Ugyanazon az estén. Fortesque kúria. Japán.
Daniel mosollyal az arcán szállt ki a kocsiból, táskájában a papírokkal. Az volt a szerencséje, hogy Yaguchi nem érdeklődött a kitöltött jelentkezésekről, különben lőttek a meglepetésnek. A szobájába menve látta, hogy Akira nagyban játszik a Tekken 3-al. Ugyanúgy készül, mint más. Kis idő után megcsinálta Gun Jackkel az Arcade Modeot egyetlen meccset el nem veszítve. Végül sóhajtva a férfi felé fordult. Várta az eredményeket.
Daniel addig meg nem szólalt, míg ki nem vette a papírokat és le nem tette az asztalra. Akira egyetlen szempillantás alatt beletúrt a rengetegbe és kivette Yaguchi papírját. Kérdőn nézett rá a férfira, mintha eredményeket várna.
- Ne aggódj. Nem tud róla, hogy te is beneveztél a versenyre. Bár, volt gyanakvása, de azokat még könnyen lehetett hárítani.
Akira elpirulva nézett vissza a lapra. Felismerte a férfi kézírását. Mikor Amerikában folytatta tanulmányait, megkapta pár levelét. Igaz, ehhez el hajnalok hajnalán kellet kiválogatnia a rendes levelek közül, mert a szülei meghagyták az arra felelős embereknek, hogy a felesleges és zavaró leveleket azonnal égessék el. Onnan volt még reménye, hogy Yaguchi még szereti őt. Végül, letette a papírt és elkezdett gondolkodni a jövő héten. Szíve gyorsabban dobogott, mikor Yaguchira gondolt.
- Oh, tényleg. Holnap elég sok elintézendőm van. Addigis, lazítsunk. Lesz időd még felkészülni a bajnokságra, így azon az állásponton vagyok, hogy valami más játékkal üssük el az időt. Mit szólnál a Fighting Forcehoz? Vagy esetleg Metal Slug?
Ekkor Akira elővette a Medievil játékot. Daniel elmosolyodott.
- Csak nyugodtan. Én már kijátszottam kétszer.
Ám, volt egy kis bökkenő. Akira nem szerette a horrort, így már az elején nyugtalan nyögéssel állt neki. Ám, csak két pályáig jutott el, mert a Stained Glass Demontól elhajította a kontrollert. Daniel kikapcsolta a Playstationt.
- Látom, hogy ez sok volt neked. – mondta mosolyogva, mire a lány lefejelte.
Másnap reggel, Yaguchi Haruot a vekker ébresztette fel. Nem sokat aludt, mert a tegnapiak jártak a fejében. Abba az apró reménysugárba kapaszkodott, hogy a titokzatos Gun Jack játékos valóban Oono lenne. Áh, ideje kivernie a fejéből. Ma is a pénz összeszedésen gondolkodott, de lelki erőt nem érzett magában még ahhoz se, hogy felkeljen. Ekkor kinyílt az ajtó és bejött rajta Yaguchi édesanyja, Namie a szokásos jódekvű mosolyával.
- Jó reggelt az én kis hősömnek. Végre pihenőnap, ami nem egy napig tart. Eltaláltam? – kérdezte és letette a reggelit az éjjeliszekrényre.
- Igaz. Neked is jó reggelt. – köszöntötte anyját egy öleléssel.
- Ma tényleg pihenj le. Segíthetnél nekem a takarításban és utána elmehetnénk moziba. Ma megnézhetjük a Pokemon: Mewto Visszavág című animét.
Yaguchinak nem volt kedve anyjával mozizni, de nem volt más lehetősége. Addig is pihen. Magában remélte, hogy Hidaka is valahogyan látni fogja, hogy a tanácsának egy részét megfogadja. Ekkor megszólalt a csengő. Namire azonnal kiment. A srác egyből lehúzta kávéját és nekikezdett a tükörtojásnak és szalonnának.
- Yaguchi! Látogatód érkezett! – kiabálta lentről Namire, amit léptek zajai követtek. Mivel az ajtó nyitva volt, a férfi látta, hogy Hidaka jött át, csomaggal a kezében.
- Szia. – köszönt a lány, miközben letette a csomagot. – Beszélni szeretnék veled, ismét.
- Persze. – válaszolt Yaguchi és letette a villát.
- Bocsánatot szeretnék kérni a múltkori miatt, hogy azt mondtam, felejtsd el Oonot. Tudom, hogy ez szinte lehetetlen feladat az olyan egyszerű lélkeknek, mint te. Sosem voltál jó érzelmek terén és ezt elfelejtettem. Egy ostoba liba vagyok...
Hidaka nem tudta befejezni, mert Yaguchi átölelte.
- Nem kell semmiért bocsánatot kérned. Tényleg ki vagyok merülve. Ezért töltöm a mai napot pihenéssel. Majd holnap edzek a tegnap meghirdetett bajnokságra.
- Tényleg. Láttam, hogy tegnap te is segédkeztél annak a Daniel nevű férfinak. Kérdezni akartam, hogy milyennek ismerted meg, de a tömeg elsodort.
- Igazán rendes srác. Ahhoz képest, hogy kőgazdag, nem vette el eszét a pénz. Akárcsak Oonoék esetében. – mondta Yaguchi mosolyogva, ám a hangjában csak a kimerültséget lehet felfedezni.
- Értem. – mondta Hidaka és a kezébe vette a csomagot. – Amúgy, segítek neked a pihenésben. Vedd ki és meglátod, hogy mit kapsz tőlem.
A srác kivette a csomagot és meglepődött. A lány PSX-e volt és a Tekken 3, hozzá két Dualshock kontrollerrel.
- Nehogy félreértsd: Nem ajándékozom neked. Nem akarom, hogy olyan sorsra jusson, mint a Super Famicomod vagy a NEC Turboexpressed. Kölcsön adom, hogy itthon gyakorolhass.
- Köszönöm. – mondta Yaguchi halkan.
- Cserébe, szedd össze magad. Tölts egy kis időt anyuddal és pihenj sokat, ha nem akarsz elbukni félmillió Yent és a lehetőséget, hogy Oonoval legyél. Amúgy, felbontottad a kapott meghívót?
- Tényleg, fel sem bontottam. – csapott a fejéhez Yaguchi és kezébe véve kibontotta. Az alábbi volt benne:
„Tisztelt Játékos! Én Daniel Michael Fortesque szívesen meghívom a privát Tekken 3 versenyemre, ahol a főnyeremény félmillió yen készpénzben. Ha igennel válaszol, akkor Január 13-án, szombaton várom a Shirayuki kerületben található villámban (a térkép segíteni fog, amit mellékeltem a levélhez.). Ott, a levelet fel kell mutatni az őrnek, így biztosítva van, hogy nem hamisítványról van szó. Üdvözlettel: Sir Daniel Michael Fortesque."
Yaguchi a levél olvasásának végeztével Hidakára nézett.
- Elég magas pénzösszeg egy apró tornáért. Bár, anyámat megkérdeztem az este. Állítólag Daniel a legnagyobb bankvezérigazgatók fia.
- Igen, az Interbank amerikai cégről van szó. Na, viszont én megyek. Pénteken kaptam meg egy teljes osztály témazáró dolgozatát. Egész napomba fog telni a kijavítása. – sóhajtotta.
- Várj, csak egy kérdést még feltehetek? – kérdezte a srác.
- Persze. Mi volna az? – kérdezte vissza.
- Ismersz valakit a környéken, aki bajnokságokra Gun Jacket szokta választani?
Hidaka arcán meglepődöttség látszott.
- Józan ember soha nem választja, mert ő a leglassabb karakter a játékban. Ne de most tényleg mennem kell. Szia.
Yaguchi csak elköszönni tudott. A lány válasza nem volt új dolog. Mégis igaz lenne a sejtése, hogy Akira titokban itt tartózkodik Japánban?
1999. Január 12. Fortesque birtok.
A bajnokság előtti napon a bálteremben kisebb forgalom volt. Négy gépet raktak össze és a projektort is beizzították. Daniel és Akira figyelték az eseményeket és jeleztek, hogy mit kell még csinálni.
- Ember, ennyire nehéz egy bajnokságot megszervezni? Nem csoda, hogy sokan már itt mással csináltatják meg.- elégedetlenkedett Daniel, miközben az ablakot kinyitva rágyújtott egy szálra. A nő csak vállat vont, mosolyával mintha azt mondaná „A te ötleted volt. Most idd meg a levét." Daniel kiszúrta és elnevette magát.
- Igaz. Elvégre az egész miattad van. Hiszen, másképp, lebukás nélkül nem tudnánk összehozni a randevút.
A nő elgondolkozott, majd elindult a szobája felé.
- Most hová mész? – kérdezte Daniel, mire a lány az arca elé tette a kezét. Ekkor esett le, mit akar mondani: Még a maszkot csinálja meg. Igaz, eléggé jól kell takarnia, hogy senki ne ismerje fel.
A holnapi bajnokságon áll vagy bukik minden. Ám, Akira örült, hogy a férfi által megvalósul az, aminek három évvel ezelőtt meg kellet történnie.