Hinata Shoyo:
Legelső napod volt a Karasunóban, és már késésben voltál, mivel valamilyen oknál fogva nem szólt az ébresztőd. Sietve haladtál az iskola folyosóján, hogy minél előbb elérj az osztálytermedig, amikor is valaki neked ütközött hátulról, így téged fellökött, ő pedig rádesett. Mikor megfordultál egy narancssárga hajú fiúval találtad magadat szembe, aki azonnal felugrott rólad és össze-vissza beszélve kezet nyújtott neked, hogy felsegítsen.
-S-Sajnálom, nem akartam! Nagyon siettem és nem figyeltem oda, sajnálom!-Mondogatta kétségbeesetten-Jól vagy?
-Igen, persze, teljesen jól!-Mosolyogtál rá-Viszont nekem is sietnem kell, szóval...majd még találkozunk!
Azzal pedig, még mielőtt bármit is mondhatott volna, elszaladtál, egészen az osztálytermedig, ahova pontosan csengetésre értél be.
Kageyama Tobio:
Az automata előtt álltál, hogy meghozd csaknem életed egyik legfontosabb döntését. A homlokodról folytak az izzadságcseppek, a fogaskerek pedig olyan nagy erővel forogtak, mintha csak az életük függne tőle, márpedig számodra ez így is volt.
Hiszen döntened kellett a tej és a joghurt között, ami neked néha a legnehezebb feladatnak tűnt.
Néha-néha hàtrapillantott, hogy megnézd, nem e türelmetlenkedik e valaki mögötted, s ezt háromszor játszhattad el, ugyanis negyedikre már egy igen ismeretlen alak totyogott mögötted, egy morcos arckifejezéssel. Sóhajtottál, majd gyorsan bepakoltad a tejre való pénzedet, ám az automata nem igazàn akart szót fogadni.
-Oi, mi lesz már?-Türelmetlenkedett mögüled a fekete hajú fiú, mire egy ördögűző tekintettel rápillantottál.
-Nem én tehetek róla, hogy az autómata nem akar müködni!
-Hjajj...Miért nem ezzel kezdted?-Azzal odaállt melléd, egy elegánsat belerúgott az autómatába, ami azonnal kiadta a kívànt innivalódat.
-Oh,kösz...-Motyogtad, majd -mivel nem láttad túl sok értelmét a maradásnak- elmentél onnan.
Nishinoya Yuu:
Éppen,hogy kicsengettek az utolsó órádról, már mentél is ki a teremből, a társaiddal együtt. A folyosókon elég nagy tömeg keletkezett ahhoz,hogy alig férjen ki egy ember is a bejárati ajtón, valahogyan mégis csak kijutottál a szűkös réseken. A következő pillanatban viszont a hátadon éreztél valakit, a hangjából pedig egyből felismerted,hogy a gyerekkori legjobb barátod, Hinata ugrott rád.
-[Név]-san, rég találkoztunk!-Ugrott le a hátadról egy széles mosoly kíséretében-Van kedved eljönni velünk jégkrémet enni?
-Veletek? Ki jön még?-Kérdezted mosolyogva az előtted állót, mire egy szempillantás alatt mellette termett egy barna szemű fiú.
-Nishinoya-senpai!-Ugrott fel hirtelen a meglepődéstől a narancs.
-Biztos te vagy [Név]-san, igaz? Az én nevem Nishinoya Yuu! Eljössz velünk? Veszek neked 2 jégkrémet!-Vigyorgott az imént érkezett, te pedig végül rábólintottál a dologra, bár először ellenkeztél amellett,hogy akárki is vegyen neked jégkrémet, Nishinoyát nem lehetett lebeszélni a dologról.
Sugawara Kōshi:
Késő délután volt már, de neked még megbizatásod volt, miszerint le kell menned a boltba. Azzal viszont nem számolt senki sem, hogy az étel, amit neked meg kellett volna venned, a polc legtetején van, te pedig sehogy sem tudtad elérni, a közelben pedig még egy itt dolgozó embert sem láttál, így gondolkodóba estél, és nagyon kevésen múllot, hogy egy bizonyos sötét aura ne szivárogjon ki belőled. A következő pillanatban viszont lépteket hallottál, és azt,hogy egy igazán kedves hang beszél hozzád.
-Valami gond van?-Mikor felnéztél a hang irányába egy mosolygós,szürkés hajú fiúval találkozott a tekintetetek.
-Hát öhm...-Nem bírtál megszólalni, inkább a szemeddel jelezted,hogy mi a borús hangulatod oka. Szerencsére az ismeretlen hamar felfogta a helyzetet, és továbbra is jókedvűen vette le neked a kívánt ételt.
-Ez kellett,ugye?-Nyújtottá át neked, mire bólitva átvetted és a kosaradba tetted azt.
-Köszönöm!-Hajoltál meg előtte, és egy "Igazán nincs mit" után elváltak az útjaitok.
Tsukishima Kei:
Már megvettétek (L/Bnő/Név)-el a mozijegyeteket a Jurassic World-re, a legjobb barátnőd pedig felajánlotta,hogy amíg te elmész mosdóba, megveszi nektek a popcornt, s így is lett. Kicsit sietnetek kellett,de végül pont beértetek a film kezdésére csakúgy, mint egy szemüveges fiú. A kb 10 perces folyamatos reklámok közben elmotyogtál magadban egy "Hülye reklámokat", mire a fiú a szeme sarkából rádnézett.
-Tch, kezdődjön már...-Úgy látszott,hogy ő is már az idegesség határain van, mikor pedig végre elkezdődött a film immáron nyugodtabban lélegeztetek fel, (L/Bnő/Név) pedig ezt mosolyogva nézte végig.
Mikor vége lett a filmnek és felkapcsolták a fényeket az emberek nagy része már kint volt, láthatólag pedig nem igazán tetszett nekik a film. A te vigyorod viszont letörölhetetlen volt, az előtted sétáló szőke fiúéval egyaránt, habár ő ezt egyáltalán nem mutatta ki. Hazafele drága legjobb barátnőd folyamatosan szóba hozta őt, ami miatt párszor kupán is vágtad, hiszen sokszor jegyezte meg, hogy nagyon egy hangon voltatok.
-Lehet,hogyha legközelebb találkoztok elkéri a számodat!~
-Kötve hiszem,hogy lesz legközelebb. Az meg még valószínűtlenebb, hogy elkéri a számomat, (L/Bnő/Név). Alig beszéltünk pár szót!-Oktattad ki a melletted haladó lányt aki ezekre a szavaidra talán nem is figyelt igazán.
Yamaguchi Tadashi
Éppen ebédszünet volt, te pedig úgy döntöttél, hogy kimész kicsit levegőzni az udvarra. Kezedben tartottad kedvenc innivalódat, amibe néha-néha belekortyoltál. Leültél az egyik lépcsőre,ahol úgy gondoltad, nem leszel senkinek sem útban, egy arra repülő röplabda viszont mégsem úgy gondolta.
-Vigyázat!-Kiáltotta egy fiú, de már késő volt, a labda telibekapta az arcodat, és az innivalódat is kiejtetted a kezedből. Az előbbi fiú sietve rohant oda hozzád, és kétségbeesett arckifejezéssel tanulmányozta,hogy épségben vagy e.-Sajnálom! Ugye jól vagy?!
-Persze...-Motyogtad, a következő oillanatban viszont eleredt az orrod vére, és elkezdtél szédülni is. Mikor ránéztél az "elkövetőre" egy szeplős fiút láttál meg, aki rögtön felajánlotta,hogy elvisz téged a gyengéledőre. Mikor megérkeztetek az ismeretlen leült egy székre, és addig el nem ment onnan, amíg el nem maradt a vérzés, és jobban nem lettél.-Mostmár teljesen jól vagyok, köszönöm,hogy elkísértél.-Villantottál felé egy mosolyt, mire megint csak előjött az aggodó tekintete.
-Tényleg sajnálom, nem akartam...
-Nem, semmi baj sincsen! Amúgy én [Teljes Név] vagyok.
-Yamaguchi Tadashi.-Vett elő immár ő is egy nyugodtabb mosolyt.
Kozume Kenma
Úgy gondoltad, jó lenne beszerezni egy vadiúj játékot, ezért elmentél egy közeli játékboltba, ahol temérdek videójáték fogadott téged. Csillogó szemekkel mentél a polcok között,hogy megtaláld a neked valót, a nagy keresgélésből viszont egy ismerős hang szakított ki téged.
-Szia [Név]-san!-Integetett neked egy barátod, Kuroo, aki mellett egy, eddig számodra ismeretlen tag állt. Mosolyogva integettél nekik és mikor hozzájuk értél, hasonlóan jókedvel köszöntötted őket. -Oh, Kenma, ő itt [ Név], egy barátom. [Név], Kenma.
Mosolyogva nyújtottatok egymásnak kezet, közben elmondva a teljes neveteket. Szimpatikusnak tűnt számodra ez a Kenma, viszont azt még mindig nem értetted,hogy Kuroo mit keres egy videójáték üzletben, amikor elvileg nem nagyon érdeklik őt ezek a dolgok. Mikor ezt felvetetted mosolyogva az akkora már játékokat figyelő Kenma felé bólintott.
-Kenma egy igazi videójáték fan. De komolyan, éjjel nappal azt nyomkodja, ha nem edzésen van.-Nevette el magát a végére, te addigra pedig már a fiú mellé léptél megnézni,hogy melyik játékot tartja a kezében.
-Oh, ez jó játék.-Mutattál mosolyogva a játékra, fél percre pedig rádnézett.
-....Lehet,hogy megveszem...-Motyogta-Te veszel most valamit?...
-Ah, igen! Eredetileg én is egy játékért jöttem.-Abban a pillanatban megláttál egy elég érdekesnek tűnő videójátékot, amit felkaptál a kezeid közé, majd elindultatok a pénztár felé.
Kuroo Tetsurō
Sosem szerettél igazán bulikba járni, de (L/Bnő/Név), a kiskori barátodnak mégis sikerült elrángatnia téged egyre. Legszívesebben hazamentél volna és aludtál volna, vagy valami ilyesmi, ugyanis mikor beléptetek a házba tombolt a zene, és számodra túlságosan is sok ember volt bent. Hál' Istennek legjobb barátnőd nem hagyott magadra téged, két teljes órán keresztül ott volt melletted,hiszen tudta,hogy nem szeretsz idegenek között lenni. Egyik pillanatban azonban egy harmadik személy is csatlakozott hozzátok, mégpedig (L/Bnő/Név) egyik ismerőse, mint később kiderült, Kuroo Tetsuro. Első látásra te azta tipikus csajózos férfit láttad benne, ezért nem igazán törődtél a jelenlétével.
-[Néév], haza tudsz kísérni? Nem érzem valami jól magam...-Motyogott melletted (L/Bnő/Név), mire csak bólintottál egyet.
-Segítsek, [Név]-san?-Mosolygott rád Kuroo, de meg sem várva a válaszodat egyik oldalról támasztani kezdte gyerekkori barátnődet. -Uh, jól leitta magát.
-Pedig nem sokszor járunk buliba...Sőt, én..
-Te nem is jártál még buliban, igazam van? -Válaszul némán bólogatni kezdtél-Akkor majd elviszlek néhányba!
-Kösz ne. Nem szeretek bulizni.
Lassan megérkeztetek a barátnőd házához, ott pedig elbúcsuztatok tőle. Megköszönted Kuroo-nak a segítségéd, viszont ő úgy döntött, haza kísér téged. Mindig felhozott valami témát, amit kiveséztetek, és kezdett oldódni a köztetek lévő jég, ígyhát kissé csalódottan köszöntél el tőle, mikor elértetek a házadhoz.
Haiba Lev
Ugyanolyan reggelnek indult, mint a többi, mégis érezted,hogy ma valami történni fog. Történt is, szinte rögtön, ahogy kiléptél az utcára.
Elég furcsának találtad,hogy kora reggel valaki egy macskát kerget az utcán, viszont te pontosan ezt láttad. Próbáltál úgy tenni, mintha észre se vetted volna azt, ami történik körülötted, de a macska hirtelen elég szaladt, és -belekapaszkodva a ruhádba- gyorsan a válladra ugrott. Meglepődöttségedben majdnem elestél, de sikerült magadat megtartanod, és még szembenézhettél egy macskával is, mindezt egy reggel. A fiú, aki eddig futott utána elment melletted, s később realizálta,hogy a macska ott volt a válladon. Visszafordult feléd, és a tarkóját vakargatva elindult az irányodba,addig te elkezdted cirógatni a válladon kapaszkodó állatot, aki dorombolni kezdett.
-Tessék.-Nyújtottad az ismeretlennek a macskát-Láttam,mennyire el akartad kapni.
-Köszönöm..-Átvette a macskát, végül rádnézett. Észrevette rajtad a Nekomás feliratot, és elmosolyodott-Te is a Nekomatába jársz?
-Igen...Ezek szerint te is, huh? [Teljes Név] vagyok.-Nyújtottad a kezedet felé, amit megrázott.
-Haiba Lev.
A következő néhány percet a sulitokig pedig együtt tettétek meg, mindenféléről beszélgetve, az viszont még mindig furcsa volt neked,hogy mégis miért viszi a sulihoz a macskát.
Oikawa Tooru
Éppen Iwaizumi-val beszélgettél az egyik szünetben mindenféle dolgokról, amikor is egyre gyorsító lépteket hallotatok meg. A melletted levő fiú felsóhajtott, majd a héta mögé nézett.
-IWA-CHAAAAN!-Kiáltott a folyosó másik végéről egy számodra ismeretlen alak, mikor pedig elért hozzátok újból szóra nyitotta volna a száját-Iwa-chan, kellene a segítséged, mert-Oh!
Kérdő tekintettel meredtetek mindketten a mogyoróbarna hajú fiúra, aki vigyorogva kicsit közelebb lépett hozzád.
-Oikawa Tooru vagyok~, téged hogy hívnak?
-[Teljes Név].-Felelted szűkszavúan. "Szóval ő Oikawa, akiről már annyit hallottam Iwaizumi-santól..." Gondoltad. A következő pillanatban viszont lányok százai kezdtek el egyszerre sikitozni, és futni az előtted álló fiú felé, aki mosolyogva fogadta őket. Szemforgatva haladtál vissza a termedve, elköszönve előtte még Iwaizumitól, aki pont utána csapta jó erősen fejbe Oikawát, végül ők is visszamentek a termükbe.
Eddig még csak Iwaizumitól hallottál Oikawáról, de úgy gondoltad,tényleg olyan,mint amilyennek leírta, hiszen mégiscsak évek óta ismeri őt. A nap hátralevő részében ki se bírtad verni a fejedből a barna hajút.
Bokuto Kōtarō
-Ma lesz egy meccsetek,igaz,Akaashi-san?-Kérdezted a melletted sétálót, aki kérdésedre válaszolván bólogatni kezdett-Azt hiszem, elmegyek megnézni titeket.
Így is lett, délután az volt az első dolgod, hogy beülj megnézni a fiú röplabdacsapatot élesben. Volt egy közülük, akiről Akaashi szót ejtett már neked, viszont még soha sem láttad őt eddig. Élvezettel nézted végig ahogyan harcolnak a győzelemért, s végül meg is nyerték a mérkőzést. Már készültél volna elmenni, amikor valakibe beleütköztél.
-Bocsánat.-Néztél fel rögtön, és az ismerős alakot láttad meg magad előtt, akiről már Akaashi beszélt neked. Az ismeretlen mellett megpillantottad az imént említettet is.
-Ah, Bokuto, ő [Név]. Mondtam,hogy eljön.-Mutatott be titeket egymásnak, egy kézrázás után pedig olyan közvetlenül beszélt veled,mintha csak évek óta ismernétek egymást, amin meg is lepődtél, nem is kicsit. Bokuto megannyi vicces történetet mesélt neked, ami vagy a csapattal, vagy csak Akaashi-val és vele történt, amin jókat nevettél, végül mégiscsak elérkezett a búcsú ideje. A harmadéves tette újból meglepett téged, mivel megölelt téged.
-Szia [Név]-san!-Integettek neked, mikor pedig látótávolságon kívül voltak, nagyon sóhajtottál. Ennyire közvetlen emberrel még sohasem találkoztál, de valamiért nagyon is vártad,hogy megint találkozzatok. Hiszen egy iskolába jártok, mennyi az esélye annak, hogy nem fogjátok többet látni egymást?
///Remélem tetszett, először írok ilyen fajtájú könyvet :P :)///