@Uchiha_Dei kérésére! Remélem tetszik :3
Bocsi a hosszú várakozásért!
෴ ෴ ෴ ෴ ෴ ෴
A Nekoma középiskola hagyománya eléggé kitűnt, a többi iskoláéval szemben. Ugyanis, ujjév után mindig, mikor legelőször iskolába mentek a gyerekek, a tanárok meghirdettek számukra egy bált, amire -bár egyáltalán nem volt kötelező elmenni,mégis- rengetegen elmentek, minden évben már csak a hangulat miatt is.
Majdnem minden diák jelezte a tanároknak, hogy ott lesznek, csak néhányan döntöttek úgy, hogy kihagyják. Te is ezek közé tartoztál, s bár tanáraid nem lepődtek meg,-tekintettel arra, hogy rólad köztudott volt; szinte utálsz túl sok ember között lenni- de elfogadták a döntésedet, barátaiddal együtt, akik e miatt kissé elszontyolodtak, de megígérted nekik, hogy máskor bepótoljátok ezt az elhalasztott, együtt töltött időt.
Nos, igazából MAJDNEM, hogy minden barátod elfogadta a helyzetedet. Egyetlen egy fiú volt csak, aki már napok óta győzködött téged arról, hogy "fogadd el a jövődet", miszerint el fogsz vele menni. Még tisztán emlékszel a legelső alkalomra, amikor idén megkért téged...
/A szünet előtti utolsó előtti nap/
-Oi Sonya!-Hallottad meg a hangját a folyosón, első órátok előtt. Mindig előbb jössz be az iskolába, hogy még az utolsó, egyedül töltött perceidet békében és nyugodtan tölthesd, de ez most másként alakult, számodra.
-Szia Kuroo.-Fordultál a fiú felé, kíváncsi tekintettel-Hogyhogy itt? Te mindig az utolsó másodpercekben esel be az ajtón.
-Nehéz is volt felkelni ilyen korán~-Ajándékozott meg egy ásítással, majd rád kacsintott.-De érted megéri.
Elkerekedtek a szemeid, és kissé hátra hőköltél, hiszen azt hitted félrehallottad azt, amit az előtted levő mondott.-Ehm, mi?
-Nem jönnél el velem az újévi bálba?-Lett teljes a vigyora, amely kissé perverzre sikerekedett.
-Öhm...Nem?-Mondtad, felvont szemöldökkel-Tudom milyen hír van rólad,Kuroo Tetsuroo, és nem akarok a rosszfiús "hány lányt döngettem meg eddig a suliból" listádra kerülni.-Szűkítetted össze szemeidet, hiszen egyáltalán nem tetszett neked a dolog, hogy a suli nagymenője pont téged, azt az osztálytársát akarja elhívni, akit eddig teljesen levegőnek nézett. S hogy ez neked eddig milyen jó is volt...!
Ekkor aztán, minden előjel nélkül megfogta egyik kezével a derekadat, és a falhoz nyomott téged. Nem volt erőszakos, de tekintélyt parancsoló volt a cselekedete. Elkerekedtek a szemeid, amikkel Kuroo barnáiba meredtél, melyek most sokkal közelebb jutottak hozzád.
-Lehet, hogy most nemet mondasz, de biztosítalak, hogy egyszer igent fogsz mondani.-Hajolt közelebb, úgy suttogta a füledbe a mondandóját, majd minden további nélkül elsétált, zsebre dugott kezekkel.
Haaaaaah?? Ez meg...Kinek képzelni magát?-Visítottad magadban.
Teltek a hetek, amikből lassan már egy hónap is lett. Legnagyobb meglepetésedre, a fekete hajú fiú egyáltalán nem akart leakadni rólad, minden nap megkérdezte legalább háromszor, hogy elmennél-e vele, amiből az utolsó napokra már kezdett nagyon eleged lenni. Komolyan, nem akartad elhinni, hogy Kuroo tényleg ennyire akarja, hogy elmenj vele, bár az is lehet, hogy csak viccből kérdezgeti már. Morogva gondoltál ilyeneket, hiszen bármennyire is akartad, hogy Tetsuroo végre hagyjon téged, valahogy már kezdett a napi rutinod részévéré válni, hogy a macska szemű szinte minden szünetben megkeres téged, és talán már hiányoltad is volna őt, ha egyik nap kihagyná ezt.
Végül, egyik nap aztán...
-Sonya!-Hallottad meg Kuroo hangját, mire összepréselted az ajkaidat, hogy benned maradjon az a sok dolog, amit már rá akartál kiabálni, mégis úgy tűnt, már nem bírod magadban tartani.
-JÓ, TUDOD MIT?-Fordultál hozzá olyan hevesen, hogy a fiú szemei elkerekedtek, és hirtelen hátrább kellett lépnie egyet, mert különben lefejelted volna őt.-AZ ISTEN SZERELMÉRE, KUROO ELMEGYEK VELED, CSAK A MAI NAP NE KÉRDEZD MÁR MEG TÖBBSZÖR, MINT AZ ELMÚLT MÁSFÉL HÓNAPBAN!-A folyosó szinte zengett tőled, de nem vettél róla tudomást, ahogy a kíváncsi és egyben megvető tekintetekről sem, amiért nem bírtál halkabban beszélni.
Kuroo egy "én megmondtam" szerű mosollyal válaszolt a mondatodra,s immár magabiztos léptekkel közelebb jött hozzád.
-Az utolsó pillanatra hagytad, Sonya. De megmondtam, hogy el fogsz jönni velem. Nyolcra ott leszek előtted.-Majd ennyivel el is sétált, te pedig keresztbe tett kezekkel, dünnyögve próbáltál feltűnés nélkül a termedhez lépni, de nem igazán sikerült az előző alakításod után.
Nem hiszem el, hogy sikerült rávennie!-Morogtad, mégis, a szíved boldogan dobbant egyet, mikor tudatosult benned a tény; Te Kuroo Tetsurooval fogsz menni a bálra.
Mikor hazaértél, kissé idegesen kezdtél el turkálni a szekrényedben, hiszen tekintettel arra, hogy még soha nem voltál bálon, fogalmad sem volt, hogy milyen ruhát is kellene választanod. Beharapott ajkaddal ültél le az ágyadra, a szekrényedre akasztott ruhákkal szemben, és idegesen doboltál a lábaddal azon gondolkodva, melyikben tetszenél a legjobban Kuroonak.
Azaz, melyik lenne a legmegfelelőbb öltözet...-Pufogtál, vörösödő arccal."Nem érdekel mit gondol az az idióta!"
-Kincsem, hamarosan kész lesz a vacsora...-Nyitott be anyukád a szobádba, de megállt a mondandójában, azt látva ami ott bent uralkodott.-Minden...Rendben?
-Hm? Ja, igen persze...-Motyogtad, le sem véve szemeidet a ruhákról, majd egy nagy, fáradt sóhajtás kíséretében,-amely szinte már hörgés volt- hátadra vetetted magadat, az ágyadon.-Csak fogalmam sincs, mit vegyek fel!
-Lassan a pizsamát, nem?-Vonta fel egyik szemöldökét-Vagy tán mész valahova?
Ekkor esett csak le.
-Uh, anya, most gondoltam csak bele, neked nem is szóltam...-Mondtad és elővetted a sajnálkozó tekinteted-De Kuroo addig mondogatta, hogy menjek el vele, mígnem már mérgemből belementem abba, hogy a partnere legyek a mai, sulis újévi bálon.
-Az a fiú akibe már két éve szerelmes vagy?-Csillantak fel anyukád szemei-De hát ez csodálatos, Szonya! Várj, segítek készülődni, végre, egy este amikor szocializálódsz egy kicsit!-Mikor rá néztél, észrevetted, hogy egy könnycsepp gurul le az arcán, majd melléd ért, és határozottan a jobb oldalon levő, [Kedvenc/Szín] egybe ruhára mutatott.-Az tökéletes lesz. Ah, segítek be hullámosítani a hajadat is, istenem, végre megértük ezt a napot!~-Dalolászva ment ki ezek után, te pedig csak elkerekedett, szörnyülködő tekintettel reagáltad le utolsó mondatát.
෴ ෴ ෴ ෴ ෴ ෴
Éppen kész lettél, amikor meghallottad a bejárati ajtótok előtti csengő hangját. A szíved óriásit dobbant, és mindent félre téve kezdtél el lesétálni a lépcsőtökön, hogy köszönhesd Kuroot, aki már anyukáddal beszélgetett, egy mosollyal az arcán, majd mikor tekintete elért hozzád...
Nos, szó szerint elállt a lélegzete.
-Hmm?-Motyogtad, egyre csak vörösödő arccal, ugyanis a szíved már kitörni készült, mivel a fiú egyáltalán nem akarta levenni rólad a szemeit.-M-Mehetünk?...
Egy perverzebb mosoly jelent meg az arcán, majd az utolsó lépcsőfok elé állt, és a kezét feléd nyújtotta.-Mehetünk.-Szinte érezted, ahogy a tekintetével levetkőztet téged, de ösztönösen fogadtad el a kezét.
Elköszöntetek anyukádtól, aki szinte már fangörcsölni kezdett kettőtökön, majd miután kiléptetek, Kuroo egyből megszólalt.
-Rohadt szexi vagy ebben a szoknyában.-Motyogta csábítóan, közelebb hajolva hozzád, a füledbe.
-N-ne mondj már ilyeneket, idióta!-Morogtad, majd akaratlanul is végignéztél rajta. Egy fekete farmer volt rajta, és egy feszülősebb póló, amelytől kilátszódtak a bicepszei. Beharaptad az ajkadat, és félrenéztél, paprika vörös arccal.
Kuroo csak felröhögött, hiszen végigfigyelte, mit is csinálsz. Végül összekulcsolta az ujjaitokat, és elkezdtetek a sulitok felé sétálni szépen, lassan.
A percek teltek, a kezdeti némaság pedig már teljesen birtokolni kezdett mindkettőtöket. Te nem tudtál mit mondani, Kuroo pedig azon agyalt, vajon kimondja-e azt, amin gondolkodott...Végül, úgy döntött, elmondja...
-Tudod...-Nézett rád, immáron komolyan-Amikor azt mondtad, tudod milyen hírek szólnak rólam, és amiatt utasítasz vissza, azt hittem viccelsz. Hiába ilyen a külsőm..-Motyogta-Azok a hírek nem igazak.
-Kuroo...Igazából nagyrészt azért nem akartam menni, mert ott...Túl sok ember van.-Nyögted ki nagy nehezen, s már mindketten hallhattátok az iskolátokból szóló, nagy hangerejű zenét.-Nem szeretek sok ember közelében lenni, egyszerűen fészkelődni kezdtek a közelükben.
Kuroo ekkor megállt, és kissé megszorította a kezedet. Kérdő tekintettel fordultál felé.
-Odabent fel akartalak kérni táncolni.-Kezdte-De így már nem.
-Mi?...-Kérdezted, s érezted hogy a mellkasod szomorúsággal telik meg, de ekkor, a fiú közelebb húzott téged magához, a derekadnál fogva, és a szemeidbe nézett.
-Legalábbis bent. Itt senki sem láthat minket, szóval? Felkérhetlek egy táncra?-Vonta fel egyik szemöldökét, mire lehajtottad a fejedet, elnyomva egy idióta vigyort, s végül bólintottál. A zene ekkor egy lassúzó ritmusra váltott, ti pedig azt követve, táncolni kezdtetek.
A másik kezedet a fiú mellkasára tetted, és a homlokodat is rá támasztottad, így hallhattad a szíve dobogását, mely mosolygásra késztetett.
-Sonya..-Suttogta, a fejedre támasztva az állát, mire rá emelted a tekintetedet.-Ne már, olyan kényelmes volt.-Morogta, majd egy "na mindegy" pillantással, újból szólásra nyitotta a száját.-Most meg foglak csókolni.
Elkerekedtek a szemeid.-Ho-ogy mi-micsoda?
De nem válaszolt, hanem helyette rá hajolt az ajkaidra, és még közelebb passzírozott magához téged, te pedig lehunytad a szemeidet.
Kuroo kezdte elmélyíteni a csókot, mely egyszerre volt heves, követelőző, és érzelmes, amely teljesen levett téged a lábadról. Ha a fiú nem tartott volna meg, akkor valószínűleg már összeestél volna, a csodálatos érzéstől...
Végül is, megérte elfogadni Kuroo ajánlatot, nem igaz?