Napfogyatkozás

•Hetedik rész•

•Wendy Adams•
Egy teljes hete, hogy Josh elment. Egy teljes hete nem láttam, és nem is beszéltem vele. Rengetegszer hívtam, de egyszer sem volt hajlandó felvenni a telefont.

Az első nap szinte megállás nélkül sírtam. Egyfolytában az járt a fejemben milyen hülye voltam, hogy belementem ebbe. Ha akkor nemet mondok akkor most nem lenne ez.

A második nap az elsőhöz hasonlóan telt. A könnyeim végig velem voltak, és arra emlékeztettek mennyire elrontottam mindent. Képtelen voltam bármit is csinálni, egyszerűen semmihez sem volt erőm.

A harmadik nap megpróbáltam tanulni, mert alig van már időm a vizsgákig, de nem haladtam semmit. Csak ültem a jegyzetek felett, és folyton az járt a fejemben, mikor Josh segített nekem.

A negyedik nap berúgtam. Újra és újra lejátszottam magamban a csókunkat, és arra gondoltam mi lett volna, ha tovább megyünk.

Az ötödik nap kicsit összeszedtem magam. Will felhívott. Egészen jól elbeszélgettünk. Talán jobban mint mikor együtt voltunk. Jó volt beszélni vele, még tanultunk is egy kicsit. Annak ellenére, hogy tiltakoztam segített a fejembe verni pár évszámot.

A hatodik nap intenzíven kezdtem készülni, ami egy kicsit elterelte a figyelmem. Azt hiszem sikerült legalább annyira jutnom, hogyha csak kettessel is de átmegyek a vizsgán. Viszont amint leraktam a könyveimet egyből Josh kúszott a fejembe. Haragot éreztem. Haragszom rá. Ő akarta azt a csókot. Szinte könyörgött érte. Aztán meg kiakad amiért megtettem? Utána pedig gyáván elrohan a gondok elől? Szóval igen, haragszom rá. Nem csak neki nehéz, nekem is ugyanolyan szar, de nem is foglalkozik vele. Még a rohadt telefont sem képes felvenni. Elhatároztam, hogy nem fogom többet felhívni, ha ő nem akar velem beszélni hát legyen. Akkor nem beszélünk.

A mai nap más. Ma először egy kicsit jobb kedvem van. Elhatároztam, hogy élni fogom az életem, és túlteszem magam a történteken. Ma szórakozni akarok, lazítani végre és jól érezni magam. A telefonomat a kezembe véve görgetek Amber nevéhez.

- Szia szívi. - veszi fel rögtön. - Rohadtul unom a rohadt függvényeket. Nem bírom tovább.

- Menjünk el bulizni. - térek egyből a lényegre.

- Éles témaváltás. - nevet fel. - De benne vagyok. Bulizzunk, rúgjunk be és pasizzunk. Most, hogy végre dobtad azt a nyálgépet igazán szórakozhatunk. - pasizzunk. Talán azt kellene tennem. Végülis miért ne? Szabad vagyok.

- Ne beszélj így róla. - védem még mindig. Will rendes srác, csak nagyon különbözik a felfogásunk. - Will igazán rendes volt, csak nem illettünk össze. - magyarázom.

- Tök mindegy, a lényeg, hogy vége. És ezt meg kell ünnepelünk. Kell pezsgő is meg minden. - tervezget boldogan. - Legyen az, hogy olyan nyolc körül odamegyek hozzád, elkészülünk, kicsit alapozunk aztán megyünk.

- Oké, legyen így. - bólintok rá.

Még kicsit beszélgetünk, aztán elköszön tőlem azzal, hogy még gondolkodnia kell a függvényeken. Amber és én nagyon hasonlítunk. Hozzám hasonlóan ő is boldogan megelégszik a kettessel. Őt nem szégyellem idehívni, mert ők is hasonlóan élnek mint mi, ezért pedig teljesen átérzi a helyzetet. Talán ezért is értjük meg egymást ilyen jól. Ezért vagyunk legjobb barátnők.

A konyhába indulok, hogy valami kaja után nézzek. Nincs itthon sok minden, csak egy kis kenyér, de nem baj ez is megteszi. Az elmúlt napokban szinte semmit sem ettem. De ennek most vége.

- A nőkkel csak a baj van. - vágja ki apám az ajtót. - Te is nő vagy, válaszolj nekem valamire. Miért csináltok mindenből problémát? - támaszkodik meg mellettem a pulton. Hű, most kivételesen józan.