Finnick Green
Lassan követtem Killiant, a levelek és a fű ropogott a lábam alatt, ahogy óvatos léptekkel haladtam mögötte. A szívem a torkomban dobolt, idegesen és nagyon kínosan folyamatosan igazgattam a szemüvegemet, mindezt úgy, hogy közben beszívtam az ajkam, és úgy rágtam, mintha rágógumi lenne. Valószínűleg ekkor már a vörös definíciója volt, de nem érdekelt, a szorongásom a tetőfokára hágott. Ami furcsa volt, hogy bár ideges voltam, ugyanakkor az illata megnyugtatott. Egyszerűen furcsa és megmagyarázhatatlan volt.
Megállt, de biztos annyira elkalandoztam, hogy nem vettem észre, és így belementem a hátába. A szemüvegem leesett az arcomról, én pedig elpirultam, és hunyorogva néztem lefelé, hogy megpróbáljam megtalálni a hollétüket a földet borító fűben és levelekben. Csalódottan morogtam, kezemmel próbáltam kitapogatni a kör alakú lencséim formáját.
Kissé megrándulok, amikor látom, hogy Killian lehajol magas testével, hogy egészen könnyedén felvegye a szemüvegemet. Velem együtt lehajolva, rózsásan elpirulva kukucskálok fel rá, ő pedig keménynek tűnő arckifejezéssel bámul vissza, de nem tudhatom, mivel nem sokat látok pontosan. Óvatosan az arcomra csúsztatja a szemüvegemet, a tekintete közben nem hagy el engem, én pedig szinte hipnotizálva csak nézem, a lélegzetem a torkomban akad. Nyeltem egyet és a szemei a torkomra tévedtek, elragadó szemekkel figyelte a mozdulatot és éreztem, hogy az arcom még jobban felforrósodik, miközben a testem hirtelen melegnek éreztem.
Felegyenesedtem, és egy lépést hátráltam, az idegességtől felgyülemlett bennem. Meglepetésemre ő egyenesen felegyenesedik, alacsony magasságomat magasan felülmúlva, és tesz egy lépést felém. Megnyikordulok, és eljátsszuk ezt a játékot, hogy én hátrálok egyet, ő pedig lép egyet előre. A szívem kitörni készült, az arcom paradicsom, és hogy még rosszabb legyen a helyzet, a hátam egy fának ütközött. Kétségbeesetten néztem körbe, nem tudtam, mit tegyek, annyira közel volt, az agyam pedig elködösült.
Közel hajolt hozzám, és a szemeim tágra nyíltak, ahogy megijedtem. A kezem a mellkasán pihent, megpróbáltam ellökni magamtól, de ő a homlokát a vállamra fektette, és én megálltam. A szívem lelassult a dobogásban, és az aggodalmamat mintha elmosta volna az érintés és a közelség, olyan békés és furcsa volt.
'Felbosszantasz' - morogta hangosan, a hangja kemény volt, én pedig szomorúan duzzogtam, anélkül, hogy észrevettem volna.
'Bo-' -akartam bocsánatot kérni, annak ellenére, hogy milyen gyengének hangzott a hangom, de a mély hangja megelőzött, miközben hideg borzongás futott végig a gerincemen.
'Ne' - sóhajtott fel, a hangja valami lágy és gyengéd dologgá olvadt –'Istenem, ne kérj bocsánatot semmiért.'
Nem tudtam, mit mondjak, ezért némán bólintottam, és vártam, hogy mondjon valamit, bármit.
'Nem is tudod, mennyire ellentmondásos vagyok. Csak meglátlak, baszd meg, és minden erőmre szükségem van, hogy ne rohanjak hozzád, és ne ragadjalak meg, és ne engedjem, hogy bárki hozzád érjen, vagy rád nézzen, vagy akár csak megszagolja az istenverte illatodat' - vallotta lélegzetvisszafojtva, és én megdöbbentem ezt hallva, és megdöbbentem azon is, hogy milyen gyorsan ver a szíve a vallomása hallatán.
Ez azt jelentette, hogy kedvel engem? De semmiképpen sem volt meleg. Nem voltam meleg! De akkor is, miért hatott rám ennyire a kis beszéde? Az agyam kavargott, és képtelen voltam felfogni, hogy mi is történt. Ami megrémített, az az volt, hogy a szívem olyan őrülten hevesen vert, amilyet még soha nem tapasztaltam, és ettől megremegtem. Alig ismertem őt régóta, így ennek semmi értelme nem volt, nem ismert engem régóta.
Mégsem tudtam semmit sem mondani, olyan volt, mintha az ajkam össze lett volna ragasztva. A kezeim még mindig szilárdan a mellkasán voltak, és kissé megugrottam, amikor a kezei megfogták a csuklómat, ahogy rajta feküdtek. Az egyik kezemet az arcához emelte, ami még mindig a vállamon feküdt, és a leglágyabb csókot nyomta rá, és azt hiszem, ott és akkor elolvadtam. Az arcom égett az akciótól, és úgy éreztem magam, mintha vaj lettem volna abban a pillanatban.
'De miért akarom, hogy ugyanakkor semmi közöm ne legyen hozzád. Basszus, csak azt akarom mondani, hogy soha többé ne szólj hozzám, és összetörjem a szíved, hogy elmenekülj tőlem' - vallotta be, és a szívem megesett, megint a homlokom ráncoltam, anélkül, hogy tudtam volna.
'Ne' - mondtam ki gondolkodás nélkül, vagy anélkül, hogy meg tudtam volna állítani magam, és tágra nyílt szemmel elpirultam, amit mondtam.
Kuncogott magában, én pedig még jobban elpirultam, de a nevetése hangjától a fülem mellett a szívem is megdobbant. Valamiféle büszkeséget és boldogságot éreztem, hogy hallhattam a nevetését, mert tudtam, hogy ilyen hang ritkán hagyja el ajkait.
Összeráncoltam a homlokom, az szám összeszorult, ahogy általában szokott, amikor mélyebben elgondolkodtam rajta. Elég szomorú volt, hogy nem nevetett gyakrabban, vagy mosolygott, vagy csak mutatta, hogy élvez valamit. Úgy éreztem, mintha mindig felhúzta volna a falait, és ez azt jelentette, hogy mindig dühös és hideg, egy álca, amit azért készített, hogy mindent elzárjon, és egy olyan módszer, ami biztosítja, hogy a megbántottság érzése soha ne fordulhasson elő.
Valamiért úgy érzem, hogy mindig erősnek kell lennie, ha nem is önmagáért, de másokért, és ez a felelősség nehéz a vállán. Hirtelen szomorúság önt el, és érzem, hogy megmozdulok, hogy beszívjam az alsó ajkamat, de a mozdulatomat megállítja, amikor a tekintetem megakad Killian bámulásán. Az arcom kipirul, és gyorsan lenézek. Mikor kezdett el engem nézni?
A középső és a mutatóujjával felemeli az állam, a szemeim vadul pislognak rá, és próbálok mindenhová nézni, csak az arcára nem.
'Ne rejtsd el előlem az arcodat' - mondta szinte parancsolóan, én pedig a nyelvembe haraptam.
Miért kergetett az őrületbe, ahogy ezt mondta? Gondoltam zavarban.
Némán bólintottam, és a tekintetem tétován elkapta az övét.
'Mire gondoltál?' - kérdezte tőlem, kék szemeit kíváncsiság töltötte ki.
Elpirulva elmozdulok a helyemről, és pislogva nézek rá.
'Rád' - mondom szégyenlősen.
Megpróbálok lenézni és elfordulni tőle, de megállít, mert erősen megragadja az állam a kezével, így még erősebben kell rá néznem, és egy apró nyöszörgés csúszik ki véletlenül az ajkaim közül. Erősen elpirulok, és zavar tölt el, de ahogyan a szemei elsötétülnek, összerezzenek.
'Mi van velem' - rekedt a hangja, mintha próbálná visszafogni magát, én pedig belsőleg éreztem, hogy a szerveim elolvadnak és a térdeim elgyengülnek.
'Arra gondoltam, hogy szomorú, hogy nem nevetsz vagy mosolyogsz, és úgy éreztem, mintha mindig falakat emelnél, és egy álarcot húznál fel, hogy mindent elfedj, hogy ne bántsanak meg. Azt is érzem, hogy erősnek kell lenned, ha nem is magadért, de a körülötted lévőkért, és ez a felelősség nehéz a válladon. Ezért szomorúnak éreztem magam' - mondom neki halkan.
Néhány pillanatig figyelt engem, a szemei még mindig sötétek voltak, ahogy rám nézett, és képtelen voltam elfordítani a tekintetemet. Megnyalta az ajkait, amire a szemem önkéntelenül is lenézett, amelyek abban a pillanatban olyan nedvesnek tűntek. Elpirultam, és egy apró nyöszörgést engedtem ki, amikor éreztem, hogy az ujja megszorítja az állam, és felfelé billenti a fejemet.
Megborzongtam, és éreztem, hogy remegnek a térdeim attól, amikor a nyakamba temette az arcát, és az orrát végigsimította a bőrömön. Gyengéd csókot nyomott a nyakamra, én pedig az ajkamba haraptam.
'Nem azért zárkózok el és határolódok el, mert nem akarok megsérülni'- tart egy kis szünetet, és újabb gyengéd csókot nyom egy másik pontra, én pedig majdnem feladom, ez már túl sok volt nekem. Folytatta a mondandóját: - 'Azért teszem ezt, mert nem akarom, hogy azok az emberek, akik fontosak nekem, megsérüljenek.'
'Nem fogsz bántani' - mondom neki várakozás nélkül.
Hülye Finnick, fogd be, kérlek fogd be és ne beszélj.
Még egyszer felemelkedik, lebámul rám, én pedig elpirulva bámulok vissza rá. Nagy volt és magas, ez hihetetlen. Csak a jelenlétében éreztem magam gyengének, sebezhetőnek és kisebbnek, de kényelmesen és védettnek is. Pislogtam, és megrebegtettem a szempilláimat, amelyek túl hosszúak voltak az ízlésemhez képest. Az arcom forrónak éreztem, amikor a kezébe fogta az arcomat, és felfelé billentette az arcomat. Kiakadtam, de a kezem csak arra tudott felemelkedni, hogy megragadjam a felkarját.
Lehajolt, ajkai centiméterekre voltak az enyémtől. A szája kinyílt, a lehelete az ajkaimat fújta, és a szívem szabályozatlanul kezdett verni.
'Megcsókolhatlak?' - motyogta, és a szemeim tágra nyíltak.
Nem tudtam, mit mondjak, mit gondoljak, egy szót sem tudtam kinyögni, ez nem volt helyes, én...
'Igen' - mondtam.
Miért kell elárulni a racionális gondolkodásomnak?!
– Elnézést – kuncog gonoszul a racionalitásom.
Észre sem vettem, hogy az ajkai majdnem összeértek az enyémmel, amíg nem éreztem, hogy a melegség sugárzik az ajkairól az enyémre.
'Killian! Finnick! Ebédidő van!' - Mr. Tilling hangja visszhangzott az erdőben, és visszaverődött a fákról.
Elfordítottam a fejem, és őrülten elpirultam, miközben gyorsan odébbugrottam Killian mellől. A szívem hevesen vert, amikor átlépett egy bokron, és a tekintete elkapott minket.
'Hát itt vagytok, gyertek- ' megakad a szava, amikor tekintete a mellettem álló Killianre vándorol.
Felnéztem rá, és ő csak bámult rám, a fogai mintha megnyúltak volna, és dühösnek tűnt. Megijedtem és félni kezdtem, ösztönösen, tétován kinyújtottam a kezem, és nyugtatóan a karjára tettem a kezem. A feje felkapta a fejét, hogy rám nézzen, a szemei a szokásos kék íriszeikbe olvadtak, amiket élveztem nézni. Egy apró mosolyt adtam neki, és mintha hallottam volna, ahogy a szíve megdobban, ahogy lágyan lesöpörte a homlokomról a hajat, és egy apró vigyort adott, amitől a szívem megvadult. Soha nem láttam őt mosolyogni, de én igazán és őszintén szerettem. Teljesen összeborzongtam tőle belülről.
Mr. Tilling kínosan megköszörülte a torkát, én pedig teljes zavaromban felnéztem rá a látvány miatt. A mikrofonnal a tarkóját vakargatta, miközben azon töprengett, mit mondjon legközelebb.
'Öhm, ideje ebédelni, úgy értem, ebédidő van, gyerekek' - a férfi teljesen össze volt zavarodva, és ezt abból látszott, ahogy gyorsan megfordult és elindult.
Killian elsétált mellettem, közben megpaskolta a fenekemet, miközben azt mondta:
'Tartsd a lépést.'
Elpirultam, lágyan megdörzsöltem a fenekemet, miközben követtem őt.
Mi a baj velem?