Az Alfa Tulajdona

17.

🎄 ❤️Boldog karácsonyt ❤️🎄

Finnick Green

'Tényleg el kellett mennünk ezért vásárolni' - morogta mellettem Kai.

Killian elhívott egy randira, és anélkül, hogy gondolkodtam volna, olyan izgatottan beleegyeztem, Killian megajándékozott azzal a nevetésével, aminek a szemtanúja csak én lehettem. Már a gondolattól is ideges voltam, hogy randira megyek. Ez lenne életem első randevúja, és még azt sem tudtam, hogyan kellett volna ilyesmit megterveznem. Nem tudtam, mit vegyek fel, vagy mit csinálnak az emberek a randikon, csak annyit tudtam, hogy holnap este hétkor lesz.

Ez egy másik mérföldkő volt, még soha nem voltam kint ilyen késői órában, szóval mit is csinálnánk valójában? Killian nem részletezte egyik kérdésemet sem, és amikor felébredtem, eltűnt, feltételeztem, hogy az ablakon keresztül távozott, tekintve, hogy a szüleim későig fent voltak társasjátékozni, amiről anyám pár percenként elhangzó győztes kiabálása árulkodott.

Addig turkáltam a szekrényemben, amíg úgy ítéltem meg, hogy a ruhatáram alkalmatlan arra, hogy randira menjek vele, ezért felhívtam Kai-t, aki vonakodott velem tartani a vásárlási kalandomban, de arra a megjegyzésre, hogy veszek neki fagyit, már úton volt értem. Minden alkalommal megborzongok, amikor eszembe jut, ahogy anyám ordibált, hogy ne veszítsem el az új barátomat, és ezzel zavarba hozott a szomszéd lány előtt, aki mellettünk lakott.

'Ez az első randim' - dünnyögtem neki.

Felnyögött az arckifejezésemre, és a karját az oldalán lóbálta, hogy kifejezze, mennyire bosszús, mielőtt bevezetett minket az Aeropostale-be. Mindenhol próbababák voltak, én pedig megborzongtam, ahogy Kai mögé bukva óvatosan nézegettem a szememmel a figurákat, akik nem emberek voltak, de olyan alakúak, de nem tudtak mozogni. Egyszerűen természetellenes dolgok voltak.

'Nem tudnánk máshol vásárolni?' - Szólok Kainak.

Egy szürke inget tart a kezében, amelynek az ujja fel van kötve, amikor megfordul, hogy megnézze merev alakomat, aki alig két lépéssel a nyüzsgő üzlet bejárata előtt áll. Magában kuncog, mielőtt visszafordulna, hogy a felsőt visszaakassza a fogasra, amelyen találta.

'Mi a baj?' - Kérdezi szórakozottan, miközben visszasétál felém.

'N-nincs semmi' - fordulok meg, és a lehető leggyorsabban kisétálok a boltból.

Kai utánam siet, és mikor utolér, átkarolja a vállamat, és közelebb húz magához. Megszorít, aminek hatására felnézek rá, csokoládészemei csillogni látszanak, ahogy lenéz rám, és mosoly játszik az ajkán.

'Te félsz a próbababáktól, ugye?' - vonja fel mindent tudóan szemöldökét.

'Finn, ugyan már, olyan vagyok, mint a legjobb h...' - szünetet tart.

Összehunyorítja a szemét, mielőtt közelebb hozza az arcát az enyémhez, aminek hatására kitágulnak a szemeim, és hátravetem az arcom. A tekintete elkalandozik az arcomról, és a nyakamon landol. Meghúzza az ingem gallérját, hogy felfedje a foltokat, amelyek Killian miatt tarkítják a nyakamat. Elpirulok, valamiért rajtakapva érzem magam Kai pillantásától.

'Na ne' - suttogja Kai magában, mielőtt huncutság elhomályosítja a szemét – 'Killian tette ezt, nem igaz?'

Ez nem kérdés volt, inkább egy kijelentés, mégis elkezdtem habozni, és próbáltam csökkenteni a gyanúját.

'N-nem, elestem!' – dadogok a hazugságomban.

'A nyakadra' - nevetett Kai hangosan.

Hangos nevetése miatt az emberek akik elhaladnak mellettünk, és úgy néznek ránk, mintha zavarná őket. Elpirulok a tekintetüktől, és elhúzódom Kai mellől, jelezve neki, hogy maradjon csendben, mert az emberek néznek. Rámmosolyog, és mindenkinek, aki elhalad mellettünk, a középső ujját lövi, amire azok bosszankodva és fintorogva néznek rá, mielőtt még gyorsabban elsétálnának.