Egy karácsonyi résszel jöttem nektek, remélem tetszik! ❤️ Mindenkinek boldog karácsonyt kívánok~!
Hinata Shoyo
-Hova megyünk, Shoyo?-Néztél mosolyogva a fiúra, aki szorosan összefonta az ujjaitokat, s úgy húzott téged maga után.
-N-nos, gondoltam elmehetnénk megnézni a karácsonyi vásárt!-Hallottad meg izgatott, mégis kicsit félénk hangját.
Alig két perc múlva már az említett helyen voltatok. Halk zene szólt néhány helyről, ami csak méginkább ünnepi hangulatba varázsolta az egész várost.
Egymásra néztetek, s már egymás tekintetéből is ki tudtátok olvasni, mire gondoltatok. Rögtön elindultatok különböző boltolhoz, hogy körbenézzetek, s hogy válasszatok egymásnak valamit. Te találtál neki egy röplabdás kulcstartót, ő viszont teljesen meglepett téged, mikor hátulról átkarolt téged és egy csókot nyomott az acodra, hiszen valljuk be... Elég félénk volt ilyen ügyekben.
-Boldog karácsonyt, [Név].-Mosolygott rád, s nyakadba akasztotta a kicsi nyakláncot, amit most vett neked. Egy kicsi szív volt rajta, mégis sikerült megmelengetnie a szívedet.
-Neked is, Shoyo~-Vigyorogtál s csókot nyomtál az ajkaira, amitől teljesen elvörösödött.
Kageyama Tobio
December 22. Jól tudtad, milyen nap volt a mai, hisz' ki is felejthette volna el Kageyama Tobio születésnapját? Nos, úgy látszik pont ő.
Ugyanis mikor órák után elé álltál, kezeidet a hátad mögé rejtve -hisz abban volt az ajándéka- összeráncolt szemöldökkel meredett rád.
-Boldog születésnapot, Tobio~!-Vigyorogtál s felé tartottad a dobozkát, ám miután két perc után sem vette át tőled, furcsáló tekintetét viszonozni kezdted.
-Hogy az...Ma van?-Kerekedtek ki a szemei s levezette az ajándékra a tekintetét. -Teljesen elfelejtettem, annyira a karácsonyra készültem.-Egyik kezét a tarkójára vezette, és vakargatni kezdte azt, míg te közelebb léptél hozzá és egy puszit nyomtál az arcára,miközben halkan kuncogtál,s átadtad neki az ajándékod.
-Ne nevess ki!-Mordult fel szórakozottan, mire te annál jobban nevettél.
-Tudod, nem gondoltam volna, hogy elfelejted. De az a döbbent arcod, mikor oda akartam adni a dobozt, mindent meg-Mielőtt befejezhetted volna, lecsapott az ajkaidra.
-Teljesen máson járt az agyam, csak várd ki a Szentestét. -Húzott perverz mosolyt az ajkaira, mire te (is) egyből rosszra gondoltál, és - vöröslő fejedet próbálva takarni- belebújtál a mellkasába.
Nishinoya Yuu
-[NÉÉÉV] VAN EGY ÖTLETEM!-Ugrott melléd Nishonya órák után, mire te mosolyogva ránéztél.
-Mi lenne az?
-Építsünk hóembert!-Vigyorgott rád, s miközben válaszodat várta összekulcsolta az ujjaitokat, és egy puszit nyomott az arcodra.
-Legyen, úgyis olyan sok hó van.-Ennek hallatán a fiú örömében ugrott egyet, s rögtön futni kezdett egy random helyre, maga után húzva téged.
Nevetve figyelted, ahogy barátod lehajolva próbálja összenyomni az alig tapadó havat, majd te is megpróbáltad. Hirtelen ötlettől vezérelve összegyúrtál egy kisebb adagot, s Nishinoya felé dobtad. A találalod célt ért, egészen a háta közepébe, a hirtelen jövő érzéstől pedig a fiú ijedten megugrott egyet.
Kis hezitálás után végül vigyorogva fordult hozzád, kezében három darab hógolyóval.
-Készülj fel, [Név]! Ezt visszakapod!-Kiáltotta s őrülten nevetni kezdett.
Te csak röhögve próbáltál a feléd érkező golyók elől elugrani, ám alig fél percig nem figyeltél a fiú felé, ő ezt kihasználva a hátad mögé lépett, és derekadnál fogva hátravágta magatokat.
Mikor realizáltad a helyzetet elvörösödve Yuura néztél, aki nevetve nyomott homlokodra egy puszit.
Sugawara Koshi
December 24, este hét óra.
Sugawara ragaszkodott hozzá, hogy elmenjetek egyet sétálni a mai napon, így nem ellenkeztél. Igaz, szeretted volna vele tölteni az ünnepet, így legbelül vigyorogtál, de tudtad, hogy Sugának most sok programot kellett törölnie ahhoz, hogy ezt megejtsétek.
-Koshi.. Biztos nem baj?-Pillantottál rá a szemed sarkából, így láthattad, hogy sóhajt egyet s ekkor összekulcsolta ujjaitokat, maga felé fordított téged.
Tekintetét mélyen tiedbe fúrta, teljesen csapdába ejtve ezzel íriszeidet.
-Az én ötletem volt, és szerettem volna egy kis időt tölteni veled. Egyáltalán nem bánom ezt, te pedig ne érezd magad rosszul ez miatt.-Mosolyodott el a végére, s kicsit megszorította ujjaidat,de rögtön el is engedte.
-Rendben...-Motyogtad, mellé tüsszentve egyet. A fiú megrázta a fejét, s levette a saját sálját magáról.-Mit csinálsz?
-Mondtam, hogy rendesen öltözz fel, erre még csak egy sál sincs rajtad. Tessék, ha rajtam múlik nem fogsz megfázni.-Ahogy kiejtette a szavakat észrevetted, hogy meleg lehellete szinte füstként távozik ajkai közül. Nyakad köré tekerte a sálját, végül mikor észrevette, hogy száján legelteted a szemeidet, közelebb hajolt hozzád, és csókra hívott téged.
Tsukishima Kei
-Mekkora idióta vagy.-Masszírozta orrnyergét a szőke fiú, miután te már harmadjára estél el a jeges felületen.
-Ne mondj már ilyet, Tsukki! Inkább gyere te is!-Nevettél miközben próbáltál feltápászkodni a jégről, ám miután többször is visszahuppantál, feladtad s csak ültél a hidegen.
Tsukishima sóhajtott egyet és közelebb csúszott hozzád. "Persze ez is milyen könnyen megy neki..."Puffogtál magadban, ezt látva a fiú pedig elröhögte magát.
-Tudom mire gondolsz. Valaki már természeténél fogva tehetséges, és... - Ekkor rád pillantott-Van, amit nem szabad erőltetni.
-TSUKISHIMAAAA!-Kiáltottál s megpróbáltad elkapni a lábát, ami sikerült is, így egy kisebb esés kíséretében ő is a jegen végezte.
-Normális vagy, te nőszemély?!-Kérdezte miközben rádnézett. Te csak nevettél és közelebb csúsztál hozzá, s csókot nyomtál a szájára, utána nekidöntötted fejedet a vállának.
-Fel fogunk fázni, hülye... - Motyogta elpirulva, mindeközben derekadnál magához húzott téged.
Yamaguchi Tadashi
Yamaguchival azt találtátok ki, hogy együtt süttök valamit karácsonyra, ez a valami pedig a mézeskalács volt.
A hangulat remek volt, sokszor cukkoltad a fiút, akit ezután ki kellett engesztelned egy csókkal, de őszintén szólva nem bántad.
-Umm.. Tadashi.. -Szólaltál fel mikor megéreztél egy elég furcsa szagot a sütőtökből. A fiú rádnézett, majd elkerekedtek a szemei.
-A MÉZESKALÁCS!-Kiáltottatok fel egy emberként s gyorsan kivettétek a süteményt, de ekkor már késő volt, ugyanis odaégett.
Elszomorodva pillantottál a tálcán levő ételre, bánatodat pedig Tadashi is észrevette, s beindult nála az a bizonyos riasztó.
Elvett egy sütit s mielőtt még átgondolhatta volna a dolgokat, beletömpte a szájába.
Elkerekedetg szemekkel néztél a fiúra, akinek -úgy látszik- ízlett a sütemény.
-Nagyon finom lett!-Mosolygott rád miután sikerült lenyelnie, szavaitól egyből felvidultál s a karácsonyfa felé vetted az irányt, hogy most azt kezdjétek el díszíteni.
"Túléltem"-Sóhajtotta Yamaguchi vissza-vissza gondolva az odaégetett sütire.
Kozume Kenma
-Kenma, nézd!-Mutogattál kifele az ablakon mikor észrevetted, hogy hópelyhek hullanak az égből. Csillogó szemekkel fordultál szerelmed felé, aki ugyanekkor pillantott fel rád a játékából-Esik a hó!-Néztél vissza csillogó szemekkel a tájra, amitől a fiú is elmosolyodott.
Melléd kúszott, és egy félénk puszit nyomott arcodra.-Szeretem,amikor ilyen életvidám vagy...
Elpirultál és mosolyogva lesütötted a szemeidet. Odabújtál a fiúhoz, aki magatokra húzta a takarót, így kémleltétek a tájat.
-Szeretlek, Kenma.-Motyogtad félálomban, miközben a fiú dobogó szívének ritmusát hallgattad.
-Én is téged.-Puszilt homlokon, s ezután a fiú karjai között aludtál el.
Kuroo Tetsuro
Éppen a nappalidban olvastad kedvenc könyvedet, amikor megszólalt a csengőd. Összeráncolt szemöldökkel keltél fel kényelmes ülőhelyedből, ám mikor kinyitottad az ajtódat, rögtön elnevetted magadat.
Ugyanis drága barátod, Kuroo állt előtted Mikulás jelmezben, szakállát pöndörgetve, vigyorogva.
-Tetsuroo, te hülye vagy...-Röhögtél továbbra is nekidőlve az ajtófélfának, szemeidet törölgetve.
-De a te hülyéd.-Vont magához közel így hozzápréselődtél, bár egyáltalán nem bántad. Mélyen beszívtad a fiú illatát, aki mosolyogva simogatni kezdte hátadat.
-Mondd, [Név], beleülsz a Mikulás ölébe?-Húzta perverz mosolyra a száját. Te felnéztél rá, és egyből elvörösödve ütötted meg mellkasát,amit persze alig érzett meg...
-Idióta perverz...-Motyogtad s mégjobban hozzábújtál. Persze Kuroo le sem tagadhatta mennyire tetszett neki a reakciód.
Haiba Lev
Épp kettesben néztétek a TVt Lev-el egyik este, amikor egy karácsonyi műsort adtak.
Eléggé beleélhetted magadat a televízió nézésébe, ugyanis észre sem vetted, hogy Lev hatalmas pulcsijába húzott téged is, így hátad mellkasának ütközött a vastag réteg alatt.
Belepuszilt a hajadba, mire sikerült feleszmélned a valóságba,és felnéztél rá.
-Észre sem vetted?-Kuncogott rajtad s eltűrt egy tincsed a szemeid elől,majd ajkaidra hajolt.
Belemosolyogtál a csókba és azonnal viszonoztad azt. Vörös arccal fejezted be a csókotokat, de szemeidet nem vetted le róla, ahogy ő sem rólad.
-Ne nevess, Lev.-Kuncogtál-Amúgy nem nyúlik ez meg még ezután?
-Nem. Tudod én elég nagy vagyok te pedig... Háát...
-Meg ne szólalj, Haiba!-Vágtad be a durcit mire a fiú elnevette magát és simogatni kezdte hajadat.
Oikawa Tooru
Karácsony este volt, az egész ház fel volt díszítve szebbnél szebb kiegészítőkkel, amiken te csillogó szemekkel mosolyogtál. Imádtad ezt az ünnepet s ez lesz az első együtt töltött karácsonyod Oikawával, így szeretted volna, ha minden jól alakul.
Mikor barátod megérkezett hozzád egy rövid puszit adott az arcodra,amin kicsit elpirultál.
-Neked is szia.-Néztél végül fel rá, egyenesen mogyoróbarna szemeibe. Ő sejtelmesen elmosolyodott, s ekkor vetted észre, hogy egyik keze magatok felé van tartva.
-Fagyöngy alatt szabad a csók, nemigaz?-Húzta kacér mosolyra ajkait, s mielőtt még bármit is reagálhattál volna, lecsapott az ajkaidra.
Bokuto Kotaro
Karácsony estéje volt, ti pedig most fogjátok megajándékozni egymást barátoddal, Bokutoval. Eléggé izgultál, hiszen első közös karácsonyotok volt ez, és nem szeretted volna, ha a fiú nem örülne az ajándékának.
Habár egyik részed meg biztos volt benne, hogy imádni fogja.
-B-Boldog karácsonyt, [Név]!-Adott át neked egy dobozkát az arcán halvány pírral. Elmosolyodva kezdted kibomtani az ajándékot, és elnevetted magadat, mikor megláttad a bekeretezett képet, ahol mindketten rajta vagytok.
A kamerába néztetek, te kinyújtottad a nyelvedet Bokuto pedig valami butácska arcot vágott, a fiú pedig tudta, hogy ez a kép mindig meg tudott téged nevettetni.
-Köszönöm.-Nyomtál arcára egy puszit s közben odaadtad neki az ajándékát-Remélem tetszik, Kotaro. Boldog karácsonyt.
-Ami tőled van az csakis tetsz-Nem fejezte be, ugyanis teljesen lefagyott, mikor meglátta a ruhadarabot. Összepréselted ajkaidat és már kezdtél aggódni, amikor...
-HEY HEY HEEEYYYYYY!-Nevetve felkiáltott, s maga elé emelte a baglyos pulóvert, amelyre pont ugyanezt irattadtad fel.-[Név] honnan jutott eszedbe?! Erre még sosem gondoltam!-Vigyorgott és hirtelen ölelésébe font téged,amit nevetve viszonoztál.
-Már azt hittem nem fog tetszeni.
-Imádom!-Nevetett immáron ő is, s belepuszilt a hajadba,te pedig belebújtál mellkasába.