Hᴀɪᴋʏᴜᴜ!! Bᴏʏғʀɪᴇɴᴅ Sᴄᴇɴᴀʀɪᴏs [HUN] [Kᴇ́ʀᴇ́sᴇᴋ ᴢᴀ́ʀᴠᴀ]

-•Üdv, Tanaka!•-

Sziasztok!~
Okés, szóval őszintén; Tanaka számomra egy olyan karakter, akivel nehezen tudtam ezt megírni. Ez a legelső akármilyen írásom vele, szóval ha nagyon rossz lett, és nem illik bele a karakterébe az adott cselekvés, kérlek írjátok le, hogy szerintetek mit cselekedne, mert ez így...Hát igen xD Kissé nehézkes.
Azért remélem tetszeni fog nektek! És boldog húsvétot!🍬
[Ahogy szoktam, most is az első csókig írtam~]

Első találkozás:

-Köszönöm, hogy végignézhetem a röplabda edzéseteket.-Mosolyogtál rá a melletted sétáló, fekete hajú lányra, miközben összekulcsoltad hátad mögött az ujjaidat.-Mindig is kíváncsi voltam egy élő röpi- edzésre, és most végre itt az alkalom!-Vigyorodtál el.

-Semmiség, [Vezetéknév]-san.-Mosolygott vissza rád Kiyoko, majd feljebb tolta a szemüvegét orrán.-Viszont jobb lesz, ha majd mellettem maradsz.

-Huh?-Biccentetted oldalra a fejedet, kérdő tekintettel.-Miért?

-Nos...-Ahogy kinyitotta előtted a tornatermetek ajtaját, választ is kaptàl a kérdésedre. Az egyik fiú gyönyörűen feladta a labdát, majd amint az a felugró kezébe ütközött, egy erős ütéssel a földre terítette azt. Eltátottad az ajkaidat, ám csodálatod, mely a kopasz fiú iránt csillant meg hamar el is aludt.

-YEEEEEE!!!-Ugyanis elvigyorodott, majd minden előzmény nélkül lekapta magáról a pólóját, és elkezdte a levegőben pörgetni. A tekinteted akaratlanul is végigsiklott a fiú testén, ami valljuk be, szépen ki volt dolgozva. Érezted, hogy a szíved hevesebben kezd verni a mellkasodban, s hogy az arcod egyre melegebbé válik, akárcsak egy kitörni készülő vulkán.

Hogy elrejtsd vörösségedet, eltakartad az arcodat, és Shimizu felé fordultál.

-K-Kioyoko-san, megtennéd, hogy...?

-Tanaka-kun, kérlek vedd vissza a pólódat.-Az ujjaid közül a lányra pillantottál, nem értetted, hogy tud ilyen nyugodt maradni, ezután az egész dolog után. Hiszen a te szíved még mindig ki akart ugrani a helyéről!

-S-Shimizu-senpai!-Hallottad meg az előbbi fiú hangját.-M-Ma is nagyon gyönyörű vagy!!

-Fiúk, kérlek fogjátok vissza magatokat ma, ugyanis lesz egy vendégünk.-Itt feléd biccentett, mire kibújtál eddigi "búvóhelyedből", és esetlenül bólintottál egyet a fiúk felé, habár az előbbi, Tanaka irányába egyáltalán nem tudtál nézni.-Ő itt [Teljes Név], évfolyamtársam.

-Hogy-hogy eddig nem láttalak?-Vonta fel kérdőn rögtön egyik szemöldökét Tanaka.

-Elég észrevehetetlen vagyok.-Nevettél halkan, mire két fiú -Tanaka, és egy kisebbik- egyszerre vörösödött el.

-A-AZ ÉN NEVEM NISHINOYA YUU, DE SZÓLÍTS YUU-NAK!!-Ordította a kisebbik.

-AZ ENYÉM PEDIG TANAKA RYUUNOSUKE!! SZÓLITS CSAK RYUU-NAK, [VEZETÉKNÉV]-SAN!-Hajoltak meg egyszerre, mire te majdnem szívinfarktust kaptál.

-E-E-Eeeeeehhh...???!!

Amikor randira hív:

-Gondolod, hogy igent mondd?

-A fenébe is, Ryuu!-Csattant fel Nishinoya, miközben visszafordult a barátja felé.-[Név]-san imád téged! Mi lelt téged? Pedig mennyire hangoztattad, hogy el fogod hívni-

-Jó-jó.-Fújta ki a levegőt a fiú, és megforgatta a szemeit.-Dee ez így mégis más.

A kisebbik fiú ekkor, -bár csak egy pillanat erejéig, de- visszanézett az emlegetett lány irányába.

-A CÉLPONT ELTŰNT!

-MI?!-Kiáltott fel Tanaka is, aki ekkor egy kezet érzett meg a vállán, amitől majdnem felugrott a plafonig, ijedtében.

-Sziasztok!-Intettél a másik kezeddel, egy halvány mosoly kíséretében.-Mondjátok, miért bújkáltok egy fal mögött?-Vontad fel egyik szemöldöködet kérdőn.

-S-Semmi miatt sem!-Vágta rá Ryuu.-E-egyébként [Név], mondtam már...-Fél szemmel Nishinoyára nézett, aki ekkor bíztatóan felmutatott egy 'like' jelet.-Milyen csinos vagy ma?-Mosolyodott el halványan, egy alig látható pír kíséretében.

-Igen, elmegyek veled randira.-Nevetted el a végét.

A két fiú pedig teljesen lesokkolódott.

-Ugyan már, fiúk, össze tudom rakni a képet. Meg, nem vagyok vak, kilátszott az egész fejed Noya, mikor lestél engem.-Nevettél újból.-Szóóval...-Néztél Tanakára.-Holnapi nap jó neked?

Szegény srác, alig jutott szóhoz, csak bólogatni tudott. Te csak intettél egy 'akkor majd találkozunk' félét, majd elmentél, az osztálytermedhez, mivel becsengettek.

-Látod? Mondtam, hogy imád!-Veregette hátba vigyorogva a még mindig sokkol, hevesen dobogó szívű Tanakát a haverja.

Szerelmet vall+Első csók:

Épp egy parkban sétálgattatok, egymás mellett. Már elég régóta randizgattatok, és már biztos voltál az érzéseidben, csupán, abban nem voltál magabiztos, hogy a fiú is így érez-e irántad. Az, hogy randira hívott párszor, még koránt sem jelentette azt, hogy szerelmes beléd. Hiszen ahhoz az is kell, hogy belülről megismerjen téged, s most, hogy jobban feloldódtál körülötte nem tudtad, vajon tetszik-e neki, amit làt.

Mindenesetre úgy döntöttél, hogy a mai napon, ebben az órában, elmondod neki. Csupán fogalmad sem volt róla, hogyan is kezdj bele.

Arra azonban még álmodban sem mertél gondolni, hogy a fiúnak is hasonló gondolatai vannak. A csapattàrsai már hetek óta szekálják, hogy valljon színt neked, mert már egyszerűen nem bírják elviselni, hogy így szerencsétlenkedtek.

Az egyik ilyen esetre, mikor már legjobb barátja, Nishinoya is ezzel szivatta, visszagondolva Tanaka csak megforgatta a szemeit.

-Minden oké?-Fordultál hozzá egyből, aggódó tekintettel. Kicsit meglepted őt, de halványan elmosolyodott.

-Persze! És mi jót csináltál ma, [Név]-chan?

-Uh, semmit. De tényleg, amíg nem hívtál, aludtam.-Nevetted el magadat, ami megdobogtatta a fiú szívét, és azonnal el is kapta rólad a tekintetét.-Biztos minden oké?

-Aha...-Motyogta.-Csak szeretem hallani a nevetésedet.-Csúszott ki a száján, aminek következtében kissé ijedten tekintett rád.

-Ohh...!-Pirultál el, ám még mielőtt többet reagálhattál volna, Tanaka megfogta az egyik kezedet, és megállt.

-I-Igazából nem csak a nevetésedet szeretem...-Kínosan az égre emelte a tekintetét.-Haanem...Mindenedet, [Név]-chan. Fhu...-Sóhajtott egyet.-Nem tudom összeszedni rendesen a gondolataimat, a francba is...-Motyogta dühösen, amit szerencsédre meghallottál, bár Ryuu nem úgy akarta, hogy így legyen. Boldogan elvigyorodtál, és két kezed közé helyezted a fiú arcát, majd egy csókot nyomtál az ajkaira.

A fiú összerezzent, de néhány másodperc múlva már boldogan a derekad köré kulcsolta a karjait, és viszonozta a csókodat.

-Én is szeretlek.-Suttogtad még mindig vigyorogva az ajkaira, szavaidtól immár ő is boldogan elmosolyodott.

-Szeretlek.-Nevette el magát kínosan.-Francba, [Név]-chan akartam először mondani.

-De hiszen kimondtad, ha nem is így.-Adtál újabb puszit az ajkaira, ő pedig tarkódhog vezetve a kezét, lassan elmélyítette azt egy csókká.