavaimat.

- Gyere haza kérlek. - motyogok neki kétségbeesetten miközben próbálom tartani a gyors tempóját. - Kérlek, hülye voltam tudom, de most már késő visszaszívni azokat amiket mondtam, de mindent megmagyarázok ígérem csak gyere haza. Az ahogy kiléptél az ajtón..

- Elég, hagyd már abba. - dörren rám. - Mit akarsz megmagyarázni? Nem kellek neked, felfogtam oké?

- Az érzéseim nem változtak irántad, ezt el kell hinned. Hülye voltam, hogy egyáltalán meghallgattam a szüleinket. - teszem hozzá inkább saját magamnak, de erre Wendy megtorpan.

- Mi köze ennek a szüleinkhez? - kérdezi gyanakodva.

- Kérlek gyere haza, és mindent elmondok. - kérem kétségbeesetten.

- Beszélj már Josh. - szól rám idegesen.

- Miután elmentél.. - kezdek bele. - a kapcsolatunkról kérdeztek. Én nem válaszoltam, de csak folytatták.

- És? - sürget türelmetlenül. - Nyögd már ki mi van.

- Azt mondták, hogy neked ez soha nem lesz elég. Talán most azt hiszed, hogy igen de később már unni fogod a titkolózást, és, hogy nem vállalhatjuk fel a kapcsolatunkat. Nem vihetlek randizni, nem vehetlek feleségül, nem lehet gyerekünk és ilyesmik. Hogy boldogtalan leszel én meg.. ne, ne had fejezzem be. - intek neki mikor már készülne megszólalni. - És belegondoltam mi lenne ha így lenne. A legutolsó dolog amit szeretnék az, hogy boldogtalan legyél. Pláne miattam. Én.. én azt hitten az a helyes ha esélyt adok neked a normális életre. De ahogy a szemedbe néztem rögtön tudtam, hogy rossz ötlet. Bassza meg, én csak.. azt hittem ezzel jót teszek neked. De hallva és látva a reakciódat.. ne haragudj Wen, beszélnem kellett volna veled erről, és tudom, hogy megbántottalak. Kérlek, kérlek bocsáss meg.

- Te komolyan hallgattál a szüleinkre? Főleg azok után, hogy bekamerázták a lakást és egy szex videóval akartak pénzt kicsalni belőlünk? Tényleg adsz a szavukra? Josh te ismersz engem a világon a legjobban, ők semmit sem tudnak rólam, rólunk. - hangoztatja pontosan azokat a szavakat amikre számítottam. - Ne döntsd el helyettem mi a jó nekem.