Hᴀɪᴋʏᴜᴜ!! Bᴏʏғʀɪᴇɴᴅ Sᴄᴇɴᴀʀɪᴏs [HUN] [Kᴇ́ʀᴇ́sᴇᴋ ᴢᴀ́ʀᴠᴀ]

-• Tanaka x Reader •-

Köszönöm a 100Kt még egyszer! <3 Csodálatosak vagytok! A terv az, hogy a mai napon még kettő kérést megírok, szóval szurkoljatok, hogy meglegyen, mert MEGÉRDEMLITEK NAGYON IS!

luka090 kérésére, remélem tetszik!!

෴ ෴ ෴ ෴ ෴ ෴

Ryuunosuke Tanaka sosem gondolta volna, hogy másodikos tanévének legelső hetén, valami egészen váratlan dolog történik vele.  Amikor azon a bizonyos pénteki napon elé álltál, minden megváltozott.

De kezdjük az elején, hiszen így szokás, nemde bár?

A fiú és te már elég régóta ismeritek egymást. Talán mondhatjuk azt is, hogy mivel alsós korotok óta elválaszthatatlanok vagytok, szinte együtt nőttetek fel, s ismeritek egymás minden kis titkát, félelmét, vágyát. Például, amikor Tanaka a legelső napján a Karasunoban találkozott Kiyokoval a röplabda teremben, rögtön elmesélte neked, hogy mennyire szerelmes lett.

"-[Név]!

-Oh, Ryuu.-Fordulsz hátra elmosolyodva, intve egy kicsit a fiúnak, aki a következő pillanatban vigyorodva belecsap egyet a tenyeredbe. Azonban sajnos a lendület túl nagy, így szisszenve kapsz kezedhez- Te állat! Nagyobbat nem is csaphattál volna bele!

-Bocsi, jól vagy?-Jött elő rögtön a gondoskodó énje a fiúnak, amit az idők során már jó párszor megtapasztalhattál. Például amikor elestél a gördeszkáddal, rögtön odajött hozzád, és felsegített, majd mindenhol alaposan megnézte, nem-e lett nagy bajod. Mindig egy megkönnyebbült sóhajjal zárta le a témát, amikor semmi komolyabb sérülésed nem lett, eddig pedig még nem kellett kórházba vinni, szóval azt, hogyha valami hatalmas bajod esett volna, annak a reakcióját nem tudtad még elmesélni senkinek sem.

-Persze, nem gáz. Mizu?-Döntöd oldalra a fejedet, várva hogy a fiú belekezdjen a mesélésbe, azonban amint elkezdte dicsőíteni, a számodra teljesen ismeretlen lányt, lassan a mosolyod kezdett elhalványulni.

-...És ő a legszebb lány, akit valaha láttam, és el akarom venni!

Észre sem vetted, hogy mikor fejezte be a szövegelését, te már majdnem hogy teljesen az elején elvesztél a gondolataidban. A tény, miszerint a legjobb barátodnak valaki tetszik, egyszerre öntött el örömmel, s szomorúsággal is. Azonban leginkább az utóbbi volt jelen. De hogy miért? Nos, te már észrevetted négy hónapja, hogy bizony minden egyes alkalommal hevesebben ver a szíved, amikor a fiú olyan közel hajol hozzád, hogy barátságból homlokon pusziljon, vagy hogy megbizonyosodjon egy esésed után afelől, hogy minden rendben van-e veled, nincs semmi bajod. Amikor ezt elmondtad édesanyádnak, ő csak egy "Én már rég tudtam, hogy szerelmes vagy belé!"-félével zárta le az egészet.

Akkor volt életed leges-legelső koppanása. Szinte bele is fájdult a fejed.

-....Oh?-Nyomtál akkor mosolyt az arcodra, amekkora csak tőled tellett abban a pillanatban -Szóval valakinek hamarosan barátnője lesz, mi?

-Haha, bárcsak...-Pirul el halványan, mire a mellkasod szorítani kezd -Nem hiszem, hogy tetszenék, vagy tetszeni fogok neki.

-Olyan idióta vagy, mint mindig.-Pufogsz, majd derekadra helyezed kezeidet- Csak beszélgess vele, barátkozzatok össze! Aztán pedig vesd be a sármod, vagy mit tudom én!