Napfogyatkozás

•Tizennyolcadik rész•

•Joshua Adams•
Laposakat pislogva kezdem nyitogatni a szemeimet, és Wendy mosolygós arcát látom meg először. Nincs is jobb mint erre a látványra ébredni.

- Szia. - köszönt egy édes csókkal.

- Szia. - szorítom jobban magamhoz. - Jól aludtál?

- Igen, és te? - kezdi a hátamat simogatni a takaró alatt. Most tűnik csak fel, hogy a nyakunkig be vagyunk takarózva. Igaz melegem van, de eszemben sincs megmozdulni.

- Én is. - hunyom le újra a szemeim. Egy éjszaka kevés, hogy kipihenjek négy nap ébrenlétet. Annyira nyugodt és csendes most minden, de tudom, hogy nem fog sokáig tartani.

Igazam is lett, mert pár perc múlva kezdődnek is a fiók nyitogatások. Semmit sem tudnak csendben csinálni. Viszont amire egyikünk sem számít, hogy hirtelen kivágódik az ajtó. Egyikünk sem mozdul meg, csak csukva tartjuk a szemeinket, próbálva úgy tenni mintha még aludnánk. Érzem ahogy Wendy szíve hevesen kezd dobogni, és hazudnék ha azt mondanám, hogy az enyém nem. Túl közel vagyunk egymáshoz, és kezeink lábaink is össze vannak gabalyodva. Igaz ezt a takaró miatt nem láthatják, de fogadni mernék, hogy külső szemlélőként elég félreérthető a helyzet.

- Ébren vagytok? - a hirtelen hanghatásra összerándulok, mintha megijednék, mire Wendy is úgy tesz mint aki éppen ébredezik.

- Mi van? - nyöszörgi álmos hangon.

- Milyen édesek vagytok így. - mosolyodik el anya szerintem nem túl őszintén. - Összebújva mint kiskorotokban. - furcsa érzelem suhan át az arcán amit nem tudok hova tenni. - Csak azt akartam mondani, hogy elmentünk, későn jövünk. Végre lesz egy kis nyugtotok. - nevet fel. - Sziasztok.

Egyikünk sem szól semmit, szinte mozdulatlanul várjuk, hogy az ajtó becsukódjon mögöttük. Amikor ez megtörténik kimászok az ágyból, és megbizonyosodok róla, hogy tényleg elmentek. Az ablakhoz sétálva figyelem ahogy elmennek, és anya még egyszer visszapillant. Gyorsan oldalra lépek, nehogy észre vegyenek.

- Elmentek? - támaszkodik a húgom az ajtónak. A tekintetem akaratlanul is végigsiklik rajta. Az én pólómat viseli, és elképesztően jól áll neki.

- Igen. - sóhajtom megkönnyebbülten.

- Akkor kihasználhatnánk az időt, amíg kettesben vagyunk. - simítja végig kezeit a combján, majd a pólóm aljához nyúlva kapja le magáról. Már csak egy vékony fekete csipkés bugyi takarja csodás testét.

Válasz nélkül indulok el felé, ő pedig hátrál egészen az ágyig. Amint elé érek fordít a helyzetünkön, a hátam pedig pár másodperc múlva találkozik is a matraccal. Leveszi a rajta lévő csipkés anyagot majd lovagló ülésben mászik rám.

- Imádom a tetoválásaidat. - rajzolja körbe a mintákat. - Annyira szexi. - ahogy a csípőjét lejjebb engedi muszáj felnyögnöm. Igaz, hogy az alsóm még rajtam van de így is eszméletlen érezni őt. - Nekem is lesz.

- Azt hittem letettél róla. - emlékszem, hogy már említette ezt.

- Nem. - rázza meg a fejét. - És már azt is tudom mi lesz. És hova. Kíváncsi vagy?

- Ühüm. - ha elképzelem őt egy tetoválással.. hű.

- Ide lesz. - mutat a hasa alatt lévő területhez, amit még nemrég egy fekete csipke anyag takart. - Egy pillangó. És azt csak te láthatod. - hajol a fülemhez. - Mit szólsz?

- Dögös. - képzelem el becsukott szemmel. Csak akkor nyitom ki mikor csípőjével óvatosan körözni kezd. - Wen.., ne kínozz.

Pimasz mosoly kúszik csókolnivaló ajkaira, majd lemászva rólam egy pillanat alatt távolítja el rólam az utolsó zavaró ruhadarabot. Ahogy újra feljebb jön, megragadom a derekát, és felhúzom őt egészen az arcomig, hogy combjai a fejem mellett legyenek. A fenekébe markolva késztetem a megfelelő helyre, és kényeztetni kezdem. Először csak óvatosan járatom körbe a nyelvem, majd egyre erősebben, mire előre hajolva az ágytámlába markol, néha pedig a hajamba. Szeretem mikor húzza a hajam, felvillanyoz.