Az Alfa Tulajdona

2.

~Jöttem, láttam, kínossá tettem.~

Finnick Green

Nem szó szerint bepisiltem, azt hiszem, akkor azonnal meghalnék, ha ez megtörténne, de az arcom paradicsomvörösre pirult, és a szerveim tócsává olvadtak. Még mozdulni sem tudtam onnan, ahol voltam, mert az izmaim úgy döntöttek, hogy nem lesznek ott. A szívem olyan hangosan vert, hogy a fejem is fájt, lassan nyeltem.

Killian felállt, a srác, akit megvert, a gallérjánál fogva lógott, amit a nagy öklébe szorított. Én hanyatt feküdtem Killian lábainál, a szemüvegem ferdén állt a történtek hatására. A szívem majd kiugrott a torkomból, amikor elengedte a szorításából, és az elesett, de gyorsan feltápászkodott, és elrohant. A tömeg olyan szándékkal, kíváncsisággal és gyöngyöző szemekkel figyelt, hogy az már kezdett rám szállni, és a szorongásom felbugyogott a torkomban, és arra várt, hogy pánikroham formájában szabaduljon ki belőlem.

Elkezdtem nehezen lélegezni, miközben próbáltam a szívemet és az idegeimet egy lapra tenni magammal. Nem kaphatok pánikrohamot ennyi ember előtt. Nem hozhatom magam így zavarba, és nem válhatok csodabogárrá. Nem tehetem, nem tehetem...

A tekintetem körbeforgott, elkapva mindazok tekintetét, akik a kijelzőt figyelték, és a mellkasom még jobban összeszorult. A tekintetem Killianra siklott, és megálltam, amikor láttam, hogy a sötét fekete szemei olyan tiszta kék szemekké válnak, amilyeneket még soha életemben nem láttam. A szívem magától megnyugodott, és a légzésem fokozatosan normalizálódott.

Hunyorogva láttam a szemében egy rövid bizonytalanságot, de amint megláttam, azonnal el is tűnt, és megfordult, majd elindult. A tömeg elkezdett egymásnak ütközni, hogy gyorsan kitérjenek az útjából, és sokan egymásnak ütötték a fejüket, és elestek, csak hogy még csak a vállukat se érintsék. Összeráncoltam a homlokom, és kezdtem együtt érezni vele. A szívem összeszorult, túl jól ismertem ezt az érzést.

Valaki megrázta a vállamat, és elfordítottam a fejem, hogy lássam Kai-t. Felemelt, és leporolta a táskámat.

'A fenébe, ilyet még sosem láttam' -mondta játékos mosollyal.

'Mi?' -kérdeztem tőle, teljesen összezavarodva.

Átkarolt, és együtt kezdtünk el sétálni.

'Úgy értem, hogy vagy a szerencse áll a te oldaladon, vagy fáradtnak érezte magát' - fojtogatott, én pedig köhögtem, mert kényszerítve éreztem magam, és megpróbáltam levenni a karját a nyakamról.

Hirtelen elengedett, és hátrálni kezdett előttem. Megdörzsöltem a fájó nyakamat, és megpróbáltam rá meredni, de teljesen veszélytelennek tűnt, és ezt ő is láthatta a vigyorából.

'Nyuszifül, ez biztos az új kölyök varázslat' - nevetett magában – 'bárki, aki akár csak egy pillanatra is megállítja őt abban, hogy feldarabolja a prédáját, az ő prédájává válik.'

Nem tudtam, mit mondjak erre, csak kínosan fújtam ki a szememből a göndör fürtjeimet, és közben megbotlottam, ami miatt enyhén elpirultam és elráncoltam a homlokom. Kai hangosan felnevetett, miközben majdnem könnyek szöktek a szeméből. Annyira mosolygós volt, néztem rá, és csodáltam, hogy milyen gondtalannak tűnt.

'Szerinted aranyos vagyok?' - mondta hirtelen, és a szemeim tágra nyíltak, az arcom lángolt.

'M-micsoda?' -dadogtam, de gyorsan eljutottam oda, hogy figyelmen kívül hagyjam az állítását.

'Mármint tudom, hogy vonzó vagyok, de nem kell ennyire bámulni, Nyuszifül' - vigyorgott pimaszul, és én tényleg kinyúltam, hogy megütögessem a vállát.