- Psszt! Shawn! - kiabáltam oda suttogva barátomnak.
- Igen? - kérdezett vissza. Éppen bujócskázunk Aaliyahval és a barátjával, és most Jordan keresett minket.
- Fel tudsz engem emelni oda? - kérdeztem miközben felmutattam egy szekrényre.
- Te teljesen bolond vagy. Nem fog téged elbírni. És ezt ne vedd úgy hogy el vagy hízva, de nem akarom hogy bajod essen.
- Rendben. - mondtam és más búvóhelyet kezdtem keresni. Végül beálltam a szárító mögé, Shawn pedig bebújt az egyik ruhás szekrénybe.
Aal nem tudom hogy hova bújt, de ahogy hallottam már meg is találta a barátja. Éppen a szárító előtt mentek el mikor tüsszentenem kellett, így meg is találtak.
Ezután Jordan elment megkeresni Shawnt. Pár perc múlva vissza is jöttek és mivel a lépcső tetején álltunk és ők pedig futottak, Shawnnak nem sikerült megállnia nálam és levágódott a lépcsőn.
- Jézusom! - kiáltott fel Aal.
- Shawn!? Jól vagy? - futottam le hozzá. Jordan hívta a mentőket, mi Aal-val pedig lent voltunk és figyeltünk rá. Eszméletét elvesztette, és a bokája is kezd feldagadni.
- Hol van jég? - kérdeztem.
- Fagyasztóban a harmadik polcon. - mondta. Kifutottam a konyhában és kivettem a jeget. Gyorsan visszamentem, és közben már hallottam már a szirénát. A mentő autó leparkolt és kipattantak belőle a mentősök.
- Jó napot! Látta valaki hogy mi történt? - kérdezte az egyik férfi.
- Igen, - mondtam. - játszottunk mikor Shawn futott felénk és nem tudott felénk futni, így leesett a lépcsőn. - meséltem el.
- Rendben, akkor még az adatait kérnem el. - mondta, én pedig elővettem őket. Felírta őket, majd megkérdezte hogy szeretnék-e vele menni.
- Persze. - mondtam és már ugrottam is be az autóba.
Erősen fogtam a kezét miközben néha puszit nyomtam rá. Nemsokára meg is érkeztünk a kórházba ahol betolták az egyik műtőbe hogy megtudják nézni eltört-e valamilye.
Közben felhívtam Karent és Manuelt hogy mi történt mert persze, ők nem voltak otthon. Miután gyorsan telefonáltam, leültem az egyik székre és a fejemet a kezembe temettem.
- Édes istenem, ez nem történhet meg. - suttogtam magam elé, és kezdtem el könnyezni. - Nem, nem sírunk, minden rendben lesz.
- Emma! - kiáltott fel Karen. Mögötte jött Aal, Jordan és Manuel. - Mi történt?
- Hát ugye bújócskáztunk és amikor vártuk Shawnt és Jordant a lépcső tetején. Futottak felénk és Shawnnak nem sikerült megállnia. - meséltem el.
- Szüleidet ne hívjuk fel? - kérdezte Manuel.
- De fel kéne, de most nincs hangulatom hozzájuk szóval ne. - mondtam el. - Köszönöm.
Bólintottak, majd leültek mellém. Fél óra múlva kijött az orvos, és megállt a szülők előtt
- Önök az szülők igaz? - kérdezte. Bólintottak, és fojtatta. - Szóval Shawnnak szerencsére nincs agyrázkódása, nincs eltörve semmilye, csak a bokája ficamodott ki. Be lehet menni hozzá. - mondta majd el is ment.
- Először be megyünk mi, majd menjetek ti. - mondta Karen. Felálltak és bementek a 132-es szobába. Közben bennem egyre jobban nőtt az idegesség, és mire bejutottam hozzá fél óra volt.
- Shawn. - kiáltottam fel suttogva.
- Emma. - nézett rám. Kitárta a karját én pedig oda futottam.
- Nem gáz hogy befekszem melléd? - kérdeztem félénken.
- Nem. - rázta meg a fejét. - csak az a lényeg hogy itt legyél. - suttogta. Odabújtam szorosan hozzá és a kezemet bevezettem a pólója alá. Kicsit arrébb csúszott, így én is elfértem. Cipőmet lerúgtam, és én is bebújtam a takaró alá.
- Nagyon nagyon szeretlek. - suttogtam.
- Én is. - csókolt meg.
- Sajnálom hogy leestél a lépcsőn, ígérem hogy többé nem fordul elő. - mondtam, és kezdtem el könnyezni.
- Ugye most nem sírsz? - kérdezte, mire arcomat a pólójába temettem. - Bébi, semmi baj, nem a te hibád. - mondta és szorosan magához ölelt. Felnéztem rá, mire ő kapott az alkalmon és megcsókolt. Nem normálisan, hanem szenvedélyesen, OLYAN szenvedélyesen. Kezemet a tarkójára vezettem, ahol a kisebb hajszálakkal játszottam. Kezét a derekamra vezette, és magára húzott.
- Shawn, nem szabad. - suttogtam a szájára.
- Nem érdekel. - Na igen, ha erről van szó, nem nagyon érdekli.
- De Shawn! Nem szabad! - mondtam erélyesebben, és leszálltam róla.
- Jólvan na. Bocsánat. - mondta és visszahúzott magára.
- Segítesz nekem lakást nézni a környéken? - kérdeztem.
- Persze, de mi lenne ha hozzám költöznél? Úgy is szinte éjjel-nappal együtt vagyunk. - mondta, mire nekem felcsillant a szemem. - Mióta tervezgeted ezt az egészet? - kérdezte sóhajtva, miközben becsukta a szemét. Én közben a kisebb hajszálakkal játszottam.
- Igazából ezért vesztem össze veled. - mondtam halkan. Hirtelen kipattant a szeme, és hirtelen felém fordult.
- Mi van? Ez most komoly? - kérdezte meglepve. - Ha hozzám szeretnél költözni csak szólnod kell. - mondta mosolyogva. Visszafordult a határa, én pedig egyik kezemmel átöleltem és a lábamat átdobtam a csípőjén.
- Jó éjt. - suttogtam.
- Jó éjt! - suttogta és egy puszit nyomott a számra, majd már csak a szuszogását hallottam.