Hᴀɪᴋʏᴜᴜ!! Bᴏʏғʀɪᴇɴᴅ Sᴄᴇɴᴀʀɪᴏs [HUN] [Kᴇ́ʀᴇ́sᴇᴋ ᴢᴀ́ʀᴠᴀ]

🎉Kageyama x Reader🎉

//Hey hey hey!!~ Itt is van a megígért 7000-es haikyuu boy x readerem, s amint azt számolgattam erre a kis tej imádóra esett a legtöbb választás, szóval itt is van! :P Remélem tetszeni fog, és mindenkinek még egyszer nagyon-nagyon köszönöm ezt a számot, igazán sokat jelent nekem hogy ennyien olvastatok bele, és a kommentjeitek-illetve a csillagozásaitok is mindig olyan boldoggá tudnak tenni, hogy arra nincsenek is szavaim. :) Szóval, nem is húzom tovább a szót, kezdődjön a Kageyama Tobio x Reader!~//

Ahogyan az utcák sötét világát jártad, a felhők lassan elkezdtek gyülekezni feletted, még feketébb eget varázsolva ezzel az álatlában csilagokkal teli égre. Felnéztél, tekintetedből senki nem tudott volna levenni semmit sem, ugyanis -bár nem tehettél róla- ritkán tudtál csak kifejezni érzelmeket, akármilyen keményen is próbálkoztál. 

Kezeidet zsebed mélyére raktad, megvédve magadat az éjszakai hidegtől, amit a téli napoknak köszönhettél meg. 

"Már csak húsz perc, és otthon lehetek."-Gondoltad magadban, miközben szemeidet újból az előtted levő útra szegezted, ám mikor újból elindulhattál volna ,-ugyanis bámészkodásod közepette megálltál, akaratod ellenére is- a neved kiáltására lettél figyelmes, majd egyre közeledő léptekre.

-[Név]-san!-Kiáltotta valaki, s mikor hátrafordultál hogy megnézd, ki lehetet az illető igencsak meglepődtél, hiszen az iskolád röplabdacsapatának az egyik feladója, maga Kageyama Tobio állt meg előtted, mikor a közeledbe ért.

-Kageyama-kun, ne ordibálj.-Mondtad semleges tekintettel, de szemeiddel képtelen voltál nem végignézni rajta, lábaival kezdve, majd mikor arcához értél a fiú íriszei találkoztak a tiéddel, valami igencsak furcsa érzést okozva ezzel benned.-Mit szeretnél?

-Szóval tényleg te vagy az, és nem csak ugratott engem az az idióta...-Morogta kelletlenül a fiú, ezzel elérve hogy kérdően felvondd egyik szemöldöködet, de ő ezt látván csak megrázta a fejét-M-mindegy. Te jó vagy irodalomból, igaz?

Már kezdted kapizsgálni, hogy mire megy ki ez a játék, de úgy döntöttél hogy végighallhatod, mit szeretne pontosan, nehogy a végén pofára ess. Bólintottál, mire hirtelen teljesen meghajolt előtted. Láttad rajta hogy valójában igencsak zavarja ez, de meg akarta adni neked a kellő tiszteletet.

-Kérlek, korrepetálj engem!-Ordított fel, komoly s egyben kissé kérlelő hangszíne visszhangzott nem csak az utca kihalt falai között, de még a te gondolataid közepette is.

Elkerekedtek a szemeid a meglepődöttségtől, hiszen hiába volt igazad, nem hitted volna hogy ilyenre képes lenne egy tantárgy miatt, hogy meghajoljon mások előtt. Az arcod hirtelen melegebb lett, s mivel eddig ilyet még nem éreztél a forrósághoz kaptad ujjaidat. "Nem ütöttem meg magamat és nem is vérzik...Akkor miért meleg az itt levő bőröm?"

Ekkor a fiúra néztél, aki csendben, ugyanabban a pózban maradva várta válaszodat. Nem láthattad arckifejezését, ugyanis feje a járda fele volt illesztve.

-Mondtam, hogy ne kiabálj!-Szídtad le halkan-Van aki már alszik ilyenkor! És különben is, miért nekem kéne?

Feljebb emelte fejét, így tekintetetek megint találkozott a másikéval.

-Me-mert te vagy a legjobb tanuló az összes osztály közül.-Morogta-Szóval kérlek, taníts!

-Öhm...Jó.-Mondtad meglepően nyugodt hangon, ugyanis a fiő azt gondolta hogy mérges leszel, amiért ilyen későn ilyen kérésekkel zaklat téged, de őszintén megnyugodott mikor látta hogy ennek az ellenkezője történt.-De hogy-hogy kint vagy az utcán, ilyen későn?-Vontad fel egyik szemöldöködet.