Hᴀɪᴋʏᴜᴜ!! Bᴏʏғʀɪᴇɴᴅ Sᴄᴇɴᴀʀɪᴏs [HUN] [Kᴇ́ʀᴇ́sᴇᴋ ᴢᴀ́ʀᴠᴀ]

-•Üdv, Akaashi Keiji!•-

Sziasztoook! Nos, a helyzet az, hogy jól feladtátok nekem a leckét. :D Mivel 5-5 lett az állás Tanaka és Akaashi között, ezért mindkettőt meg fogom írni. Először Keijit, őt is ugyanúgy, mint Iwa-chant, vagyis három részletben, utána pedig Tanakát. De aztán lehet, hogy közben Tanakát kezdem el, mindenesetre, az első csókot és a szerelmi vallomást itt egybe írtam, hiszen, nem fogok hazudni, így könnyebb volt, így jött az ihlet xd. De remélem tetszik nektek!

Első találkozás:

Legelőször egy edzőtáborban találkoztatok. Az iskolátok, a Fukurodani ugyanis lerendezett pár másik iskolával a fiúknak, illetve a lányok számára is egy röplabda-tábort, amire örömmel mentél el, tekintettel arra hogy imádtad a játékot, illetve te magad is [K/Poszt] poszton játszol. Mivel az első naptól kezdve szétválasztottak titeket a fiúktól -amit annyira nem is bántál, hiszen nem volt túl sok barátod, de még ismerősöd sem az ellenkező nemből- szinte alig láttad őket. Két edző volt veletek, egy a lányoknak és egy a fiúknak, akik teljesen külön helyeken edzettek titeket.

Egyik nap aztán túl sok energiád maradt, ezért edzés után körbe kérdezősködtél a lányoknál, hogy kinek van kedve maradni veled még egy kicsit. Mivel mindenki hulla fáradt volt, ezért egy változatos "bocsi, de..." kíséretében mindannyian nemet mondtak. Kicsit ugyan lecsüggedtél, de ekkor meghallottál egy labda pattanást, ami a fiúk részlegéből jött.

-Sajnálom, Bokuto-san. Ezúttal ez egy kicsit alacsony volt.-Hallottál meg egy igencsak ismerős hangot. Közelebb lépkedtél a forrásához, és bekukucskáltál az ajtónak egy kis résén, és akkor megpillantottad egy évfolyamtársadat, Akaashi Keijit.

Rögtön elszégyellted magadat, hiszen elég sok közös órátok volt, de antiszociális énedre hivatkozva sosem próbáltál meg túlzottan barátkozni, ezért nem beszélgettél senkivel sem. Köztük vele sem, így nem is volt nagy meglepetés neked az, hogy nem ismerted fel a hangját.

-Hey, hey, heeeeey!-Odébb fordultál, így már megláthattál egy olyan fiút is, aki első ránézésre leginkább egy bagolyra hasonlíthatott. Mindenesetre, teljesen elámulva figyelted, ahogyan a fekete hajú fiú felugrik a labdáért, majd az ujjai segítségével az előbbi, madárszerű társának adja, aki ténylegesen úgy száll, és úgy csapja le a labdát, mint egy vadászó bagoly.-HEEEY! ÉN VAGYOK A LEGJOBB!!-Ahogy földet ér, és látja, ahogy a pályán belül leesik a labda, büszkén kihúzza magát, és magára kezd mutogatni.

Halványan elmosolyodva megforgatod a szemedet, majd tekintetedet visszahelyezed az előbbi fiúra, de kisebb szívinfarktus ér téged, mikor nem találod a helyén.

Aztán az ajtó hirtelen kinyílik.

Elkerekednek a szemeid, ahogyan felpillantasz Akaashira, akinek arca kicsit sem rándul meg attól, hogy akadt egy úgymond 'kukkolójuk', viszont a tekintetén látszik, hogy azért nem számított rá.

-E-e-eh öhm, s-sajnálom, nem akartam kukkolni, vagy ilyesmi, cs-csupán hallottam, hogy ti még mindig edzetek, é-és arra gondoltam, hogy...-Próbáltad minden bátorságodat összeszedni, de Akaashi ahelyett, hogy elküldött volna, csak halványan elmosolyodott. De tényleg, éppen, hogy csak látni lehetett valami görbülést az ajkain...

-Gyere csak be. Kell egy kis segítség, Bokuto lefárasztásában.-Az utóbbit ugyan csak halkan teszi hozzá, s inkább magának, mint neked, te viszont mégis elkuncogod magadat rajta.-Mi a neved?

-[Teljes Név]. Örvendek!

-Milyen poszton játszol, [Vezetéknév]?-Pattan oda hozzátok Bokuto csillogó szemekkel.

Amikor randira hív:

Akaashi, bár egyáltalán nem látszott rajta, de ennyire még talán soha életében nem volt ideges. A gyomra kisebb görcsöket írt le, ahogy azon gondolkozott, mi is lenne a legjobb módja annak, hogy elhívjon téged randizni, Elvégre, már eltelt jó pár hónap, mióta legelőször találkoztatok, és be kellett ismernie, hogy már első látásra, talán a kelleténél is szimpatikusabb voltál számára, mint az normális lett volna.

Kissé izzadt a tenyere, de végül úgy döntött, most, vagy soha. Bokuto és a többiek már kezdtél cikizni, amiért ennyire nem meri feltenni neked e kérdést, ezért is döntött úgy; már csak azért is megcsinálja, hogy legalább az edzéseken békén hagyják ezzel, és legalább ott tudjon valamennyire teljesíteni. Hiszen mióta megismert, nem tudott nagyon másra gondolni, mint rád. Ez pedig, egy nagyon picit, de kihatott a jegyeire is, amit nem nézett jó szemmel, de hát mit volt mit tennie...?

-[Vezetéknév]-san.-Megpöcögtette a válladat, ahogy utánad fordult, mikor látta, hogy elmész mellette, egy mosoly, s egy intés kíséretében.

-Hai, Akaashi?

-E...-Lehunyta a szemeit, majd vett egy mély lélegzetet. Most. Vagy. Soha. Mikor kinyitotta, egyből a te tekinteteddel találta szembe magát.-Eljönnél velem valahova?

Meglepetten felszöktek a szemöldökeid, amitől a fiú már kész lett volna visszavonulni, de ekkor, kisebb meglepetésére boldogan átölelted őt, és szorosan hozzábújtál, amit halvány pírral az arcán 'tűrt'.

-Hát persze, Akaashi!-Kuncogtál, amin a fiú is elmosolyodott, és kissé hezitálva bár, de a lehető leggyengédebben, odaillesztette tenyerét a hátadhoz, s körkörös mozdulatok kezdett letenni rajta.

Egy megkönnyebbült sóhaj kúszott ki ajkai közül, amin te csak újból kuncogtál. A szíved pedig boldogan vert.

Szerelmet vall+ Első csók:

Akaashi sosem gondolta volna, hogy ezt a szót, ezt az egyetlen mondatot, ilyen nehéz lenne kimondania, a barátnőjének. Pontosan, már megkért téged arra, hogy legyél a barátnője, s valamilyen oknál fogva, mégsem mondtátok még ki egymásnak ezt a bűvös szót.  Ez pedig a mindkettőtök által érzett idegesség, és kisebb félelem miatt volt.

Nem tudtátok, hogyan kezdeményezzetek, de aztán, Akaashi lépett először. Egyik délután, mikor hazafele kísért téged, megálltatok egy közeli parkban.

-Nem ülünk le kicsit?-Nézett le rád, te pedig beleegyezően bólintottál. Akaashi rákulcsolta ujjait a tieidre, és a kellemes szellő kíséretében elsétáltatok egy padig, ahova mindketten leültetek, a kezetek még mindig egymásba fonódva. Nem, mintha utóbbit bántátok volna.

-[Név]-

-Keiji-

Mindketten egymásra meredtetek pár pillanatig, végül egy kisebb nevetés kíséretében lehajtottad a fejedet.

-Mondjad csak.-Hallottad meg Akaashi lágy hangját, amely éppen elég erőt, és löketet adott neked ahhoz, hogy megtett a következő mozdulatsorodat.

Egy mély levegőt vettél, s bár már a gondolattól is, hogy mit fogsz elkövetni, teljesen vörös lettél, ezt semmibe véve visszafordultál a fiúhoz, majd minden további nélkül, ráhajoltál az ajkaira.

Akaashi teljesen ledermedt, és a szemei is elkerekedtek. Nem gondolta volna, hogy ilyen lesz számára az első, de valahogy nem bánta meg, hogy így alakult. Számára az ajkaid puhák voltak, és olyan érzése támadt tőle most, hogy megkóstolhatta őket, mintha a mennyekben érezné magát, s még többet akart belőle.

Ezért hát közre fogta az arcodat, és még közelebb vont magához téged.

Mikor aztán elváltatok, csak percekig meredtetek egymás szemeibe, míg nem Akaashi megtörte a csendet.:

-Szeretlek, [Keresztnév].-Suttogta, a szíved pedig nagyot dobbant, és őszinte boldogsággal telt meg.

-Én is szeretlek téged, Keiji...-Érintetted össze az orrotokat, mire Akaashi halványan elmosolyodott, és még egy gyors puszit nyomott az ajkaidra.