Az Alfa Tulajdona

23.

~Az árulásban az a legszomorúbb, hogy soha nem az ellenségedtől jön.~

Finnick Green

Az agyam próbálta feldolgozni a tényt, hogy May, a lány, akiben bíztam és akit nagyon kedveltem, ugyanaz a személy volt, aki betört az én és Killian magánéletébe, és az egész iskolában közzétette, hogy mindenki láthassa. Ami fájt, az a tény, hogy hazudott nekem, hogy bíztam benne és hittem benne, hogy aztán szembesüljek a szomorú igazsággal, hogy végig ő volt az.

Tudtam, hogy rosszul tettem, hogy ennyire bíztam benne, ezért a lelkiismeretemnek fel kellett támadnia bennem, de nem tehettem róla, ilyen voltam. Egy bizakodó ember, aki a legjobbat próbálta meglátni az emberekben. May egyszerűen nem tűnt ilyen lánynak.

'Kurvára megmondtam!'-Kai hangosan kiabált, a hangja visszaverődött a néma folyosók faláról.

Killian, Declan, Kai és én ismét a fotóterem előtt álltunk, miközben vártuk, hogy May kijöjjön. Kai ötlete volt, hogy rajta üssünk rajta, és szembesítsük az összes hazugságával. Én voltam a szorongás megtestesítője, mivel nemcsak azért lógtam az órát, hogy ezt megtegyem, hanem azért is, mert aggódtam Mayért. Olyan hülyén éreztem magam, mert bárhogy is volt, kedveltem Mayt, de ő ilyesmit tett, elárult engem, és kidobott minden bizalmat az ablakon.

'Valószínűleg azért tette, mert kedveli Killiant, akárcsak az istenverte húgom' - motyogta Kai.

Pislogtam, és Kaira néztem, ahogy elkapta a figyelmemet.

'A húgod kedveli Killiant?'-Kérdeztem tőle, teljesen tudatában sem voltam ennek a ténynek.

Furcsa volt számomra. Lyn segített nekem abban, hogy megpróbáljam kideríteni, hol van Killian, még ha véletlenül ki is küldött az erdőbe, ahol majdnem megölt egy farkas, ha Killian nem csapott volna le rá. Úgy értem, ha nincs az az incidens, nem tudtam volna, mi Killian, szóval azt mondanám, hogy hasznos volt, tekintve, hogy nem tudtam, mikor mondta volna el Killian az igazságot mindenről.

'Lyn kedves'- mondtam Kai-nak.

Declan és Kai ugyanazzal a hitetlenkedő, "megőrültél" pillantással nézett rám.

'Finn annyi mindent kihagytunk róla, hogy azt sem tudom, hol kezdjem - mondta Kai frusztráltan, és felemelte a kezét, hogy megcsavarjon egy fürtöt.

'Csak tudd, hogy soha ne bízz benne, később elmondjuk, miért' - tanácsolja Declan.

Zavartan bólintok, és úgy döntök, hogy sodródom azzal, amit mondtak, amíg végre elmondják azokat a dolgokat, amikről nem tudtam.

A fotóterem ajtaja kinyílik, és May kisétál rajta. Behajtja, mielőtt elindulna, de megáll, amikor meglát mindannyiunkat. Mosoly ül ki a vonásaira, a szemei egyre kisebbek lesznek, hogy átadja nekünk, mennyire őszintén örül, hogy lát minket. Odaugrik hozzánk, és a ruhájában, amit ma viselt, pörög.

'Finnick, nézd!'-Megpördül a ruhájában, mielőtt megáll, és újra felém fordul: -Hát nem ez a legaranyosabb? A Forever 21-ben vettem akciósan.'

Az ajkamat rágom, a szívem szorosan összeszorul a mellkasomban, miközben szótlanul nézek rá. Zavartan pislog, mosolya lehervad az arcáról, és ekkor nézi meg az arckifejezésünket, és veszi észre, hogy nem éppen vidám hangulat veszi körül.

'Mi az'

A szavai megakadnak a torkán, amikor Kai az arcába nyomja a telefonját. May bosszúsan néz rá, miközben kirántja a telefonját a kezéből, hogy megnézze, mit akart neki mutatni. Összevonja a szemöldökét, ahogy szemügyre veszi a képet, ami a férfi telefonján volt. Egy fotó volt, amin May kinyitja a fotózás ajtaját, hogy elmenjen aznap este, mielőtt a fotókat kiállították az egész iskolában, hogy mindenki láthassa, és az egyik fotót a kezében tartotta, a haja sötét fekete volt, és teljesen fekete öltözéket viselt. A felismerés gyorsan jött, és a vonásai megmutatták, ahogy az arca leesett.