Egy tavaszi este áthívtam pár barátom, hogy megünnepeljük a próbaidőm leteltét.
Ha még nem mondtam volna, akkor most fogom: mostanában inkább fiúkkal barátkozom.
Szóval ez a pár barát három fiú volt.
Akiket hívjunk Katonának, Micimackónak és Kaktusznak.
Tehát egy este átjöttek hozzám, leültünk zenét hallgatni, beszélgetni és nassolni. Mivel a rákövetkező nap dolgoztam, ezért minimális alkohol szint volt belőve az estére, ami két sört jelentett összesen.
Egy kis idő elteltével felmerült az ötlet, hogy társasozzunk. Ekkor történt az első olyan direkt félreértés, ami miatt elkezdtem pirulni. Köszi Katona... Keklett nekem félreérthetőnek lennem...
- Vedd elő a kedvenc játékomat! - mondtam Katonának, aki először a társasjátékokat rejtő asztal felé nyúlt, aztán eszébe jutott egy jó kis poén.
Nagy mosollyal az arcán a sliccéhez vezette a kezét. Erre rászóltam:
- Nem azt! - a fiuk csak nevettek, és innen indult a mindenféle ehhez hasonló direkt félreértés...
Egy sms-es játékot játszottunk, voltak szuper körök és laposak is, de időnként megálltunk kicsit dumálni és újabb pattogatot kukoricát csinálni.
Kaktusz csendes megfigyelőként volt inkább jelen.
Az este folyamán Katona és Micimackó kimentek cigizni a körfolyosóra. Ebből már egyből lehetett sejteni, hogy miről, azaz kiről fognak beszélni...
Még egy fontos infó, hogy érteni lehessen: Micimackó már egy párszor elmondta, hogy szeret és ő többet szeretne, mint barátságot...
Nos, miután visszajöttek ezek a gőzmozdonyok, pasi összetartás ezerrel, Katona arról kérdezgetett mizu velem fiú fronton. Van-e valaki a képben, és társai.
Ekkor úgy ültünk, hogy bal oldalamon Katona, jobb oldalamon Micimackó. Kaktusz meg csak lesett.
Mondtam Katonának, hogy most egy jódarabig nem akarok kapcsolatot, elég kiábrándító volt a legutóbbi exem, akit csak Babának hívjunk. Ezzel közvetetten üzentem Micimackónak, hogy nem akarok tőle többet, nyugodjon lefele.
Az este úgy végződött, hogy Katona hazament, Kaktusz a nagy kanapén aludt, Micimackó meg a szőnyegen, mert nem akart se Kaktusz mellett aludni, se a kiskanapén.
Persze a csütörtöki, suliját Micimackó lekéste, Kaktusz online órájára meg csak bejelentkezett és visszaaludt.
Kicsit kellemetlen volt így az az este. Ami nagyon nem tetszett, hogy Katona megint tett ojan megjegyzéseket, amik egy jódarabig fájni fog az egomnak és szívemnek.
Még egy fontos infó: kb másfél évvel ezelőtt Katona felhívta a figyelmem, hogy úgy viselkedem, mint aki belézúgott. Az az igazság, hogy tényleg beleszerettem, de nem jönnék össze vele, mert ismerem már annyira, hogy tudjam, abból nem lesz semmi jó. Ezért lettünk barátok.
Viszont már lassan féléve, hogy kicsit eltávolodtunk egymástól... Megpróbálok kiábrándulni belőle, erre jön, megölel, érzen a finom illatát, látom mennyire helyes, mennyire jól néz ki, beszélgetünk a tavalyi esti sétáinkról, amikor átbeszéltük a világ dolgait...
Szóval ja...
Nehéz elengednem őt. Ezért találkozom vele ritkán. Meg keresek valaki mást, aki viszonozza ezt a vonzalmat. Amivel az a gond, hogy van aki szeret, de én nem szeretem őt úgy, nem mozgat meg, hidegen hagy.
Emiatt esett rosszul aznap este, hogy Katona megjegyezte, higy nem vagyok túl nőies. Én meg mondtam neki, higy nagy szerencséje, hogy nem szeretek haragudni senkire.
Szóval ezek után mentem Dr. Malackához, a kijelölt pszichológusomhoz, aki 4 évvel idősebb nálam és szeret ilyen dolgokban gondolkozni és tanácsot adni, érdekli őt a lélek bonyolultsága. Sokat beszélgettünk és sikerült megnyugodnom, elengednem valamennyire ezt.
Tény, hogy nem én vagyok a legformásabb csaj a környéken, de szép vagyok.
Valaki szerint biztos, én belenlzek a tükörbe és nem tetszik, amit látok. Még mindig nehezen fogadom el magam. Aztán felmerül az a bizonyos kérdés: "minek születtem lánynak?!".
"Ez vagyok én, ha nem tetszik megmutatom az ajtót, nem kell itt lenned mellettem. Keress valaki mást, ha másra vágysz, ne pazarold az időm!"
/Mondataim, amik állandóvá és meghatározóvá váltak az elmúlt pár hónapban./