Hᴀɪᴋʏᴜᴜ!! Bᴏʏғʀɪᴇɴᴅ Sᴄᴇɴᴀʀɪᴏs [HUN] [Kᴇ́ʀᴇ́sᴇᴋ ᴢᴀ́ʀᴠᴀ]

-•Bokuto x Reader x Kuroo•-

@Amycchi kérésére, remélem tetsziiiik!~

-Mostanában a fiúk kissé...Nos, furcsán viselkednek.-Az értetlen tekintetek láttán sóhajtottál egyet, majd egy halvány mosolyt eleresztve, folytattad.-Úgy értem, SOKKAL furcsábban.

S már nem tudtad, mi lehet ennek az oka. Hogyha megkérdezted Kuroot és Bokutot a viselkedésükről, vagy kiröhögtek, vagy szimplán kerülték a témát. Komolyan minden eshetőségre gondoltál, mint indok: biztosan csináltál valamit, netán valami régebbi hülyeségedet, amit ellenük követtél el adják most vissza, de még ennél rosszabb ötletek is a fejedbe csúsztak, gondolataid örvényében.

Viszont három héttel, a folytonos kutatásod után nem tudtál már mit kezdeni velük. Mikor egyszerre voltatok mindhárman valahol, a két fiú egyszerűen nem bírt a vérével. Tudtad, hogy azt hiszik hogy nem látod amit csinálnak, de olyan feltűnően méregették egymást, gyilkos tekintetükkel hogy nem lehetett NEM észrevenni. Természetesen, ezt mind tagadták.

-Egyszerűen úgy viselkednek, mintha kezdenék megutálni egymást...-Motyogtad, az előtted levő forró csokoládédat kémlelve, valamiért nem mertél felnézni.-De nem beszélnek erről. Azt hiszik, hogy nem érzékelem mindezt, pedig de.

-[Név], nem lehet hogy csak haluzol?-Kérdezte Taketora.-Mindig is tudtam hogy szívsz-

-Taketora, fogd be...-Motyogta Kenma, fáradt tekintettel nézve a csapattársára.-Legalább egyszer vedd komolyan a témát.

Nem tudtál nem elmosolyodni a fiúkon, főleg Kenmán. Mindig is antiszociálisan viselkedett, egyáltalán nem szólalt meg, hogyha nem kérdezték vagy, hogyha nem volt muszáj, viszont veled mindig is kivételt tett, Hinata mellett, illetve a közös barátotok, Kuroonál is így volt. Ő rajta ismerkedtél meg a fekete kakas-hajúval, aki bemutatott téged végül a bagolynak is. Kurooval és Bokutoval is pedig mostmár közeli barátságot ápoltok. Ami...Most nem is tudod megmondani, veszélyben van-e. Hiszen nem igazán tudsz semmit sem.

-Biztos vagyok benne, hogy nincs semmi komoly, csak összevesztek egy játékon, vagy valami hülyeségen.-Rántott vállatt Yaku.-Az ilyesmi gyakran megesik, főleg az edzőtáborokban, amikor együtt vagyunk a Fukurodanival.

-Értem...-Mégis mást éreztél. Már volt alkalmad megtapasztalni, hogy milyen amikor egy játékon vesznek össze, és habár ugyanúgy viselkedtek, a légkör mégis másabb volt. Nyugodtabb. A mostanit viszont koránt sem lehetett annak mondani, sokkal inkább volt feszült, és nyugtalanító.-Nos...Köszönöm, fiúk.-Néztél fel végül rájuk. Igazából másokkal nem igen tudtál volna beszélni róluk, talán még Akaashi lehetett volna az, hiszen még vele vagy úgy, hogy el mernéd mondani. Hiszen nem vagytok ismeretlenek egymásnak. Viszont mivel jelenleg nincs se edzőtábor, se semmi ilyesmi, nem láthatod a Fukurodani diákjait, mobilon pedig nem szeretted volna ezzel zaklatni szegény fiút.

-Igazán semmiség.-Mosolyodott el halványan Yaku.

-OI [Név]!-Hallottál meg egy igencsak ismerős hangot.

-Kuroo!-Intettél egyet üdvözlésképpen, habár nem tudtad, hogyan viselkedj most vele. Esetleg újból kérdezz rá? Nem szeretnél rájuk akaszkodni emiatt, viszont egyszerűen nem hagy nyugodni téged a gondolata annak, hogy két legjobb barátod mostanában egyre rosszabbul jön ki egymással.-Mizu?-Kérdeztél rá mikor melléd ért.

-Gyere kicsit!-Nézett rád komolyan, majd mit sem várva a válaszodra karon ragadott, és húzni kezdett téged maga után. Futólag intettél egyet búcsúzóul a fiúknak, akik szintén kissé lefagyva meredtek rátok, de végül annyiban hagyták.

-Nem kell ám ráncigálni!-Szóltál kissé mogorván, hiszen kezdett már eleged lenni, hogy úgy húz téged mint egy zsák krumplit.-Tudok magamtól is jönni, csak szólnod kéne!