Hᴀɪᴋʏᴜᴜ!! Bᴏʏғʀɪᴇɴᴅ Sᴄᴇɴᴀʀɪᴏs [HUN] [Kᴇ́ʀᴇ́sᴇᴋ ᴢᴀ́ʀᴠᴀ]

-•Nishinoya x Reader•-

@Ichigo811 kérésére! :3 Remélem tetsziik! (Bocsi, valamiért nem enged megjelölni. :/ )

෴ ෴ ෴ ෴ ෴ ෴

-Yuu...Azt hiszem, megkedveltelek.-Motyogtad, miközben tekintetedet teljesen lesütötted,így javarészt a látószögedet csak a padló, illetve a cipőd orra töltötte ki.

A szíved, mint egy vad tenger, megállíthatatlanul vert a mellkasodban,mintha egy harcot akart volna veled vívni azért, hogy kiszabadulhasson. Az egyik kezedet az említett helyre tetted, majd lecsukott szemekkel, a csendet kihasználva próbáltad meg lenyugtatni a szívedet.

Pár másodperc után, ajkaidat eltátottad egymástól, s óvatos hangnemben megszólaltál.

-Tudom, hogy te nem érzel irántam így.-Kinyitottad a szemeidet, s egy halvány mosollyal az arcodon folytattad.-És ezt tiszteledben tartom. Csupán szerettem volna, hogy tudj az érzéseimről.

-[N-Név]...-Teljesen elakadt a szava. Lesokkolódva nézett ràd, barnás szemeivel,melyek értetlenséget mutattak feléd. Őszintén tudtad,hogy ő erre most nem tud mit mondani. Hogy honnan? Egészen kisgyermek korod óta ismerted a fiút, mondhatjuk úgy is,hogy szinte együtt nőttetek fel.

Ahogy múltak az évek, egyre jobban megnyíltatok egymásnak, s olyan témàkat is felhoztazok a màsiknak idővel, mely egy kívűlállónak teljes mértékben tabu lett volna. Ez a kapocs,mely kialakult kettőtök között eltörhetetlen volt,legalábbis úgy éreztétek.

Minden lépéséről tudtál már azelőtt,hogy megtetted volna azt. Akármekkora őrültséget is készült csinálni, te vele voltál mindenben, és együtt kevertétek a balhét.

"Nishinoya, szerintem itt még kéne rá egy pici.-Suttogtad a fiúnak úgy,hogy az előttetek alvó tanárt ne keltsed fel. Yuu ekkor feléd fordult, a kék festékkel a kezében, és egy ördögi vigyor kíséretében tett a kivànt hajszálakra egy kicsit.

-Igazi zsenik vagyunk!-Vigyorodott el gonoszan, mire te is felkuncogtál.

-Esküszöm neked,hogy még jól is áll neki."

"[TELJES NÉV] ÉS NISHINOYA YUU, KÉREM JÖJJENEK AZ IGAZGATÓIBA!-Hallottad meg a hangosbemondót, mire végigfutott rajtad a hideg, és Yuura néztél, aki csak egy megfélemlített mosolyt mutatva neked,megvakargatta a tarkóját.

-Azt mondtad nem fogunk lebukni!"

-Szóval, akkor én megyek is. Jó hétvégéd,Nishinoya. Majd beszélünk!-Ejtettél meg egy halvány mosolyt számára, majd meg sem várva semmilyen választ sem, megfordultál,és nemes egyszerűséggel kiléptél az iskolából.

Valahol, a szíved legmélyèn mégis hittél abban,reménykedtél benne,hogy akárcsak a romantikus regényekben, filmekben, Yuu utànad fut, és bevallja neked az érzéseit.
De ahogy hátra fordítottad a fejedet a vàllad felett, csupán az immàr kihalt utcán nézhettél végig, szemeiddel.

-Yuu...-Motyogtad, csalódottan. Észre sem vetted, de egy kósza könnycsepp kezdett el legördülni a bőrödön, s szép lassan végighúzta magát arcod vonalán.-Mit tettem?

Nem lett volna szabad elmondanom neki! Így most sikeresen tönkretettem egy több,mint tíz éves barátságot!

Ahogy erre gondoltál,hirtelen úgy érezted,mintha egy hatalmas űr tátongana a mellkasodban. Yuu volt az egyetlen barátod,akivel mindent, de tényleg,mindent meg tudtàl beszélni. S most őt is elveszítetted...

Beharaptad az alsó ajkadat,mielőtt még keserves hangon felnyöghettél volna. Legszívesebben ordítozni tudtál volna a fájdalomtól, mely belülről marcangolni kezdett téged.

-Yuu...-Nyüszítetted, majd utat engedtél egy sós cseppnek, majd még egynek, s a többi már úgy látszott,szinte megállíthatatlanul vonult végig az arcodon.

Lassan, de biztosan elértél a házatokhoz. Most az egyszer örültél,hogy nincsen senki sem otthon, ugyanis nem volt kedved magyarázkodni a szüleidnek, hogy miért nézel ki ilyen nyúzottan. Egyszerűen csak nem akartál visszaemlékezni a miértjére, de annak emlékképe visszafoghatatlanul játszódott le az agyadban, szinte minden percben legalàbb kétszer. Ha nem többször.

Remegő kezekkel nyúltál volna a kilincshez,hogy azt megragadva szinte betuszkold magadat a házba, de két kéz, a derekadnàl megakadályozott téged ebben.

Mielőtt még felsikíthattál volna, és arcon csaphattad volna az illetőt, egy ismerős illat àrasztotta el az orrodat. Mélyet szippantottàl a túlságosan is ismerős illatból, s így màr sikerült is megtudnod,hogy ki az aki így ölel téged magàhoz, anélkül hogy oda fordultál volna hozzá.

-Nishinoya...?-Suttogtad. Nem igazán örültél annak,hogy itt van jelenleg,ugyanis most egy ideig nem szeretted volna látni. Tudtad,hogy ezzel az egész kirohanásoddal tönkre tetted a barátságotokat,melyet olyan gondosan felépítettetek, és nem tudtàl a fiú szemeibe nézni.

-[Név], fordulj felém, kérlek.-Suttogta hátulról ölelve, a nyakadba, melytől kellemes bizsergés futotta àt a tested minden egyes porcikáját. -Én is megkedveltelek.

-De én nem úgy mint egy barátot,Yuu...-Suttogtad megtörten, s két tenyereddel eltakartad az arcodat,hogy a fiú ne láthassa meg a kitörni készülő könnyeidet.

Én vagyok a legrosszabb barát!

-Én sem úgy értettem.-Kissé erősebben fogta meg a derekamat, s maga felé fordított. Ellenben semmi reakció időd nem volt, a fiú pirosas arcàt is csak pár másodpercig láthattad,mivel Yuu elemekte a kezeit rólad, s arcodhoz helyezve őket közelebb hajolt hozzád.

Ajkaitok lágyan simultak össze. Bàr hirtelen ért ez az egész, a fiú mégis gondoskodott arról,hogy a nem vàrt cselekedetét te is pont ugyanannyira élvezd, mint ő.

Az arcod felforrósodott, a szíved újból vadul kalapálni kezdett, àm ezúttal az örömtől. A boldogsàg,mely ebben a pillanatban eláraszotta a testedet leírhatatlan volt számodra, és ez meg is látszott rajtad.

-Szeretlek, [Név].-Suttogta az ajkaidra,miutàn elvàltatok.-Sajnálom,hogy nem futottam rögtön utànad. Nem is...Már akkor cselekednem kellett volna valamit,amikor vallottál. Csak hát..-Teljesen elvörösödött,amin elmosolyodtál, hiszen igencsak aranyosnak találtad őt jelen pillanatban (is).-Lefagytam. Tudod, ha az ember legjobb barátja,akibe amúgy évek óta szerelmes,egyszercsak bejelenti,hogy kedveli őt, megesik hogy leáll a rendszer.-Nevette el magàt zavarában, majd megsimította a bőrödet, mely még mindig kissé nedves volt a ràszàradt könnyektől.-Miattam sírtàl...Hogyan tudnálak kiengesztelni?

-Csak legyél velem.-Motyogtad, s mellkasába fúrtad a fejedet.-Menjünk be, és nézzünk valamit, vagy ilyesmi. Csak annyit kérek,hogy maradj velem.

Yuu elkuncogta magát az aranyosságodon, s lágyan végigsimított egy hosszabb hajtincseden, majd belepuszilt.

-Rendben. Viszont még valami hàtravan...-Sóhajtott, mire rà néztél. Ő halványan elmosolyodott, majd eltávolodott tőled, s félig-meddig meghajolva, feléd nyújtotta a kezét,mintha csak egy táncra hívna.-[Teljes Név], most hogy elmondtuk egymásnak az érzéseinket, szeretnélek megkérni téged arra,hogy a barátnőm legyél!

-Idióta vagy...-Kuncogtad, de belesimítottad tenyeredet a sajátjába,mire szinte azonnal kiegyenesedett,és közelebb húzott magához.-De a válaszom egyértelműen igen.

Ezután már nem mondott semmit sem, csupán egy csókkal pecsételtétek meg a szerelmeteket.