Az Alfa Tulajdona

11.

~Az erőszakból soha semmi jó nem származik... kivéve a bosszút.~

Külső személy

'Ki kell mennem a mosdóba' - jelentette ki Finnick találomra Kai-nak, aki vele együtt ült az ebédlőasztalnál, és igyekezett befejezni a tegnap kiadott házi feladatot, amit nem csinált meg.

'Igen, mhm, csináld' - Kai gondolatai máshol jártak.

Finnick nem vette a szívére, mert tudta, barátja nem olyan tudományos beállítottságú, mint ő, és nem találta hasznosnak a feladatok megfelelő időben történő elvégzését. Kai szabadabb és meglehetősen társaságkedvelő volt, és úgy tűnt, hogy mindig valami produktív dolgot kellett csinálnia, így már az is kikészítette, hogy látta őt ülve dolgozni. Finnick felajánlotta, hogy megcsinálja helyette a munkát, mert tudta, hogy ez egy gyerekjáték lesz neki, és a lehető legnagyobb segítségére akart lenni, de Kai visszautasította.

Ha bárki más felajánlotta volna, hogy elvégzi helyette Kai munkáját, ő azonnal ráugrott volna az ajánlatra, de mivel Finnről volt szó, ezt nem tehette meg. Furcsa volt számára, hogy ilyen könnyen kötődik valakihez, de Finnick egyszerűen olyan valaki volt, akit Kai ha egy kicsit is, de szeretett. Kai szemében imádnivaló volt, és közelebb akart kerülni hozzá, mint valakihez, akire támaszkodhat.

Finnick kilépett a nyüzsgő ebédlőből, amelyet mindenfelől csevegés töltött be, és megpróbált eligazodni egy mosdó felé. Talált is egyet a közelben, és belépett, kinyomta az ajtót, ami valójában elég nehéz volt, de az, hogy ő gyenge volt, szintén nem segített rajta semmiképpen. Lecsúsztatta magáról a könyvtáskáját, és belépett egy fülkébe, ahol elvégezte a dolgát, majd miután végzett, lehúzta a vécét.

Kilépett a fülkéből, és amint elfordította a mosdókagyló gombját, megszólalt a csengő, a diákok elmentek a nap utolsó előtti órájára. Gyorsan kezet mosott, hogy ne késsen el.

Kai a csengőszó hallatán beletolta a táskájába a papírt, és ezzel egy időben összegyűrte a papírt, de nem törődött vele. A tanároknak mindenképpen el kellett fogadniuk a dolgozatát, még akkor is, ha az szakadt, foltos vagy csak összességében rendetlen volt. Mindig ezt csinálta, néhány tanár kiakadt, amikor megkapta, de nem tehettek mást, mint hogy a szabályzatot követve osztályozták a dolgozatát a rendezetlen kinézete ellenére.

Kai egy darabig az ebédlőben maradt, és várta, hogy Finn visszajöjjön, mert valójában aggódott, hogy ha elmegy, kis barátja eltéved. Közel tíz perc várakozás után Kai vonakodva arra a következtetésre jutott, hogy talán egyedül indult el az osztályukba, és megpróbált megkönnyebbülni azzal, hogy azt gondolta, Finn már biztosan tudja az utat.

Kilépett az étkezőből, és a közgazdasági tanterem felé vette az irányt, amely a második emeleten balra volt. Egy rágógumit dugott a szájába, és rágni kezdte menet közben, de megpillantotta idegesítő nővérét, és a kedve elkomorult.

A nővére meglátta, és elmosolyodott, Kai tudta, hogy ez nem igazi, plátói merevséggel tartotta az arcát. A lány odapattant hozzá, és a férfi figyelte őt.

Magas volt, magasabb, mint a legtöbb lány az iskolában, de még mindig két-három centivel elmaradt Kai-tól. A haja barna volt, a mai stílusa hosszú fürtök voltak, amelyek a derekáig értek. Persze a haja valójában nem volt olyan hosszú, és hosszabbítással érte el ezt a kinézetet, de aki nem értett a hajhoz, az elhitte volna, hogy valódiak.

Az arca tele volt sminkkel, de nem volt elkenődve, sőt, egészen tisztességesen nézett ki. Kai megborzongott, ha arra gondolt, hogy a húga csinos. Vékony volt, ezért a crop top, amit viselt, kiemelte lapos hasát, a rövidnadrág pedig felnagyította hosszú lábait. A fiúk ráhajtottak, és nagyon is érthető volt, hogy miért.