/Több részre fogom osztani az ilyeneket, mivel -sajnos- elég későn adtam hozzá szegényt, és nagyon sokat kellene így írnom egyszerre. Így viszont könnyebb számomra, és szerintem ti is jobban élvezitek. :) Az első csókig írtam meg ezúttal. Hamarosan hozom a folytatását, remélem örültök az új tagnak! ;) /
+Egy kis önpromo, bár ha nem érdekel nyugodtan tovább mehetsz xD Elkezdtem egy Eren x Readeres könyvet, a címe I'M HERE. Az oldalomon megtalálható, ha valaki szereti a kis titánboyt! ^^ ❤
Első találkozás:
-Úgy látszik nincs más választásom, huh?-Mosolyogtál lemondóan legjobb barátnőd felé, aki -az előző "búskomor" ábrázatát levéve- rögtön elvigyorodott és azonnal nyakadba is ugrott, miközben te próbáltad megtalálni az egyensúlyodat.
-Néha muszáj kimozdulnod neked is.-Morogta továbbra is mosolyogva, mire te csak megforgattad a szemeidet. -Esküszöm hogy jó móka lesz! Ráadásul ott lesz az évfolyamtársam, Oikawa is és egy haverja is---
-Ácsi-ácsi! Ezt miért csak most mondod? Idegen emberek közé kéne menjek? Mit gondolsz te rólam, hah?-Ráncoltad össze a szemeidet. Köztüdott volt kettőtöknél, hogy te eléggé nem szeretsz számodra ismeretlen emberek közé menni, de úgy látszik hogy [L/Bnő/Név] ezt ma vagy teljesen elfelejtette, vagy csak hidegen hagyta az információ.
-Légyszíííí!-Vinnyogott, mint egy kis ötéves, mire te nem tudtál mit reagálni. Sokszor megesett hogy így kért tőled valamit, de most nem voltál veszekedős kedvedben, így csak némán bólintottál egyet. Nem akartál most ellenkezni.
Így esett meg, hogy másnap, szombaton reggel kilenckor kint vártátok a vidámpark bejáratánál [L/Bnő/Név] évfolyamtársait, akikről azt se tudtad hogy hogy néznek ki, ezért rábíztad a melletted levőre hogy felismerje őket.
Azonban, mikor már eltelt fél óra a megbeszélt idő után, kérdőn barátnődre néztél.-Nem kellene itt lenniük...?
-[Név]...-Motyogta-Szerintem válljunk szét, és keressük meg őket. Oikawa küldött egy sms-t, hogy itt vannak. Gondolom eltévedtek.-Forgatta meg a szemeit.
-Hahhh? Honnan gondolod te azt, hogy én majd megismerem őket? Életemben egyszer sem láttam őket--Kezdtél el kissé pánikolni és kiakadni, mire [L/Bnő/Név] a szádra tapasztotta a kezeit.
-Oikawa barna szemű és barna hajú, fehér pólót visel és kék nadrágot. Iwaizumi rövid, fekete tüskés hajú és mélybarna szemű, fekete póló illetve terepmintás nadrág. Felfogtad?-Vont kérdőre te pedig megszeppenve bólintottál. Elmosolyodott, majd elment az egyik irányba, te pedig a másikba.
Próbáltad a fejedben tartani a leírásukat, de olyan tíz perc elteltével már kezdtél bizonytalan lenni abban, hogy hogyan is volt. Kezdted összekeverni őket.
-Uh.-Nyögtél fel halkan, mikor valakinek a hátához csapódtál, teljesen véletlenül-Sajnálom---Amikor azonban felnéztél, érezted hogy a szemeid felcsillannak. Mikor a fiú rád nézett, rögtön eszedbe jutott. "Fekete, tüskés haj, mélybarna szem, fekete póló, terepmintás nadrág."
-Jól vagy?-Kérdezett meg mikor látta rajtad hogy valamin nagyon gondolkosz.
-I-igen. Esetleg te nem...Iwaizumi Hajime vagy?
Eléggé meglepődött, de bólintott. Ekkor mondtad el, hogy már háromnegyed órája vártátok őket [L/Bnő/Név]-vel a bejáratnál, és hogy szegény lány már kezdett aggódni. Iwaizumi ekkor homlokára csapott, és mérgelődni kezdett.
-Az a féleszű Oikawa. El kellett mennie a mosdóba, de gondolom út közben meglátott valamit és elment a rákba. Nálam meg nincs óra, se telefon. Sajnálom.-Nézett végül rád, azokkal a csodálatosan csillogó szemeivel, ami miatt támadt egy furcsa érzésed, a hasadban.
-Akkor keressük meg.-Vontad meg vállaidat miközben felvettétek a szemkontaktust. Gyorsan elkaptad a tekintetedet és elmentél egy irányba, a fiú pedig követett. A kezdeti csend után elkezdtetek egyre többet beszélni, kiderült hogy valójában nagyon is érdekes fiú számodra, és sokszor meg is nevettetett téged a keresés során, habár elsőre egyáltalán nem látszott rajta, hogy szokott szórakozni.
Mikor megtaláltátok a csavargót, te bemutatkoztál neki, majd szóltál a barátnődnek, aki rögtön odasietett hozzátok. Elég jól megdorgálta Oikawát, de mikor végre vége lett elmentetek mindent megnézni, ami csak megtalálható volt. Egy egész napot töltöttetek együtt, így négyen, te pedig egyáltalán nem bántad meg, hogy eljöttél velük. S be kellett látnod, hogy ez Iwaizumi miatt van.
Amikor randira hív:
Habár kívül igazán keménynek tűnik és magabiztosnak, akkor, abban a percben, amikor legelőször akart téged randira hívni, teljesen beleremegett a dologba. Eddig még nem fordult elő ilyen, de te fontosabb lettél a fiú számára, mint eddig bárki más, és nem akart elveszíteni egy ilyen "idióta" dolog miatt, mint amit irántad érzett, a szerelem.
De egy nap, nem tudta tovább elrejteni előled ezeket.
-[Név] beszélnem kell veled.-Jelentette ki kertelés nélkül, mikor a semmiből hirtelen odakerült hozzád az egyik szünetben, amikor is az ablaknál álltál és azon lestél kifelé. Kissé megszeppentél a fiútól de rögtön bólintottál egyet, mire oldalra billentette a fejét, hogy kövesd. Némán felsétáltatok a tetőre, ahol már látni lehetett a fiú arcán megjelenő halvány pírt.
-Szóval?
Sóhajtott. Mélyet, s közben lecsukta a szemeit. Aggasztotta őt, nagyon is, hogy mit fogsz szólni ehhez. Viszont nem akart tovább titkolózni előtted.-Nem tudom mit fogsz reagálni, de...-Tarkójához kapta a kezét,és elkezdte masszírozni az ott levő részt-Szeretnélek elvinni téged egy randira.
A szíved óriásit dobbant, és olyan érzést véltél felfedezni magadban, mintha a fellegek közt jártál. Boldogan elmosolyodtál, és bólintottál egyet, mire a fiú értetlenül meredt.-Oi...Mire bólintottál?-Ráncolta a homlokát.
Ekkor közelebb léptél hozzá, és minden előjel nélkül adtál egy rövid puszit a fiú arcára, amitől ő egy pillanatra teljesen lefagyott. -Elmegyek veled.-Kuncogtál vidáman.
Iwaizumi is halványan elvigyorodott. Fellélegzett, hiszen így már gondolhatott arra, hogy viszonzod az érzéseit, s te is megkönnyebülhettél, amiért nem kellett tovább visszafognod magadat a közelében.
Első csók+Szerelmi vallomás (Remélem, így is jó lesz, így jött az ikhlet ^^'):
Hazafelé tartottatok. Vagyis, igazság szerint a te házad felé, egy tökéletes randi után, amit a fiúval töltöttél. Iwaizumi mikor látta, mennyire sötét van -bár amúgy is- feltette, hogy hazakísér téged, te pedig elfogadtad az ajánlatot.
Az út felénél a zsebretett kezeit hirtelen elővette, és a te ujjaiddal lasssan, óvatosan összekulcsolta. A mellkasodban dobogó szíved most ezerrel kalaptál, és félre kellett nézned, hogy a fiú ne tudja meg, mennyire is elvörösödtél ettől a kis tettétől.
-Szeretem mikor elpirulsz.-Szólalt meg hirtelen olyan hangsúllyal, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon, hogy ilyeneket mondd. Te csak összeráncolt szemöldökkel, kissé mérgesen fordultál vissza hozzá, de kézfogását nem eresztetted el.
-Ne mondj ilyen dolgokat ilyen közömbösen!-Rivalltál rá teljesen vörös arccal, mire közelebb hajolt hozzád.
-...És azt is szeretem, mikor ilyen harciassá válsz.-Mosolyodott el halványan, ekkor megállásra kényszerítve téged. Másik kezét a nyakadhoz tette, majd -alig érezhetően- közelebb vont magához téged.-Igazából az egész lényedet szeretem.
Ekkor pedig, hirtelen az ajkaidra hatolt. Csókja mámorító volt számodra, s amilyen meglepő volt számodra, annyira élvezted. Ujjaitokat kissé megszorítottad és azonnal viszonoztad a csókót. Mikor elválltatok egymástól, mellkasába fúrtad a fejedet, és mélyen beszívtad az illatát.
-Én is szeretlek téged...-Motyogtad paprika fejjel, amin a fiú jót mulatott.