Egész éjszaka kint gubbasztottam vagy a kanapén, vagy az étkezőben a széken, és vártam hogy Shawn adjon magáról valami életjelet.
Először arra is gondoltam hogy utána megyek, de szerintem csak rosszabbul jártam volna. Ilyenkor hagyni kell lenyugodni utána meglehet vele beszélni. Csak ne csináljon marhaságot.
Szóval így telt az egész éjszakám. Shawnra vártam, de nem jött, egy üzenetet sem hagyott, semmit.
•••
Reggel - nem is tudom hogy hány óra lehetett - Brian csoszogott ki a szobájából, cuki pizsamában.
- Cuki a pizsid. - kuncogtam.
- Haha, köszi. - nevetett fel - Shawn?!
- Semmi hír róla, egyfolytában nézem a fan oldalakat de még semmi, és ő sem hagyott maga után semmilyen életjelet. - mondtam és éppen akkor láttam meg egy cikket ahol Shawnról írnak, hogy tegnap miket csinált. Megemlítették benne hogy pontosan hol tartózkodott, és természetesen hosszan kifejtették róla a véleményüket.
A cikk végén láttam egy videót is, gondoltam elindítom hogy megnézzem. Aha, hát nem kellett volna. A videóban az látható, ahogy Shawn és egy másik lány éppen egymás szájában kutakodnak.
Ezen olyan ideges lettem mint még soha. Vajon a hátam mögött is csalt? Vagy csak illuminált állapotban képes rá? Vagy élőben is képes lenne megcsinálni? Legszívesebben sírni tudtam volna, üvölteni, tombolni, de ehelyett csak ültem egyhelyben és néztem ki a fejemből.
- Emma, minden rendben? - kérdezte Brian aggódva.
- Nem Brian, semmi sincsen rendben. - sóhajtottam fel. - Tessék, nézd meg hogy milyen idióta haverod van.
Csak szemöldökráncolva nézte a videót, és miután az véget ért hatalmasat sóhajtott.
- Sajnálom Emma, pedig téged annyira szerettünk. - mondta, mondta mert pontosan tudta hogy mi fog következni mikor Shawn hazaér. - Szerintem egy kicsit dőlj le, jót tenne neked.
Igaza volt, le kellett volna pihennem de akkor is. Az agyam dolgozott volna tovább és nem bírtam volna leállni. Nekem ez nem megy. Lássam felálltam a székről majd becsoszogtam a szobába, abba a szobába ahol összebújva feküdtünk, vagy éppen mást csináltunk. Lefeküdtem az ágyra, szigorúan az én részemre és folytattam telefonom bámulását. Érdekes volt, nem sírtam. Egyszerűen nem tudtam. Vagy lehet hogy még nem fogta fel az agyam. Nem tudom hogy hogyan, de valahogy mégis sikerült elaludnom, de azt tudom, hogy nem volt olyan mély és olyan jó.
•••
Azt ugyan szintén nem tudom hogy mikor, de ajtócsapódásra lettem figyelmes, majd hogy valaki erőszakosan suttog. Azt nem értettem, de kivehető volt hogy Brian beszél. Amíg felébredtem, átböngésztem a netet, ami igazából annyiból állt hogy megnéztem a közösségi oldalakat.
Megakadt a szemem egy poszton, amit az egyik fanoldal tett ki. A képen az látható ahogy Shawn éppen kilép egy motelből, haja össze-vissza állt, lógtak rajta a ruhák és szemei alatt óriási karikák voltak. Én ezt megelégeltem felkeltem az ágyból, az addigra összekészített bőröndömet magam után húzva léptem ki a nappaliba.
Ahogy Shawn meglátott, elhallgatott és csak nézett. Pontosan tudta hogy mi fog történni és már láttam a szemében hogy nem akarja. De itt most nem az ő akarata számított az egy kicsit sem.
- Shawn, szeretnél valami esetleg elmesélni nekem? - kérdeztem. Gondoltam megkérdezem, hátha bevallja. Nyelt egy hatalmasat majd szólásra nyitotta a száját.
- Nem, nem tudok mit. - itt elszakadt nálam a cérna. Megindultam felé, de előtte megálltam egy negyven centire.
- Igen? Akkor gondolom az teljesen természetes hogy egy bárban csókolgatsz egy tök idegen lányt, majd elmész vele egy motelba ahol szépen megdugod, miközben a barátnőd itthon vár mint egy idióta. Szerinted ez a normális? - mondtam egyre emelkedőbb hang színnel.
- Nem, nem ez a normális. - motyogta. - De Emma, nem emlékszem semmire, valami drogot raktak az utálom a vagy fogalmam sincs. Kiesett minden. - kapaszkodott az utolsó szálba.
- És? Neked kellett volna magadra vigyázni, tudtommal nem egy ötévessel vagyok együtt. Bocsánat voltam. - mondtam piros fejjel. Már a sírás határán voltam, de nem szerettem volna megadni neki azt az örömöt hogy sírni lát.
- Most komolyan szakítasz velem? - kérdezte hitetlenkedve.
- Pontosan. De egy valamit meg mondj el, voltak más lányok is akikkel csak úgy találkoztál? - kérdeztem suttogva. Nem válaszolt, csak hallgatott.
- Nem, nem voltak.
- Ne hazudj a szemembe Shawn. - löktek rajta egyet. - Voltak vagy nem voltak?
- Dehogy voltak Jézusom, én szeretlek téged Emma. Hogy csaltalak volna meg?
- Hát mondjuk úgy ahogy tegnap este. Amikor vártalak haza hogy megbeszélhessük. Mert én megakartam Shawn. Csak te mentél el, még mondtam is neked hogy semmi baj.
- Sajnálom. - suttogta - Egy barom vagyok, aki megcsalta a barátnőjét.
- Sajnos ezzel most egyet kell értsek. Egy barom vagy. - ingattam lemondóan a fejemet, miközben már a könnyek mardosták a szememet.
- Mond, lesz még arra esély hogy valaha szóba állj velem? Vagy együtt legyünk? - kérdezte kiskutya szemekkel.
- Ne nézz rám így. - nevettem fel tehetetlenül - Nem tudom Shawn. Egy ideig jobb ha egyedül leszek. De viszont beszélni fogok veled, mégha keveset is.
- Köszönöm! - suttogta - Nem foglak elveszíteni. Igenis tenni fogok azért hogy újra együtt legyünk. Küzdeni fogok érted.
- Rendben Shawn. Addig is ég veled. - tört ki belőlem a sírás. Valószínűleg most vesztettem el életem szerelmét gyermekeik apját és a lelki társamat. Mostmár csak az lesz a kérdés hogy hogyan fogok túllépni.
- Csakhogy tudd Emma, mindennél és mindenkinél jobban szeretlek. - kiáltotta utánam miután kiléptem az ajtón.
Időközben Brian hívott nekem taxit, mert megbeszéltem vele, és hazafuvaroztattam magamat. Egy jó egy órás út volt, ha nem több. Jó sokba fog ez nekem kerülni. A sofőr valószínűleg látta hogy van valami baj, mire belőlem kitört a melyről jövő zokogás.
- Hé, mi a baj? - kérdezte kedvesen mikor megállt a házunk előtt.
- Nincsen semmi, csak egy kis idő kell amíg rendben leszek. - mosolyodtam el szomorúan.
- Hát kislány, egyszer minden rendbe jön, mégha most úgy látod hogy nem is. Bízz magadban és minden rendben lesz. - mosolyodott el.
- Köszönöm szépen, mennyi lesz?
- Mondjuk úgy hogy ez a fuvar ingyen volt. - mondta. Hálásan néztem rá, míg ő intett egyet és elindult.
A lehető leghalkabban léptem be az ajtón, hogy senki ne vegyen észre. Persze egyből lábdobogást hallottam, és hogy valaki fut lefelé az emeletről.
- Emma! - kiáltott fel boldogan a húgom - Mi történt? Miért vagy ekkora bőrönddel? ÚRISTEN!
Gyere ide nővérkém. - mondta és elkezdett felém lépkedni. Megszüntettem a köztünk levő távolságot, és szorosan magamhoz húztam és ott sírtam a vállán. - Elmondod? -suttogta.
- Me-megcsalt. - törtem ki újra sírásba.
- Az a rohadék. Figyelj, mit szólnál hozzá ha ma együtt aludnánk, kibeszélnénk mindenkit miközben tele tömjük magunkat nutellával?
- Jól hangzik de a nutella nem lehet. Fogynom kell, mert ugye modell vagyok, így most csak salátán élhetek meg vízen. - sóhajtottam.
- Semmi baj, akkor majd azt eszünk közben. Na elkezdjük? - bólintottam majd fel is mentünk a szobámba.
Ahogy beléptem megláttam hogy semmi sem változott. Ugyan olyan színű volt a fal, az ágyam ugyan ott található, szó szerint minden.
•••
Már egy ideje nézhettük a filmet, de engem nem tudott lekötni sehogy sem. Próbálkoztam ülve, fekve, állva nézni de valahogy nem tudtam felfogni a történéseit. Így csak ültem és néztem ki a fejemből. Közben Dor már elaludt, én pedig csak agyaltam. Hogy hogyan lesz ezután. Mennyire fogok sikeres lenni modellkedés terén, illetve mennyire jól fogok kijönni Ashley-val. Csak ott ültem az ágyon és agyaltam, mint egy rossz tinédzser.
És a legrosszabb, hogy Shawnra gondoltam a legtöbbet, miközben tudtam hogy nem szabadott volna. De nem tudtam megállni, hisz mindennél jobban szeretem, mégha félrelépett, és így megingott felé a bizalmam is.
V É G E...
Az első évadnak.
Sziasztoook! Őszintén sosem gondoltam hogy így fogom lezárni, de remélem tetszik nektek. Nemsokára hozom a második évad első részét. Addig is:
Vigyázzatok magatokra! Petra ❤️