Az Alfa Tulajdona

13.

~A legjobb része annak, hogy kedvelsz valakit, az, amikor ő is kedvel téged.~

Finnick Green

'Kedveled őt?' Kai kérdezte, amint becsukódott az ajtó.

Elpirultam, és az ajkamat rágcsáltam, miközben lenéztem az ölömben összekulcsolt kezeimre, amelyek még mindig a kórházi ágyon feküdtek. A szívem megdobbant, amikor Declan és Kai épp az imént sétált be Killianhez és hozzám az ágyon összebújva. Természetes ösztönöm gyorsan elhúzódott tőle, de Killian csak szorosabban ölelt, és odáig ment, hogy a halántékomra nyomott gyengéd borsos csókot. Bár ez túláradó szikrákat hagyott maga után, mégis visszahőköltem, tudván, hogy Kai és Declan ott van a szobában.

Most Kai ült mellettem abban a székben, amelyben korábban Killian ült, és az arckifejezése megmutatta, mennyire komolyan gondolja. Tényleg ideges voltam, hogy mit válaszoljak, de nem akartam hazudni neki, ugyanakkor még mindig nem voltam biztos abban, hogy mit érzek valójában. Ez tényleg új volt számomra, és még soha nem tapasztaltam ilyesmit.

'Finn' - mondta még egyszer, és ezzel kizökkentett a gondolataimból, én pedig összerezzentem, mert tudtam, hogy válaszokat akar.

'Nem tudom. Úgy értem, van ez a furcsa érzés a hasamban, és boldog leszek belül, és szeretek a közelében lenni, és szeretem a csókjait' - az arcom vörös volt a zagyvaságom végére, és még jobban elbizonytalanodtam.

Megforgattam az ujjaimat, az alsó ajkamat szokás szerint durván megrágtam. Kai nem szólt semmit, én pedig még idegesebb lettem, mint az elején voltam. Nem voltam teljesen biztos benne, hogy amit érzek, az azt jelentette-e, hogy tetszik Killian, de az emberi interakciókról szóló tanulmányaimból és az összes magazinból, amit bőszen olvastam, eléggé biztos voltam benne, hogy valószínűleg igen, és ideges lettem a tudat miatt, hogy kedvelhetem Killiant, miközben még abban sem voltam biztos, hogy meleg vagyok-e. Aztán megint csak Killian azt mondta, hogy nem meleg, de engem akar, szóval mit jelenthetett ez?

'Kedveled őt' - mondta egy idő után, és én nem tagadtam az állítását.

Egy idő után tétován felnézek rá, és ő közel hajol hozzám, közel az arcomhoz, én pedig kényelmetlenül éreztem magam a közelségtől, és arrébb csúsztam a helyemen. Lágy mosoly ült ki az arcára, ahogy felnyúlt a karjával, és elkezdte felborzolni a hajamat, amitől felnyikkantam, és elhessegettem a kezét.

'Tudtam, hogy meleg vagy' - nevetett magában, én pedig elpirultam.

'Én nem mondtam ilyet!' - Próbáltam letagadni, de Kai újra játszadozott, és nevetve dőlt vissza az ülésbe.

'De ha Killian megcsókolna, és egy rakás szar páros dolgot csinálna veled, akkor azt imádnád, ugye?' - Kai felvonta a szemöldökét, már tudta a választ.

'Fogd be' - motyogtam elpirulva, és zavartan félrenéztem.

Már az is elég volt, hogy tudtam, hogy amit mondott, az boldoggá tett. Visszanéztem Kaira, amikor a vidám hangulata alábbhagyott, és úgy nézett ki, mintha elgondolkodott volna.

'Finn, ugye tudod, hogy ez nem egy kórház, hanem egy ház – nem, inább kúria, amiben szó szerint kórházi létesítmény van' - nézett rám, és az arckifejezésemen látszott a döbbenet.

'Nem értem' - ülök fel az ágyban, és halkan felnyögök a hasamban feszülő fájdalomtól.

Észreveszi a fájdalmamat, felkap egy gyógyszeres üveget, és kivesz két ugyanolyan tablettát, mint amilyet Killian adott nekem, és átadja nekem, hogy a mellettem álló asztalon lévő üveg vizet is odaadja.