Hᴀɪᴋʏᴜᴜ!! Bᴏʏғʀɪᴇɴᴅ Sᴄᴇɴᴀʀɪᴏs [HUN] [Kᴇ́ʀᴇ́sᴇᴋ ᴢᴀ́ʀᴠᴀ]

-• Nishinoya x Reader •-

dekugo_ kérésére, remélem tetszik!!

෴ ෴ ෴ ෴ ෴ ෴

-[Név]-chaaaan ezt figyeld milyen gyors vagyok!

A tíz éves Nishinoya már kiskorában éppen olyan fürge és energikus volt, mint középiskolás korában, s habár te a komplett ellenkezője voltál, vagyis teljesen el tudtál lenni csendben, egyedül, egy helyen, attól még elvoltatok ketten is. Ennek pedig a szüleitek iszonyatosan örültek, hiszen így Nishinoya a nap végére mindig lefáradt, vagyis tudott este aludni, míg te társaságban voltál, és elkezdtél nyitni valaki felé, aki veled egykorú.

-Látom, Nishinoya-san.-Biccentesz a fiúnak, aki csak vigyorogva tekeri tovább a kis biciklijét, amilyen gyorsan csak tudja. Azonban azt egyedül csak te veszed észre, hogy a kis kerekek előtt ott van egy akadály, egy kisebb faág- N-Nishonya vigyázz-Állsz fel amilyen gyorsan csak tudsz, s nyúlsz a fiú karja felé, de sajnos nem vagy elég fürge. A következő pillanatban a kerék beleakad az ágba, amelynek következményeként az egész tárgy feldől, vele együtt pedig Yuu is, aki riadt tekintettel, hatalmasat kiáltva huppan a füldre. Semmin sem gondolkodva rohansz hozzá, félve attól hogy esetleg valami nagyobb baja történt.

-[Név]-chaaaan!-Néz rád könnyes szemekkel, miközben jobb térdét szorongatja, ujjai között pedig lefolyik egy vércsepp.

-Nishinoya-san, tudod mozgatni?-Próbálsz higgadt maradni, reménykedve abban, hogy nem törött el semmije sem.

-Nem akarom megpróbálniiii!

-Nishinoya-san, ha eltört akkor sürgősen orvoshoz kellene mennünk.-Guggolsz le mellé, majd megfogod a kezeid. A fiú arca elvörösödik érintésedtől, és rögtön csendbe is marad, eltátott ajkakkal, de te ezt észre sem veszed, mivel azon vagy, hogy felemeld a kezét bőréről- Nishinoya, emeld fel a kezed.

Minden gondolkodás nélkül megteszi, amit kérsz, és úgy érzi, már nem is fáj annyira a sebe, ami csak...

-Ez csak egy horzsolás, Nishinoya-san.-Veszed el kezeidet a sajátjáról, mire a fiú azonnal lebiggyeszti az ajkait. Rád néz, hatalmas kiskutya szemekkel, mire halvány pír keletkezik az arcodon, de nem érted, hogy mi a helyzet- M-Mi a baj?

-[Név]-chan fogd meg megint a kezemeeeet!-Kezd el nyafogni, mire kikerekednek a szemeid, de aztán halványan elmosolyodva úgy teszel, ahogy a fiú mondja. Ahogy gondoltad, Nishinoya megint némán, vigyorogva fedezi fel, hogy a kezeitek újból össze értek, és a következő pillanatban összekulcsolja az ujjaitokat -Ezt anyutól tanultam. Azt mondta, csak annak fogjam így a kezét, akit felnőtt koromban el akarok venni feleségül!

-M-M-M-Mi?-Kerekednek el a szemeid, és szinte teljesen vörös lesz az arcod- N-Nishinoya-san, ne beszélj butaságokat!

-Nem beszélek azokat! Ha nagyok leszünk, ugye hozzám jössz, [Név]?-Mosolyodik el, halvány pírral az arcán.

-P-P-Persze...-Fordítod el a fejedet, mire a fiú felnevet - De most gyere, jó? Adok sebtapaszt.

-Olyan halacskásat?

Elmosolyodsz.

-Olyan halacskásat!

///

-...Igen. Akarom.-Könnyeiddel küszködve mosolyogsz a veled szemben álló fiúra, akinek majd' fülig ér a szája a boldogságtól. El sem bírtad képzelni, hogy valaki ennyire jól festhet szmokingban, de ezen a napon, az esküvőd napján, amikor megláttad a leendő férjedet, minden egyes gondolatod ezzel kapcsolatban elszállt. Kétség kívül Nishinoya Yuunak áll a legjobban az éj fekete ruha, melyet még kiemel a vörös rózsa, mely a mellkasánál, a bal oldalnál egészíti ki az egész szettet. 

A következő pillanatban, rögtön azután, hogy a pap engedélyt adott, Nishinoya olyan mohón kap ajkaid után, hogy a térdeid teljesen felmondják a szolgálatot, s hogyha a fiú nem fogna téged, akkor talán még össze is csuklottál volna. Ajkai lágyan mozognak a tieden, teljesen ugyanazon a dallamon vagytok, minden egyes érzelem, amelyet a másik iránt éreztek bele van sűrítve ebbe az egy, elmélyített csókba. 

-Szeretlek, Yuu.-Suttogod ajkaira, miután elváltok egymástól, és a homlokotok az egyetlen, amely összeér. A fiú azonban ekkor kezed után nyúl, tenyered a sajátjába mélyeszti, majd összekulcsolja az ajkaitokat, csak úgy, mint tizenöt évvel ezelőtt, az erdő szélén, amikor elesett a figyelmetlensége miatt.

-Én is szeretlek, [Név]-chan.-Vigyorodik el- Annyira örülök, hogy beteljesedett az álmom.

Erős pír keletkezik az arcodon.

-A-Az álmod?

-Igen. Kisgyermek koromtól fogva, minden egyes este azt álmodtam, hogy elveszlek téged. És tudod...-Közeledik újból ajkai a sajátodhoz- Egyszer sem akartam, hogy véget érjen. 

-Yuu...Ne sirass meg ennél is jobban...-Motyogod erősen pislogva, mire a fiú elneveti magát, majd egy utolsó puszit ad az ajkaidra.

Felemeli a kezeteket, ujjaitok még mindig egymásba vannak gabalyodva. Mosolyogva megrázod a fejedet.

-Anya valamit nagyon tudott.-Mosolyodik el ő is, mire elneveted magad.

-Igen, ő nagyon.