Az Alfa Tulajdona

34.

~Jobb harcolni valamiért, mint a semmiért élni.~

Finnick Green
'Finnick!'-Kai felkiáltott, amikor átölelt.

Amikor visszaértem a falkaházba Killiannal és a többiekkel, Kai az ajtóban várakozott, súlyos táskákkal a szeme alatt és a szájában lévő ujjakkal, feltételeztem, hogy az idegességtől rágta a körmeit. Amint meglátott, azonnal ölelésbe szorított, amiben azonnal elolvadtam.

Elhúzódott tőlem, és homlokomat ráncolva láttam, hogy könnyek gyűlnek a szemében, de gyorsan letörölte őket.

'Annyira sajnálom, Finn. Nem is érdemlem meg, hogy becenévvel szólítsalak, az én hibám, hogy ilyen traumát éltél át. Olyan szar barát vagyok, visszavonhatod a legjobb barát kártyámat, én...'

A tenyeremmel eltakarom a száját, és finoman elmosolyodom annak ellenére, hogy érzelmileg és fizikailag mennyire kimerültem. Legszívesebben összeestem volna, tényleg, és egy puha matracon gömbölyödtem volna össze, miközben Killian szorosan átölel, és hatalmas adag kaját eszünk és filmet nézünk, hogy megnyugodjak az előző események után, de most nem voltam biztos benne, hogy bármi ilyesmi megtörténik, tekintve a híreket, amiket Kainak kell elmondanunk.

Vera, Chris és Marcus mind nyugtalanok voltak, a szemük képtelen volt Kaira nézni, jól tudták, mit kell majd elmondanunk neki. Declan már együttérző pillantást vetett, próbált felkészülni arra, amikor meg kell vigasztalnia a társát. Killian még mindig nagyon mereven állt mellettem, az őrizetét felhúzva, mintha valaki megint elragadna, ha csak egy másodpercre is leveszi rólam a szemét. Kuncogtam volna, de úgy éreztem, nem érdemlem meg, hogy boldog legyek, tudván, hogy Kai nagyon hamar boldogtalan lesz.

'Kai...'-Kezdtem mondani, miközben levettem a kezemet az ajkáról.

'Mi az?'-Kérdezi, miközben ramz nézett, mielőtt körbetekintett, és a szemöldökei összehúzódtak, mielőtt a felismerés átfutott a vonásain, és újra rám nézett: 'Hol van Lyn, hogy évekig szobafogságban tarthassam a seggét?'

Bárcsak tudná, hogy a szó szoros értelmében évekig szobafogságban lesz. Kinyitom a számat, hogy elmondjam neki a hírt, de egyszerűen nem akar kijönni, és inkább az ajkamat rágom, és kerülöm a tekintetét, hogy megpróbáljam összeszedni a bátorságot, hogy ilyesmit mondjak neki. Hogyan mondhatnám el neki ezt? Hogyan mondanám el neki, hogy Lyn meghalt, és most már lehetetlen őt képletesen földbe döngölni?

'Ha ez túl nehéz neked, én is meg tudom csinálni' - ajánlotta fel Killian gyengéden.

'Szerintem tőlem kellene hallania' - remegett a hangom a kapcsolat közben.

Megfordulok, hogy Killianra nézzek, ő pedig bólint, és könnyedén megcsókolja a halántékomat, mielőtt távozik, Marcus, Declan és Chris pedig követi őt. Vera gyorsan odajön hozzám, és ölelésbe szorít, a szemei arra biztatnak, hogy mondjam el Kainak, és legyek ott neki. Utána távozik, Kai pedig marad, erősen összezavarodva, hogy mi történt és mi folyik itt.

Anélkül, hogy bármit is mondanék, leülök a sziget előtti zsámolyra, és megsimogatom a mellettem lévő széket, és intek neki, hogy üljön mellém. Még mindig nagyon zavarodottnak tűnik, de helyet foglal mellettem. Mély levegőt veszek, és megerőltetem magam, hogy ne fulladjak meg, mert Kainak most kellett ezt hallania. Hozzá fordulok, és kinyitom a számat, hogy elmondjam neki, de elvágja a szavam.

'Terhes vagy?'-Kérdezi félig tréfásan, félig komolyan, mire a szemeim tágra nyílnak, én pedig elpirulok, és meglököm a karját.

'Én egy pasi vagyok!'- Kiabálom.

'Vera mondott valami szarságot, hogy lehet gyereked, ha egy alfával a párod és természetes slicket választasz'- vigyorgott Kai, mire a szemeim tágra nyíltak.