Hᴀɪᴋʏᴜᴜ!! Bᴏʏғʀɪᴇɴᴅ Sᴄᴇɴᴀʀɪᴏs [HUN] [Kᴇ́ʀᴇ́sᴇᴋ ᴢᴀ́ʀᴠᴀ]

-•Legelső találkozás•-

Hinata Shoyo:
Legelső napod volt a Karasunóban, és már késésben voltál, mivel valamilyen oknál fogva nem szólt az ébresztőd. Sietve haladtál az iskola folyosóján, hogy minél előbb elérj az osztálytermedig, amikor is valaki neked ütközött hátulról, így téged fellökött, ő pedig rádesett. Mikor megfordultál egy narancssárga hajú fiúval találtad magadat szembe, aki azonnal felugrott rólad és össze-vissza beszélve kezet nyújtott neked, hogy felsegítsen.

-S-Sajnálom, nem akartam! Nagyon siettem és nem figyeltem oda, sajnálom!-Mondogatta kétségbeesetten-Jól vagy?

-Igen, persze, teljesen jól!-Mosolyogtál rá-Viszont nekem is sietnem kell, szóval...majd még találkozunk!

Azzal pedig, még mielőtt bármit is mondhatott volna, elszaladtál, egészen az osztálytermedig, ahova pontosan csengetésre értél be.

Kageyama Tobio:

Az automata előtt álltál, hogy meghozd csaknem életed egyik legfontosabb döntését. A homlokodról folytak az izzadságcseppek, a fogaskerek pedig olyan nagy erővel forogtak, mintha csak az életük függne tőle, márpedig számodra ez így is volt.
Hiszen döntened kellett a tej és a joghurt között, ami neked néha a legnehezebb feladatnak tűnt.
Néha-néha hàtrapillantott, hogy megnézd, nem e türelmetlenkedik e valaki mögötted, s ezt háromszor játszhattad el, ugyanis negyedikre már egy igen ismeretlen alak totyogott mögötted, egy morcos arckifejezéssel. Sóhajtottál, majd gyorsan bepakoltad a tejre való pénzedet, ám az automata nem igazàn akart szót fogadni.

-Oi, mi lesz már?-Türelmetlenkedett mögüled a fekete hajú fiú, mire egy ördögűző tekintettel rápillantottál.

-Nem én tehetek róla, hogy az autómata nem akar müködni!

-Hjajj...Miért nem ezzel kezdted?-Azzal odaállt melléd, egy elegánsat belerúgott az autómatába, ami azonnal kiadta a kívànt innivalódat.

-Oh,kösz...-Motyogtad, majd -mivel nem láttad túl sok értelmét a maradásnak- elmentél onnan.

Nishinoya Yuu:

Éppen,hogy kicsengettek az utolsó órádról, már mentél is ki a teremből, a társaiddal együtt. A folyosókon elég nagy tömeg keletkezett ahhoz,hogy alig férjen ki egy ember is a bejárati ajtón, valahogyan mégis csak kijutottál a szűkös réseken. A következő pillanatban viszont a hátadon éreztél valakit, a hangjából pedig egyből felismerted,hogy a gyerekkori legjobb barátod, Hinata ugrott rád.

-[Név]-san, rég találkoztunk!-Ugrott le a hátadról egy széles mosoly kíséretében-Van kedved eljönni velünk jégkrémet enni?

-Veletek? Ki jön még?-Kérdezted mosolyogva az előtted állót, mire egy szempillantás alatt mellette termett egy barna szemű fiú.

-Nishinoya-senpai!-Ugrott fel hirtelen a meglepődéstől a narancs.

-Biztos te vagy [Név]-san, igaz? Az én nevem Nishinoya Yuu! Eljössz velünk? Veszek neked 2 jégkrémet!-Vigyorgott az imént érkezett, te pedig végül rábólintottál a dologra, bár először ellenkeztél amellett,hogy akárki is vegyen neked jégkrémet, Nishinoyát nem lehetett lebeszélni a dologról.

Sugawara Kōshi:

Késő délután volt már, de neked még megbizatásod volt, miszerint le kell menned a boltba. Azzal viszont nem számolt senki sem, hogy az étel, amit neked meg kellett volna venned, a polc legtetején van, te pedig sehogy sem tudtad elérni, a közelben pedig még egy itt dolgozó embert sem láttál, így gondolkodóba estél, és nagyon kevésen múllot, hogy egy bizonyos sötét aura ne szivárogjon ki belőled. A következő pillanatban viszont lépteket hallottál, és azt,hogy egy igazán kedves hang beszél hozzád.