Az Alfa Tulajdona

24.

Harmadik személy

Különösebb önuralom nélkül Killian egy szekrényhez szorította Finnicket, anélkül, hogy Finnick levegőhöz jutott volna. A kisebbik fiú zihált, körmei Killian karjába vájtak, miközben az alfa felemelte társát, kezeivel a fiatal fenekét tapogatta és szorította. Érezte, hogy minden érintés égeti, Finnick elvesztette önmagát, miközben felnyögött az érzésre, hogy a fenekét ilyen durván ölelik.

Ez annyira nem vallott rá, hogy valami ennyire intim dolgot csináljanak az iskolájuk folyosóján, ahol az emberek könnyen elsétálhatnak és rajtakaphatják őket, de valami sokkal erősebb hatalom szállta meg Finnick szervezetét, és csak arra vágyott, hogy érezze, ahogy Killian átveszi a testét, és a végsőkig hajtja. Érezni akarta Killian kezét a testén, az érintését, ahogy égeti a bőrét, ahogy ráveszi, hogy elérje a csúcspontját.

Killian úgy érezte, mintha megőrülne, a farkasa felkavarodott benne, és alig várta, hogy kiszabaduljon, hogy a pokolba tombolhasson kis társukkal. A Finnickről lepergő illat túlságosan is mámorító volt, ahogy Killian az arcát Finnick nyakába temette, örömöt szerezve, ahogy a borzongás végiggördült társa hátán a rövid lélegzetvételek láttán, amelyek Killian ajkai mellett távoztak Finnick nyakára.

Killian beleharapott Finnick nyakába, aminek hatására egy nyögés csúszott ki a száján, és gondolkodás nélkül előre hozta a csípőjét, ahogy elkezdett Killian ellen rúgni, egy kétségbeesett kísérletben, hogy súrlódást hozzon létre, amire nagy szüksége volt. Killian mélyen felnyögött, a tagja már csak a társa finom illatától is kemény volt.

Killian benyúlt a dörzsölődő testük közé, hogy Finnick ugyancsak kemény tagját a tenyerébe szorítsa a nadrágjában. Az ártatlan fiú zihált, egy fojtott hang hagyta el az ajkát, és reakcióként Killian hangosan morgott, miközben kíméletlenül elkezdte kényeztetni a társát a farmerjában. Finnick a szekrényhez simult, ahogy előrevitte a csípőjét, hogy találkozzon Killian őt dörzsölő kezével.

Killian lassan elvesztette a józan eszét és az elhatározását, és már kezdte lehúzni Finnick farmerját, mielőtt megragadták és elrántották a társától. Killian morogva, kivont fogakkal nézett Declanra, aki leszedte őt a társáról, aki a padlóra csúszott.

Declan már éppen le akarta szidni Killiant, amiért ezt a szart a folyosón csinálja, ahol könnyen rajtakaphatják őket, és azt akarta javasolni, hogy menjenek egy öltözőbe, amikor az orra megérezte Finnick szagát. A farkasa, Dalton belülről morogott, és csak azért könyörgött, hogy elengedjék, hogy elkaphassa a kisfiút, akiről a legfinomabb illat csábító hullámokban gördült le. Declan szeme a ragyogó kékről sárgára villant, miközben mindent megtett, hogy féken tartsa az önuralmát.

Nem akarta elvenni Finnicket, de bassza meg, nehéz volt nem elvenni, amikor ilyen illata volt. Declan rögtön tudta, hogy a fiú épp hőségben van, bár nem volt benne biztos, hogy ez hogyan lehetséges valójában, nem tudott rendesen gondolkodni, ahogy a vágy átjárta. Elméje gyorsan Kaira gondolt, hogy megőrizze a hidegvérét, miközben Killian felé ugrott, aki úgy tűnt, készen áll arra, hogy megdugja Finnicket, egyenesen az iskola padlóján.

Azok a kéjjel teli szemek, amit Killian tekintete mutatott, ahogy a társára nézett, megőrjítette Finnicket, és a fiú önkéntelenül édes nyöszörgésbe kezdett. Soha nem vágyott még ennyire arra, hogy megérintsék, egészen eddig a pillanatig, és minden vágya Killian volt.

Declannek nyelnie kellett, emlékeztette magát, hogy ne vesszen el a forróságban, amit Finnick átélt, de bárki meg akarta volna őt hódítani azokkal a hangokkal, amiket adott ki. Különösen Killianre hatott rá, ahogy a fogai elkezdtek kitágulni, mintha készen állna arra, hogy megjelölje Finnicket. Őrület volt, hogy Finnick nyöszörgése mennyire felizgatta Killiant, aki alig várta, hogy megérintse.