Hᴀɪᴋʏᴜᴜ!! Bᴏʏғʀɪᴇɴᴅ Sᴄᴇɴᴀʀɪᴏs [HUN] [Kᴇ́ʀᴇ́sᴇᴋ ᴢᴀ́ʀᴠᴀ]

🎉Bokuto x Reader🎉

//Szóóóval, innen is nagyon szépen köszönöm a 10K-t, illetve még az 1K csillagot is, fantasztikusak vagytok! <3 És most, jöjjön a kis bagoly x reader~ Lehet, hogy nem teljesen olyan a viselkedése, mint az animében/mangában, nézzétek el nekem pls, megpróbáltam a legjobbat kihozni ^^' Remélem tetszik nektek! <3 //

Ősz. Imádtad ezt az évszakot, egyszerűen szeretted nézni azt, ahogyan a levelek békésen esnek le a fák ágairól, színpompássá varázsolva a lábaid alatt levő területeket.
Mikor pedig az esőcseppek halkan, megnyugtató ritmussal kezdtek el koppani az ablakodon mindig elterülték az íróasztalodon, hogy halvány mosollyal az arcodon, lecsukott szemekkel élvezhesd ezt a természet adta muzsikát.

Eddig mindig az volt a rutinod, mikor az őszi szünet előtti utolsó napon hazaértél az iskolából, hogy bevágtad a táskádat a szobád egyik sarkába, majd elővetted kedvenc könyvedet vagy sorozatodat olvasni, nézni kezdted azt egy forró tea társaságában.

Most is ugyanígy tervezted. A Fukurodani kapuit átlépve vettél egy mély lélegzetet, majd mosolyogva kezdtél el azon gondolkodni, vajon ezúttal milyen cselekedettel üthetnéd el az idődet. Könyv olvasás, vagy sorozatnézés? Ugyancsak ez a két opció volt a gondolataid között, mégis hatalmas erő kellett neked ahhoz, hogy akármelyik mellett is dönts.

Lépteidet megszaporáztad, mikor végül a sorozat maraton mellett döntöttél. Bármit megadtál volna azért, hogy csak most az egyszer képes legyél teleportálni, ugyanis semmi kedved nem volt megtenni ezt a húsz-harminc perces utat a házadig. Már csak otthon akartál lenni, ahol senki sincs rajtad kívül, talán csak a szüleid. Bár még ők sem, hiszen elég sokat dolgoznak...

-Hey Hey Heeeeeey!-Hallottad meg magad mögül egyik ismerősöd hangját, akit szinte minden diák ismer az iskolában. Nem is azért, mert nagy híre van s mert népszerű, hanem mert hatalmas hangja van és képes a folyosó kellős közepén kiáltani egyet, ha éppen olyanja van.

Ez az alak pedig nem más volt, mint Bokuto Kotaru.

-[Név]! Már mindenhol kerestelek, kezdtem aggódni hogy hazamentél.-Ért oda melléd mosolyogva a fiú, mélyen a szemeidbe pillantva.

-Igazából hazafele indultam. Miért kerestél?

-Szeretnék veled eltölteni egy kis időt, tudod nagyon sok mindent teszel értünk, mint menedzser és szeretném ezt meghálálni neked valamivel!-Vigyorodott el vidáman, miközben büszkén kihúzta magát és a válaszodra várt.

Egy éve voltál már a fiú röplabda csapat menedzsere, és nem hazudnál ha azt mondanád, hogy nagyon is megszeretted őket ezalatt az év alatt. Akaashi az első pár hétben szinte mindig egy bocsánatkérő pillantással díjazott téged, hogyha Bokuto mindig valami hülyeséget csinált, ám te nem tudtál nem nevetni rajta. Mindenesetre, ahogy a hetekből hónapok lettek, egyre több időt töltöttél Bokuto társaságában, és minden alkalommal hevesebben vert a szíved.

-Rendben. Úgy sincsen...Sok dolgom.-Tarkódhoz emelted mondatod végén a kezedet, amint realizáltad hogy tényleg nincsen oly' sok dolgod. Vagy csak egyszerűen eltörpülnek az mellett a gondolat mellett, hogy még egy kis plusz időt tölthess ezzel a bagollyal? 

-Szuper. Kezdetnek meghívlak egy forró csokira, oké?-Amint bólintottál, a fiú vidáman átkarolta  a válladat, és mint egy jó haver, közelebb vont magához téged, így megérezted az illatát, amitől mindig sikerült elmosolyodnod. 

-Biztos vagy benne? Tudod, jobban belegondolva az egy menedzser dolga amit csinálok, szóval nem kéne ilyesmivel meghálálnod-Ám nem tudtad végigmondani mondandódat.