- Itt vagyok. - nyitott be az ajtón Shawn. Szegény majdnem kiköpte a tüdejét ezért ahogy tudott leült a székre.
- Látom. - bólintottam felé a fejemmel. Beharapott ajkakkal és összeráncolt szemöldökkel figyelt rám.
- Mi a baj?
- Az Shawn, hogy fogalmam sincs. - tártam ki a karjaimat - Amióta szakítottunk valahogy nem találom a helyemet a világban. Másfél hónapig mást sem csináltam csak jártam a világot, és mikorra tudnék pihenni jön ez a szaros pánikroham, majd bevisznek a kórházba ahol kapok megint pár doboz antidepresszánst, nyugtatót. És így élem tovább a mindennapjaimat. A te pulcsidba burkolózva egész nap a szálloda szobában bőgtem mint valami elmebajos majd Ashley minden nap szólt hogy indulni kéne, megerőltettem magamat, felvettem egy műmosolyt kisminkeltem magamat es ez ment minden nap, ebből nekem már nagyon elegem van! Már kezdtem nem nulla-huszonnégyben rád gondolni erre betoppansz. - túrtam a hajamba. Ő csak nyitott szájjal nézett tovább, és felállt. Beletúrt a hajába és lassan felém fordult. - Azt hittem keresel. Azt mondtad hogy írsz. Erre rohadtul nem írtál és semmit sem tudtam. Láttam pár pletykát miszerint újra barátnőd van, aki szintén modell. Na ott akkor azt hiszem összetörtem. Ashley már ott tartott hogy valami pszichológust vesz fel mellém hogy ne legyek egy idegroncs.
- Én... - akart volna közbeszólni Shawn.
- Nem, még nincs vége. Ekkor alakult ki brutálisan a pánikrohamom. Olyan szintűek voltam amelyeken senki sem tudott segíteni, csak te tudtál volna. Természetesen Ashley ezt nem tudta, így próbált ő. Miután az első alkalom után sem tudott megnyugtatni elmentünk egy pszichológushoz aki megállapította hogy csak te tudnál nekem segíteni. Ashley mondta hogy ha akarom akkor ír neked hogy egyszer kétszer meglátogathatnál és akkor talán jobban is lennék. Én azt mondtam ne, arra hivatkozva hogy neked is biztos sok a munkád, láttam a barátnős képeket a neten és gondoltam nem kell a nyakadba a pszichopata exed akinek csak szimplán hiányzol.
- Nekem is hiányzol Emma. - mosolyodott el - Sajnálom hogy elrontottam és hogy nem kerestelek de, egyszerűen nem ment. - sóhajtott fel - És igazából, nincs barátnőm csak összeboronáltak azzal a csajjal. - mosolyodott el - De tetszik ahogy féltékeny vagy.
- Én ne...
- Shh, ne tagadd. Látom rajtad. - tette az ujját a szám elé. - Mit szólnál ha majd amikor kijössz akkor majd elmennénk valahova.
- Shawn - ráztam a fejemet lemondóan - én elfogok költözni. - bukott ki belőlem.
- Hogy micsoda? - kérdezte miközben elnézett oldalra.
- Elfogok költözni. - nyeltem nagyot. Szemeimbe könnyek gyűltek. Úgy viselkedem mint aki terhes.
- De, miért?
- Azért, mert itt egyszerűen minden rád emlékezetet. És nem tudok úgy valahova menni ahol esetleg ne találkoznék veled. Minden boltban van valami ami rád emlékeztet.
- És, egyáltalán hova mész? - kérdezte kétségbeesetten. - Szüleid tudnak róla?
- Valószínűleg New York lesz. Nem, még nem tudnak róla. - ráztam meg a fejemet miközben a hajamba vezettem a kezeimet.
- Ne, ezt ne csináld. - vette ki a kacsómat Shawn a hajamból. Közel hajolt. Nagyon nagyon közel, és lepillantott ajkaimra. Elállt a lélegzetem is. Nagyot nyelt és felpillantott a szemeimbe. Ahogy meglátta hogy én is párnácskáit néztem önelégülten elmosolyodott.
- Most megcsókolsz vagy sem? - suttogtam. Nem kellett neki kétszer mondanom. Ajkaimra tapadt és úgy csókolt mint eddig soha! Istenem, el is felejtettem hogy milyen édes ajkai vannak.
Ahogy elváltunk egymástól mind a ketten elmosolyodtunk. Neki még csukva volt a szeme így nem láthatta hogy milyen csillogó íriszekkel nézek rá.
•••
Összebújva aludtunk, mikor megszólalt Shawn telefonja.
- Csak nyomd ki vagy valami. - nyögött egyet és a hasára fordult, kezeit pedig átvetette a hátamon. Amióta itt van szinte mást sem csináltunk csak csókolóztunk. Mivel ő fáradt volt, én pedig nem bántam hogy itt marad így lefeküdt mellém.
Már vagy harmadjára is megszólalt a telefonja, mikorra ezt megelégeltem és felvettem én.
- Igen tessék, Shawn Mendes telefonja.
- Hála a jó égnek. Végre felvette valaki. - sóhajtott Andrew.
- Andrew?
- Emma? - kérdeztük egymástól egyszerre.
- Nem hittem volna hogy Shawn veled van. Bár amilyen bolond tudhattam volna hogy oda megy. - szinte biztos voltam benne hogy megingatta a fejét.
- Jó tudni. - bólintottam kurtán.
- Ha már te vetted fel és nem az az idióta szeretnék veled beszélni. Ketten.
- Persze, csak várj egy kicsit - megsimítottam Shawn vállát és mondtam neki hogy elmegyek a fürdőszobába - Na itt vagyok - csuktam be az ajtót.
- Shawnról lenne szó. Amióta szakítottatok teljesen máshol van. Nem akar dolgozni, a srácokkal sincs már nagyon egy hullámhosszon, és ami a legfontosabb hogy újra eljött a depressziója és a szorongása. Rohamai ugyan nincsenek, de nagyon féltem őt. Hallottam hogy mostanában te sem vagy a legjobban. Vagyis láttam.
- Igen Andrew, mind a ketten szenvedünk jól látod. Őszintén szeretném ha minden rendben lenne közöttünk, de egyben félek is hogy újra megtenné. Mert ha részegen megtette józanul is megtette volna.
- De Emma, hisz részeg volt. - csattant fel Andrew.
- De ha akkor megtette, máskor is megtette volna. - kiabáltam én is - Figyelj, nem szeretnék vitatkozni veled. Shawn bent a szobában alszik. - sóhajtottam, és ebben a pillanatban kinyílt az ajtó. Volt barátom nézett vissza rám összeráncolt szemöldökkel. - Most le kell tennem.
Ahogy kinyomtam Shawn beszélni kezdett nekem hogy mennyire megbánta. Bizonygatott hogy jobb barát lesz, és nem fogja mégegyszer ezt megcsinálni. Visszamentünk a szobába és lefeküdtünk egymás mellé és csak bámultuk a mennyezetet.
- Shawn? - nézett rá Karen. - Reggel óta próbálunk elérni.
- Anya? - nézett nagyra. - Hogyhogy itt vagy?
- Gondoltam benézek Emmához, és szerettem volna neki valami mondani. De mivel itt vagy most együtt tudjátok meg.
Nagyra nyílt szemekkel vártuk a hírt, de amikor elmondta a látószervünk konkrétan kiguvadt és még levegőt is elfelejtettem venni.
- Szilveszter körül, vagyis igazából olyan tizenötödike körül elmegyünk és kibérelünk egy házat és ott fogjuk tölteni az ünnepeket. Addig tudom hogy még te is fogsz dolgozni Emma, és Shawn azt is tudom hogy addigra neked véget ér a turné.
Hogy micsoda? Én, menjek el.. Nem, ez biztos hogy nem történhet így. Az ezer százalék. Én nem fogom Shawnnal tölteni a karácsonyt és az új évet. Ránéztem a mellettem fekvő srácra aki szintén lefagyva nézett maga elé.
- Szerintem én most megyek is gyerekek. - állt fel az anyuka. - Nemsokára találkozunk Emma, Shawn téged pedig várunk haza.
Meg sem várta amíg elköszönünk ki is ment a szobából.
- Várj, mikor mész vissza? - kérdeztem a sztártól.
- Igazából, holnap indul tovább a gépem. - sóhajtotta majd gyorsan felpattant az ágyból. Elkezdte felvenni a cipőjét és a meleg pulcsiját, mert ahhoz képest hogy még csak szeptember közepe volt, Kanadában már így is tizenöt fok körül volt a hőmérséklet. - Nem hiszem hogy fogjuk egymást látni egy két hónapig. Főleg hogy te el is költözöl.
- Igen, de azért jó lett volna ha még egy kicsit maradsz. - mosolyodtam el keserűen. - De nekem már csak ez jár. Akkor szia Shawn. - öleltem volna meg. De ő helyette más módját választott annak hogy elbúcsúzzon. Ajkát ajkaimra nyomta így egy nyelves puszi sikeredett belőle.
Végül elköszönt, és magamra hagyott talán másfél hónapig. De ebben nem volt százszázalékosan biztos. Ó és milyen jól sejtettem.
Sziasztook! Meghoztam az új részt remélem tetszik. Ha igen akkor légyszi jelezzétek. Amíg nem hozom a következőt addig: vigyázzatok magatokra! Petra ❤️