Reggel erőteljes énekelésre keltem, ami egyenes a fürdőszobából származott, ugyanis kedves barátom zuhanyozott. Amilyen gyorsan csak tudtam kipattantam az ágyból és siettem felé. Hát hiszen Karenék még alszanak.
- Shawn, halo, te isten barma! Karenék még alszanak! - mondtam erőteljes suttogással.
- Màr elmentek vásárolni Aal meg az egyik baràtnőjénél van. - kacsintott.
- Ja, akkor zuhanyozz nyugodtan én vissza fekszem aludni. - ásítottam.
- Bocsánat hogy felkeltettelek. - mondta halkan. - Nem akartam.
- Semmi baj Shawn, szerencséd hogy vissza tudok aludni. - adtam egy gyors puszit a szájára. - Inkább gyere vissza az ágyba mellém.
- Nyugi, ahogy tudok megyek. Két három perc és ott leszek melletted. - mosolyodott el. - Csak had öltözzek fel. - nevetett fel.
- Ugyan, minek az? Tökéletes vagy nélküle is. - kacsintottam.
- Oké, ez tőled szokatlan volt, de kétségtelenül izgató.
- Nyugi Shawn. - nevettem fel. - Nem fogunk a szüleid házában lefeküdni.
- Na mostmár tényleg menj vissza aludni. Mindjárt megyek. - adott egy puszit. Ezután kimentem a fürdőből és visszadőltem az ágyba.
Éppen hogy felébredtem arra hogy valaki átölelt, mire mocorogni kezdtem.
- Shh, nyugi aludj tovább. - suttogott barátom. Nem is kellett kétszer mondania már réges rég az álomvilágban jártam.
•••
Másodjára természetesen nem éneklésre keltem, hanem arra hogy Shawn nincs mellettem. Ezek szerint itthon vannak Karenék. Amilyen gyorsan csak tudtam kimásztam az ágyból és felöltöztem egy mackónadrágba és egy bő pólóba. Úgyis csak Shawn szüleinél vagyunk.
Ha már itt tartunk gondolom sokan kíváncsiak vagytok hogy mi a véleményem róluk. Nos, igazából tök rendesek, nem lesznek flegmák és persze lehetnek előítéletesek, de nem mutatják ki. Ezért is imádom ezt bennük.
Na de visszatérve a jelenbe, éppen lefelé tartottam a lépcsőn, mikor megbotlottam és csókolóztam egyet a földdel. Oo, igen Emma, nagyon ügyes vagy!
- Mi volt ez a hang? - eszmélt fel Manny.
- Fogalmam sincs, de a lépcső felől jött. - állt fel Shawn ahogy hallottam a székről. Igazából rohadt kényelmes volt a föld, és nem nagyon akartam felállni, de ahogy a barátom meglátott, elfelejtett levegőt is venni, és amilyen gyorsan csak tudott felkapott.
- Jól vagy? - kérdezte Shawn, miközben menyasszony pózban tartott.
- I-igen. - dadogtam. Hihetetlen mekkora hatással van rám. - Leteszel?
- Ja, igen persze. - ocsúdott fel. Óvatosan letett a lábamra, mire felszisszentettem. - Hohó! Itt valami nincs rendben! Lesz ma fotózásod?
- Igen lenne, de lehet hogy lemondom és inkább menedzsert kéne keresni. Meg amúgy is, ilyen lábbal nem szívesen mennék.
- Persze megértem, akkor irány fel!
- De Shawn, én lejöttek hozzátok! Legalább a nappaliig hagy menjünk el. - néztem rá boci szemekkel.
- Ahj, jó rendben. De csak mert nem tudok ezeknek a szemeknek ellenállni. - mondta majd egy lágy puszit lehelt ajkamra.
Gyorsan felkapott, majd elvitt a kanapéig. Ott Manuel, Karen és Aal ült, és valami szappanoperát néztek.
- Na mi a helyzet fiatalok? - kérdezte az anyuka.
- Leestem a lépcsőn és valószínűleg kificamodott a bokám. Nagyon fáj. - nyúltam az említett test részhez, és ahogy megérintettem egyből felszisszentettem. Shawn ezt egyből látva ölébe húzta kezeimet és elkezdte őket piszkálni.
- Na gyere, bekötjük. - állt fel Karen, amit én is követtem - persze - segítséggel. Előszedtük a fáslit és a krémet, majd mindent feltettük a bokámra. - Így jobb? - kérdezte.
- Igen, sokkal! Köszönöm. - mosolyogtam. Vigyorogva megsimogatta az arcomat, majd utamra is engedett.
Visszatérve a nappaliba, láttam ahogy Shawn egy tányért fog, amin rajta van három palacsinta, és mindegyik szív formájú. Csábosan felém mosolygott miközben felállt az ülőalkalmatosságról és lassan elindult felém. Közben én leültem egy konyhai székre, ugyanis most nem szabad megerőltetnem a lábamat.
- És egy kis palacsinta a királynőmnek! - mondta Shawn és letette elém a tányért. Egy gyors puszit adtam neki köszönet képpen, majd el is kezdtem magamba falni a finomságot.
- Akkor ma megyünk a szüleidhez? - kérdezte.
- Igen, viszont, valamelyik nap mind a két család találkozhatna. Mit szólsz hozzá?
- Ez egy nagyon jó ötlet Emma. Mindjárt meg is kérdezem tőlük.
Mind a ketten visszamentünk a nappaliba - természetesen miután elpakoltam magam után - és fel is vetettük az ötletet.
- Jó, úgyis rég találkoztunk velük. - mosolyodtak el.
- Találkoztatok már egyébként? - kérdeztem. Tényleg nem tudtam hogy találkoztak-e, kicsit össze folynak a napok.
- Azt hiszem igen. - bólintott Manny megerősítés képpen. - Nagyon kedvesek és igazán jó társaságok.
Ezen én is elmosolyodtam. Imádom őket, nagyon örülök hogy ők lettek a szüleim. Na és Dor... Legjobb testvér a világon. Tényleg mindenben mellettem áll, segít ahol tud. Nagyon szeretem.
- Nos, anya és apa szerintem mi elindulunk hazafele. Még van egy pár elintézni valónk. - mondta Shawn.
- Menjetek csak, legyetek kettesben is. - mosolyodtak el.
- De most ugye gyakrabban fogtok idelátogatni? - kérdezte szomorúan Aal.
- Persze hogy gyakrabban fogunk, most egy két hétig itthon leszünk. Ha kell szinte minden nap itt leszünk. - természetesen túloztam, de vette az adást és mosolyogva nagyokat bólogatott.
Mindketten felálltunk - vagyis én segítséggel - és míg Shawn felment a cuccokért én ki botladoztam az autóig.
- Itt vagyok Emma, várj egy kicsit! - mondta Shawn, miközben bedobta a cuccokat a csomagtartóba. Természetesen tudtam hogy mit szeretne így megvártam amíg segít beülni.
- Köszönöm! - mondtam mosolyogva és megcsókoltam. Ő is bepattant a vezető ülésbe és már indította is el a Teslát.
- Vigyázzatok magatokra! Shawn nagyon vigyázz Emmára ne hagyd magára, nehogy rosszabodjon a bokája! - adta ki az utasítást Karen.
- Rendben anya! Puszilunk titeket sziasztok. - mondta Shawn majd mint a ketten integettünk és elindultunk Toronto felé.
Az út első felében csendben voltunk, közben pedig egymás kezet fogtunk a sebváltó felett. Egyszer csak megszólalt egy 5sos szám, amit mind a ketten elkezdtünk dúdolni. A szám nem más volt a Youngblood. Már hangosan is énekeltük felszabadultan mikor Shawn áthajolt ezzel kezét levéve a kormányról, és megcsókolt.
- Most ne engem csókolgassál, inkább vezess. - hajoltam el tőle nevetve.
- Nézd, a kocsim saját magát vezeti. - nevetett fel. Hihetetlen milyen kocsikat gyártanak.
- Ha hazamentünk mit is fogunk csinálni? - kérdeztem.
- Hát valószínűleg elfekszünk az ágyban, megnézünk egy két filmet, eszünk és esetleg alszunk. És ezek után estefelé indulunk a szüleidhez. Meg összepakolunk pár cuccot mert gondolom úgy tervezzük hogy ott is alszunk.
- Igen, viszont valamikor meg kéne nézni az e-maileket, mert szeretnek magam mellé egy menedzsert.
- Akkor meg is van hogy mit is fogunk csinálni. - mosolygott. Hogy tud mindig mosolyogni?
- Hogy tudsz ennyit mosolyogni? Így rám is mindig átragad. - nevettem fel.
- Nem tudom, a közeledben nem nehéz, nem mosolyogni. Nagyon szeretlek. - fogta meg az egyik kezemet és ölébe húzta.
- Úú, rakjunk ki valamit insta sztoriba. - zsongtam be. Elővettem fél kézzel a telefonomat és lefotóztam Shawnt ahogy fogja a kezemet, és oda írtam hogy My only love ❤️, lehet nyálas, nem nagyon érdekel de Andrew kérte hogy adjunk magunkról valami életjelet miközben Kanadában vagyunk.
•••
Egy óra utazás után megérkeztünk haza, és Shawn segített felmenni a lakásba. Közben köszöntünk a portásnak aki aranyosan felajánlotta hogy felvisz így Shawnnak nem kell fordulnia még egy kört, mire barátom felkapott menyasszony pózba és elkezdett vinni. Mi ezen csak nevettünk a portással, olyan aranyos volt.
- Shawn édesem. - kuncogtam - Nem kell vinned Hahó, leszakad a kezed.
- Ugyan már, még tudnálak vinni, de tekintve hogy felértünk le kellene hogy rakjak mivel ki kellene vennem a kulcsomat. De nem akarlak lerakni, szóval kiveszed a pulcsim zsebéből? - kérdezte, mire én már nyúltam is oda és nyújtottam felé a kulcsot. - Ki is kellene nyitnod drágám. - nevetett.
Ahogy beértünk óvatosan lerakott a kanapéra és mondta hogy pár perc múlva vissza is ér a csomagokkal. Nem telt bele kettő perc már itt ült mellettem és nézegettünk a e-maileket.
- Nézd, ez elég meggyőző. - mutatott rá egyre.
- Nem is tudom, nézzük meg a többit is. - mondtam, de persze azért a csillagozottak köze tettem.
- Emma, eddig mindegyikre azt mondtad. - sóhajtott fel gondterhelten.
- Csak azért mert mi van ha valaki jobbat találunk, aki többet tudna nekem adni. Jobb a szakmában? - kérdeztem.
- Hidd el, felhívod megkérdezed, le beszélsz vele egy találkozót és megfogod látni hogy elég lesz-e neked amit nyújt vagy nem. - mondta és megfogta a telefonomat és felém nyújtotta. - Most pedig szépen hívd fel.
Elvettem a telefont a kezéből és beírtam a telefonszámot, majd vártam hogy felvegye.
- Jó napot, Emma Stone vagyok! Elolvastam a levelét és szeretnék önnel találkozni valamelyik nap. Melyik jó önnek?
- Jó napot! Ashley Lutz vagyok, és nekem bármelyik nap jó. Viszont kérhetem hogy tegezzük egymást? Nagyon öregít ez a magázás.
- Persze, tegeződhetünk. Akkor esetleg szombat? Nem tudom hogy mennyi munkád van, talán akkor nem kell olyan sokat dolgoznod.
- Rendben az remek lesz! És hol találkozzunk?
- Um, esetleg a CN tower előtt? Onnan pedig beülünk valami kávézóba.
- Rendben, megbeszéltük. Köszönöm hívásodat, akkor szombaton a CN tower előtt.
- Igen, viszhall. - meg sem vártam hogy ő is elköszönjön rögtön letettem és Shawnra néztem.
- Nagyon ügyes voltál! Büszke vagyok rád. - csókolt meg. Belemosolyogtunk a csókba így muszáj volt megszakítanunk.
- Játszunk valamit? - kérdeztem.
- Persze - felállt és bekapcsolta a PS 4-et majd visszajött két kontrollerrel. Elkezdtünk fifázni, de természetesen Shawn nyert.
- Drágám én meguntam. - mondtam a harmadik kör után.
- Mit szeretnél csinálni? - mondta miközben közelebb mászott hozzám.
- Hmm, mondjuk menjünk be a hálóba. - mondtam sejtelmes mosollyal.
- Nekem is tetszik az ötlet. - suttogta fülembe, majd felkapott menyasszony pózba. Bevitt a szobába, miközben tovább csókolóztunk. Lábaimat nehezen de derekára kulcsoltam, mire ő keze is megtalálta hátsó részemet. Egymásba gabalyodva dőltünk le az ágyra. Pár másodpercre elváltunk egymástól de ajkaink maguktól visszatálaltak egymáshoz.
- Shawn - szakadtam el tőle - nem érzem magam valami jól. Hányingerem van, fáj a fejem és ráz a hideg.
- Jaj, édesem - gurult le rólam - hozom a lázmérőt, addig hívd fel anyudékat.
Úgy tettem ahogy mondta, felhívtam anyát.
- Szia, anya. Figyelj, ma nem tudunk menni mert kificamodott a bokám és nem érzem jól magamat. Szerintem megbetegedtem.
- Szia Kincsem. Semmi baj jöttök máskor, jó volt hallani a hangotokat. Shawnnal mizu?
- Ó, hát ő nagyon jól érzi magát, és természetesen vigyáz rám ahogy kell.
- Ezt nagyon jó hallani, na hagylak is titeket. Jobbulást! Puszilunk titeket. Szia!
- Mi is titeket. Köszönöm! Szia.
Ezután Shawn belépett a szobába mosolyogva.
- Szóval eléggé vigyázok rád? - mosolyodott el huncutul. - Mondjuk tudom hogy én vagyok a legjobb pasi a földön.
- Óh, és még mellé sem lőttél. Na de hoztad a lázmérőt?
- Igen itt van tessék. - nyújtotta majd bedugtam a hónaljam alá. Pár perc múlva már csipogott is, megnéztem a kijelzőt és 39.8 fokot mutatott.
- Shawn elengedsz? - kérdeztem nevetve - Fel szeretnek állni gyógyszerért.
- Várjál, majd én hozom. - puszilt meg. Annyira komolyan veszi.
Miután visszatért a gyógyszerekkel, be is vettem egyet majd leraktam az éjjeli szekrényre. Elővettem a telefonomat hogy egy kicsit megnézem a közösségi oldalakat. Miután felnéztem Twitterre, Instára, Facebookra és Snapchatra is, örömmel láttam hogy nem érkezett semmilyen fontos üzenet így ki is léptem belőlük. Közben Shawn ezt mind végig nézte miközben átkarolt.
Egyszer csak arra lettem figyelmes hogy egyenletesen szuszog a nyakamba, így eltettem a telefont és még jobban hozzá bújtam ami annyiból állt, hogy felé fordultam, betakartam magunkat és az egyik lábamat átdobtam derekán, biztosan ölelve.
Az is biztos hogy nem így terveztem ezt a napot. Most ott kellene lennünk anyáéknál és éppen sütit tömni magunkba és beszélgetni esetleg játszani, majd elmenni aludni. Kellett nekem összeszedni valamit. Ezekkel a gondolatokkal zuhantam bele az álomvilágba.
Sziasztook! Remélem tetszett a rész, igaz most hosszabb lett de remélem nem baj. Ha tetszett valamilyen formában jelezzétek nekem.
Vigyázzatok magatokra! ❤️ Petra.