Hali! Most ide az elejére írok de nem sokszor lesz ilyen. Szóval ugye Shawn részt vett a Met gálán és egyszerűen kész voltam. Az a haj neki... azt hittem hogy megölöm aki ezt csinálta. Konkrétam ki voltam akadva hogy hogyan lehet azt a szép haját elrontani.
Csak ennyit szerettem volna.
Jó olvasást!
Petra❤️
^^^
Reggel puszilgatásokra keltem. Mielőtt kinyitottam volna a szemem felkuncogtam, és éreztem hogy Shawn is ezt csinálja, csak egy baj volt. A nyakamba. Tudni kell rólam, hogy amúgy nem vagyok egy csikis személy, de mindenhol van egy pontom ahol csikis vagyok. Igen a nyakamon is. És Shawn megtalálta azt a pontot. Ugyan úgy van az oldalamon is és a talpamon is.
- Shawn. Pont ott vagyok csikis! - nevettem. Erre még jobban odanyomta a fejét. Hát kösz.
- A jóég áldjon meg! Szálljh márh le... rólahm! - nevettem. Ekkor leszállt és egy puszit nyomott a számra.
- Na kelj fel! - mondta.
- Miért? - kérdeztem. Nagyon korán lehetett még. Mondjuk nekem mikor nincs korán. - Mennyi az idő?
- Fél hat. Na gyerünk öltözz fel! - mondta.
- minek kell nekem ilyenkor felöltözni? Hm?
- Csak mert. Gyerünk gyerünk! - mondta és lehúzta a takarót rólam. Nem foglalkoztam azzal hogy minek kell nekem felöltözni, inkább csak csináltam amit mond. Fogat mostam még félálomba, de lehet hogy közben elaludtam mert arra keltem hogy Shawn a számat öblíti ki. Ezután felkapott a karjaiban és lementünk a kocsihoz ahova berakott. Nálam még tényleg nagyon korán volt, mert én mindig 10-11 kor szoktam felkelni. Elindultunk valahova, de én már azt sem érzékeltem, inkább azt amikor megállt az autó. Megint felkapott és elindultunk befelé. Nyitva volt a szemem, de úgy aludtam.
^^^
- Shawn! - ásítottam. - miért kellett neked elhoznod engem... Los Angelesbe...? - kérdeztem meglepetten.
- Mert van egy kis elintéznivalóm és nem akartalak otthon hagyni.
- Szóltál anyáéknak ugye? - kérdeztem.
- Persze! Ők pakolták össze a bőröndödet! - válaszolta miközben a derekamra csúsztatta a kezeit. Szorosan hozzá bújtam és a fejem a mellkasába fúrtam. Így álltunk nem is tudom meddig, de kopogtak.
- Hali, bejöhetek? - kérdezte Andrew. Elváltam Shawntól és leültünk a kanapéra. Andrew is leült mellénk és neki kezdett a hosszas mesélésnek.
- Szóval, itt lesz megtartva a Grammy díjátadó, elkezdjük a 3. albumot, interjúkra mentek meg ilyenek. Persze amikor majd elkezdjük az albumot még hazamentek, majd jöttök vissza. Itt van egy nyaralónk ahol szoktunk dolgozni. Na van még kérdés?
- Nekem is meg kell jelennem az interjúkon? - kérdeztem.
- Természetesen nem. - válaszolta diplomatikusan. Jézus Andrew mi történt veled? Bólintottam jelezvén hogy megértettem. Shawn lassan a combomra csúsztatta a kezét, és a menedzsernek próbálta a szemével elmutogatni hogy most már igazán kimehetne. Értette a célzást.
- Öhm, nos akkor mentem de ha kellenék itt leszek mellettetek csak kopogjatok. Khm.. sziasztok... mármint.. szia Em és szia tesó. - mondta zavarában. Hallottuk ahogy becsapódik az ajtó ezzel a tudtunkra adva hogy csak ketten maradtunk a szobában. Shawn lassan a derekamra csúsztatta az egyik kezét a másikat pedig az arcomra helyezte. Lassan maga felé fordított és lágy csókba hívta ajkaimat. Egyik kezemet az arcára vezettem a másikat pedig a hajába. Nyelvünk vad táncot járt. Egy-egy tincsét megúztam, mire egy morgás szaladt ki ajkai közül. Éppen ráültem a csípőjére, mikor kopogtak.
- Shawn ki kéne nyitni az ajtót. -motyogtam a szájába. Erre csak egy nemtetsző morgást kaptam, mire elmosolyodtam.
- Shawn! Nyisd már ki ezt a kicseszett ajtót! - kiáltotta Jake. Elváltam tőle, mire ő szomorúan lekonyította ajkait, jelezve nem tetszését. Természetesen kapkodtuk a levegőt. Kiszálltam az öléből, és lassan odasétáltam az ajtóhoz. Shawn is követett mint egy kutya, hát ez jó lesz.
- Sziasztok arra gondoltam hogy elmehetnénk város... - nézett fel a telefonjaból. - Hűha, mi történt? - kérdezte perverz vigyorral. Hát nem is csodálom Shawnnak a haja össze-vissza kuszálódott, és mind a kettőnknek a szája piros volt és kapkodtuk a levegőt. - Meguavartam valamit?
- Nem. De szerintem mi most maradunk itt. - mondtam.
- Oké. Ha valami baj van csak csörögjetek. Na sziasztok! - köszönt el. Ezután becsuktam az ajtót, és bementem a hálóba ahol a bőröndöm volt. Kivettem az edzős cuccomat majd kimentem a nappaliba.
- Shawn megyünk edzeni? - kérdeztem, miközben a cuccaimat egy táskába tömtem bele.
- Aha. - mondta, és ő már az ajtóban állt a cuccaival együtt. Felkaptam a táskát a vállamra és kiléptünk az ajtón. Beszálltunk a liftbe és az ujjait rákulcsolta az enyémre. Szerencsére a szállodának van külön edzőterme, így oda mentünk.
- Akkor itt találkozunk majd. Légy jó! - kötötte a lelkemre Shawn.
- Shawn! Csak öltözni megyünk. Öt perc az egész. - nevettem, majd megfogtam a polóját és közel húztam magamhoz és egy puszit nyomtam a szájára, amit viszonzott. Ezután elindultam az öltözők felé, átvenni a ruhám. Mikor beléptem a női öltözőbe, örömmel láttam hogy nincs bent senki. Így legalább nyugodtan át tudok öltözni. Felvettem egy sport melltartót egy hosszabb haspólót - ami éppen hogy csak takarta a hasam - majd felvettem egy hosszú nadrágot is hozzá. Hosszú göndör hajamat felfogtam lófarokba, és felvettem a telefonomat a fülhallgatómat, a vizemet, majd belebújva a cipőmbe elhagytam a helyiséget. Mikor kiléptem a folyosóra láttam ahogy Shawn éppen teszi el a telefont és kikerekedett szemekkel és sietős léptekkel elindul elém.
- Te így akarsz jönni? - kérdezte még mindig nagyra nyílt pupillákkal.
- Igen. Miért talán baj?
- Igen. - nevetett fel egy kicsit erőltetetten. - Nem így nem jöhetsz. Túl jól nézel ki! - nézett végig rajtam. - Menj vissza mert így nem jöhetsz, túl sokan fognak megnézni! - terelt vissza az öltözőbe.
- Jaj, Shawn! Ne viccelj már! - mondtam és próbáltam kitérni az útjából.
- Nem viccelek! - mondta teljes komolysággal. Gondterhelten feslóhajtottam majd megszólaltam.
- Sajnálom Shawn, de nincsen másik nadrágom. Amúgy is, nem tudom hogy ezzel mi a bajod.
- Hogy mi a bajom? Az a bajom hogy jó feneked van benne. - a végére már elmosolyodott.
- Na menjünk, mert különben ma már nem végzünk. - mutattam a kezemmel kifelé. Vègig mentünk a folyosón, majd beléptünk a nagy helyiségbe. Alig voltak bent öten. Megláttam a futógèpet és egyből odamentem. Bedugtam a fülembe a fülhallgatót és elindítottam egy rock zenét. Tudni kell rólam ha edzek akkor mindig valami ilyesmi zenét hallgatok mert ilyenkor felpezsdül a vérem, és ezáltal jobban teljesítek.
^^^
- Shawn végeztél már? - nyavajogtam. Gyorsan hátranézett és amint meglátott felállt a géptől majd szorosan mögém állt. Ezen felkuncogtam, majd elindultam az öltöző felé. Mikor oda értem gyorsan beszaladtam az ajtón és rögtön a szekrényem felé vettem az irányt. Lezuhanyoztam, majd felöltöztem és már kész is voltam. Kiléptem az öltözőből és az éppen ácsorgó Shawn felé sétáltam. Összekulcsoltuk ujjainkat és úgy indultunk el felfelé. Amint beléptünk a szobába ledobtam a cuccomat és egyből ráugrottam az ágyra. A példámat Shawn is követte. Csak egy baj volt. Ahogy ráugrott az ágyra én úgy emelkedtem fel. És hát mondjuk úgy hogy nem a legkényelmesebb helyre érkeztem. Nem, nem az ágyra, hanem a földre.
- Basszus... jól vagy? - kérdezte aggódva. Nevetve bólogattam miközben visszamásztam az ágyra. Miután visszafeküdtem mellé szorosan magához húzott és csak ölelt. Olyan jó érzés volt a biztonságot nyújtó karjai között feküdni, hogy azt kívántam soha ne érjen véget ez a pillanat. De sajnos nem tartott sokáig, mert a csörgő telefonom megzavart minket. A kijelzőn megpillantottam anya nevét és mosolyra húzódtak ajkaim.
- Szia anya! - köszöntem boldogan.
- Szia Kicsim. Minden rendben?
- A lehető legnagyobb. Nemrég értünk fel az edzőteremből. Nálatok?
- nálunk is. Képzeld nemrég cuccoltunk haza. Dor most éppen a háziját csinálja. Na mennem kell puszi.
- Szia! - mondtam, majd letettem a telefont. Vissza bújtam Shawn karjai közé majd lehunytam a szemem. És megint elvesztem az ölelésében. Shawn az egyik kezét az arcomra helyezte és megfogta azt. Az arcomat beledörgöltem akár egy kiscica, mire lágyan felnevetett. Az a csilingelő nevetés. Csak áhítattal figyeltem ahogy abbahagyja a nevetést és elveszik a szememben. Kis idő után észhez tért és lágyan megcsókolt. Belemosolyogtam a csókunba, mire ő is elkezdett mosolyogni. Mikor elváltunk még szemeztünk egy kicsit, majd - sajnos - elő kellett vennem a tanulni valómat.
- Mit csinálsz? - kérdezte összeráncolt szemöldökkel.
- Tételeket dolgozok ki, tanulok. Miért. - vontam vállat.
- Csak azért mert csinálhatnánk mást is. - ezzel a lendülettel az ölemből kivette a laptopot, és beültetett az ölébe. - Mondjuk ezt.
- Shawn! Ha ötöst szeretnék érettségin akkor nekem muszáj lesz azokat csinálni. Meg főleg.... hát tudod nekem... még nem...- akadoztam.
- Várj! Szóval te még...Jesszus. Én azt hittem...mindegy bocsánat. Várni fogok rád. Nem fogom erőltetni. Megígérem! - mondta. Az ajkaimat az övéinek nyomtam, ő pedig szívesen fogadta csókomat.
- Na, de most már muszáj lesz azt csinálnom. - toltam el magamtól nagy nehezen. Nem mondott semmi mást csak visszafeküdt mellém. Elővettem a laptopot és megnyitottam a fájlokat amiket meg kell tanulnom.
^^^
Mikor befejeztem a tanulást, kikászálódtam Shawn mellől aki - csak úgy megjegyzem - elaludt. Átöltöztem pizsamába majd felvettem egy cicanadrágot és ki ültem az erkélyre. Természetesen vittem magammal a telefonomat, meg egy pokrócot és lefeküdtem a kinti kanapéra és a hátamat a támlának támasztottam. Feloldottam a telefonomat és elkezdem ötletelni egy dallamon, vagy igazából fogalmam sincs hogy min. Csak kint ültem a friss levegőn, nézve a holdat ami most is szépen ragyogott fent az égbolton. Éreztem hogy besüpped mellettem a kanapé, mire odafordultam és megláttam egy Shawnt.
- Mikor jöttél ki? - kérdezte rekedten. Azért eléggé meglátszik estére vagy akár éjszakára hogy az éneklés miatt nincs hangja estére. Tudom most nem is adott elő semmit, de az egész napos beszédtől nekem is el szokott menni a hangom. Szóval csak kint ültünk éjszaka egy pokróccal a kezünkben és mindenféle értelmetlen dolgokról beszèlgettünk.