~a ruhájukat hordod
-Közreműködött az ötletekben: Rehiia
Hinata Shoyo
"Vajon bánná, ha?.."-Tetted fel magadnak a kérdést miközben tekinteted a fiú ágyán levő narancssárga pulóverre esett. Gyorsan körbenéztél a szobában, hiába tudtad hogy rajtad kívül senki sem tartózkodik ott-, és másodpercekkel később már rajtad is volt a meleg ruhadarab, melynek illatából nagyon szippantottál. "Pont olyan az illata, mint Shoyoé~"-Vigyorogtál magadban, s a fiú pont ekkor érkezett meg.
-[Név]??-Fagyott le egy pillanatra, s mikor realizálta mit is viselsz tulajdonképpen, a feje ezerszer vörösebb lett, mint ahogy amúgy is szokott lenni.-Ö-öhm...Izé úristennagyonjólmutatszbenne!-Hadarta el egy szuszra miközben égő fejét takargatta.
Kageyama Tobio
-Kageyamaaaa!-Szólitgattad barátodat miközben fel-s alá járkáltál a házadban. "Hogy-hogy nem találom sehol??"-Morogtad magadban s éppen a mosdó előtt mentél el, amikor majdnem neked csapódott annak az ajtaja. Éppen,hogy időben álltál meg ahhoz,hogy a nagy durranás meghiúsulhasson.
-Hát itt vagy!-Vidultál fel mikor megláttad az ismerős hajkoronáját azzal egyidőben, mikor Tobio kikukucskált az ajtó mögül.
Végigfuttatta rajtad tekintetét, mely megállapodott az éjfekete pólódon, mely combod közepéig ért, ezzel is leleplezve azt,hogy ez valójában a fiú pólója. Egy pillanatra elképedt, s már csak annyit láthattál,hogy orrához kapja kezét, és rádcsapja az ajtót.
-Mi a baj Tobio??-Kérdeztél rá ijedten és kinyitottad az ajtót, így megpillanthattad ahogy orrához tart kb 3 darab zsebkendőt.-Jesszusom, ennyire vérzik az orrod?!
Ekkor makacsan elvette onnan a fehér tárgyakat:-NEM IS VÉRZIK AZ ORROM!
Nishinoya Yuu
-AAAAAAAAA [NÉV]!-Kiáltott fel vörös arccal Nishinoya mikor meglátta a viseletedet, aminek felső része az ő pólója volt.
-Bocsi, nem kérdeztem meg...-Sajnálkoztál mivel a fiú reakciójából azt hitted, ezt nem kellett volna, s már készültél volna levenni az anyagot mikor is egy kéz megállított téged a mozdulatban. Yuu csillogó szemeivel találkoztál mikor felnéztél az ujjak tulajdonosára.
-Le ne merd venni!-Parancsolt rád makacsan, s ha lehetett még jobban elpirult-Mostantól csak ebben a ruhában fogsz lenni.
Sugawara Koshi
"Túl nagy..."-Biggyessztetted le ajkaidat mikor megláttad magadat a tükörben, Koshi pulcsiját felvéve. A barátod úgy tűnt, még aludt, ezért is ijedtél meg kissé, mikor hirtelen megéreztél két kezet a derekadnál, amelyek ezután a fiúhoz húztak téged.
Rögtön vörös lett a fejed főleg azután, hogy Suga egy csókkal köszöntött téged.Mikor meglátta a szerelésedet aranyosan elnevette magát, és gyengéden összekócolta a hajadat.
-[Név] nagyon aranyos vagy a pulóveremben, de szerintem ez legalább három mérettel nagyobb nálad~.
-De olyan jó...-Motyogtad és mélyet szippantottál-Pont ugyanolyan illata van, mint neked!Mondandód után a fiú egész arca paradicsomvörös lett, s hogy ezt elrejtse, még közelebb vont magához téged, és nyakadba fúrta fejét.
Tsukishima Kei
-Mit csinálsz?...-Kérdezte unott hangon Kei mikor visszafordult hozzád-Fél perc sem volt, hogy elfordultam tőled...
Te csak ránéztél, azzal a tipikus ártatlan mosolyoddal, hátha nem veszi észre, hogy pont ebben a pillanatban vetted fel az ő kedvenc pulcsiját.
Összeszűkített szemekkel meredt rád egy pillanatig, végül kacéran elmosolyodott, és egyik kezét tarkódhoz rakta, s így húzott magához közelebb, hogy egy gyors csókot nyomjon az ajkaidra. Éppen, hogy összeértetek Tsukishima már fordult is vissza a házija fölé egy mondatot hátrahagyva.:
-Az én cuccaim sokkal jobban álnak rajtad, mint a sajátjaid.
Yamaguchi Tadashi
-Yamaguchi~Szerinted egy tízes skálán mennyire áll nekem jól ez a ruha?-Vigyorogtál barátodra aki eddig háttal volt neked, ám mikor feltetted ezt a kérdést rögtön feléd fordult, érdeklődő és egyben kíváncsi tekintettel.
Ám mikor meglátott rögtön félrenyelte...a semmit.
-Ehhh?? Jól vagy?-Ugrottál rögtön oda hozzá de ő csak bólogatott. Fél perc múlva már úgy állt melletted, mintha az előbbi meg sem történt volna, így te is szinte elfelejtetted ezt a kis akcióját.
-Tudod..N-nagyon meglepődtem hogy felvetted a ruhámat...-Kezdte vakargatni tarkóját,majd elmosolyodott-Mert kicsit sokkolt, hogy e-ennyire szép is lehetsz...
Kozume Kenma
-Legközelebb azért szólj, ha..Ilyet csinálsz...-Motyogta a -mostmár- zavarban levő Kenma, szemeit erőteljesen a padlóra szegezve.
Te csak kuncogni tudtál a fiú reakcióján, óvatosan megfogtad a pólójánál fogva és magadhoz húztad őt, s adtál arcára egy puszit. Immár rád szegezte tekintetét.
-Nagyon szép vagy.-Vette fel veled a szemkontaktust s ez alkalommal ő adott ajkaidra egy csókot.
Kuroo Tetsurou
-Oya?Ősszeszűkített szemekkel fordultál a hang irányába, s egy perverzen vigyorgó Kurooval találkozott a tekinteted. Morgósan eltakartad mellkasodat, hátha így nem veszi észre, hogy éppen most csórtál el tőle egy pólót, de terved nem járt sikerrel. Szemöldökét húzogatva lépett hozzád egyre közelebb és közelebb, mígnem karjai közé nem zárt, és nem adott homlokodra egy puszit.-Nagyon vonzó vagy a pólómban, tudsz róla?-Mosolygott kacéran-De tudod...-Ekkor közelebb hajolt hozzád-A padlón mégiscsak jobban mutatna...
S mielőtt bármit is mondhattál volna, elhallgattatott téged egy csókkal.
Haiba Lev
-Pfffff...-Ne nevess, Haiba!-Ezt ugye nem gondoltad komolyan, [Név]?-Törölgette könnyeit mosolyogva Lev, miközben egyre közelebb araszolt feléd.-Mármint, szép vagy benne meg minden,de... Ez a póló a térdedig ér!
-Éééééés?-Nyújtottad el a szót és kinyújtottad a fiúra a nyelvedet-Ez már az enyém!
Lev csak nevetett, és szoros ölelésbe font téged. Persze le sem tagadhatta, nagyon is tetszett neki a látvány...
Oikawa Tooru
-Hmm~ [Név]-chan az csak nem az én pólóm?~-Szólalt meg barátod az ajtóban állva, mosolyogva nekidőlve az ajtófélfának. -
Nem!-Válaszoltál hátra sem nézve habár jól tudtad, hogy nem tudod elrejteni az igazságot. Hallottad, ahogy közelebb lépked hozzád, de egy tapottat sem mozdultál.
-Jól áll~-Szólalt meg újból, immár sokkal közelebbről, mint az előbb.-De remélem tudod,hogy csak előttem lehetsz majd így.
Értetlenül összeráncoltad szemöldöködet-Huh? Miért is?
Nem mondott semmit sem, csak elmosolyodott és csókot lehelt az ajkaidra, s miután elváltatok, csak akkor volt hajlandó megszólalni:-Mert nem akarom, hogy mások is lássák ezt a kilátást~.
Bokuto Koutaro
-Hé [Név] mondd hova tettük a-Nyitott be szobádba Koutaro de amit látott attól rögtön elvörösödött, és a tekintete sokkal csillogóbb lett, mint amilyen volt.-AAAAAAAAWWWW [NÉÉÉV]!!
Te ártatlan tekintettel fordultál a fiú felé, mint aki mit sem tudott arról, hogy mitől kiálthatott fel szerelme ilyen hangosan.
A következő pillanatban viszont Bokuto már a földön feküdt, széttárt karokkal és lábakkal. Elkerekedett szemekkel néztél rá pár másodpercig, végül odaguggoltál hozzá és ébresztgetni kezdted.
-Hogy lehetsz ilyen aranyoos....?-Motyogta félig nyitott szemekkel mire elvörösdtél és zavarodban leejtetted a fejét -amit időközben felemeltél a földről-. -AUCS!