Az Alfa Tulajdona

27.

Finnick Green

Fáradtan kinyílt a szemem, és egy ásítás hagyta el az ajkaimat, miközben gyorsan pislogtam, hogy kiismerjem a környezetemet. Kábultan próbáltam megmozdítani a kezeimet, hogy kinyújtózzak, de a derekam köré tekeredő nagy kezek miatt képtelen voltam rá. Automatikusan tudtam, hogy Killian az, pusztán az érzésből, ami végigfutott a testemen, és mosoly húzódott az arcomra.

Összerezzentem, ahogy megmozdítottam a lábam, és a fenekem úgy éreztem, mintha lángolna. Annyira fájt odalent, de ez némileg várható volt, de egy cseppnyi sajnálkozás sem volt bennem. A hátsó felem mellett, ami a legnagyobb fájdalmat okozta a tegnap esti szexuális eseményektől, ami miatt elpirultam, a nyakam is lüktetett. A nyakam jobb oldalán volt, a kezem felemelkedett, és megmarkolta a pontot, és bizsergés lövellt végig az egész testemen.

Az ujjaim végigfutottak azon a helyen, ahol szerintem Killian megharapott, és éreztem, hogy enyhe bemélyedések szúrják a bőrömet. Még mindig volt némi fájdalom, de furcsamód keveredett ezzel a furcsa élménnyel, amit nem értettem.

Óvatosan megfordultam a helyemen, összerezzentem a fájdalomtól a fenekemben, de csendesen elviseltem. Killiannel álltam szemben, a kezei még mindig körülöttem voltak, és halkan felnyikkantam, amikor szorosabbra fogta a szorítását, és közelebb húzott, amíg az arcunk talán három centire nem volt egymástól. Elmosolyodtam, a szemeim minden vonását szemügyre vették, a csukott szemétől kezdve az orrán át egészen a csukott ajkáig.

Hosszan tartó forróság volt a levegőben, de nem volt olyan intenzív, mint korábban, és úgy gondoltam, hogy ez talán azért lehetett, mert mi, "párosodtunk". Most inkább csak a közelében akartam lenni, az érintése mintha megnyugtatott volna, és olyan békés állapotban tartott, amiről nem is tudtam, hogy lehetséges.

Szégyenlősen odahajoltam hozzá, és enyhén megcsókoltam az ajkait, mielőtt hátrébb húzódtam és elvigyorodtam, ahogy az orrát összeszorította, az volt a legjobb dolog, amit valaha láttam. Újabb apró csókot nyomtam az ajkaira, és a szemeim meglepetten tágra nyíltak, amikor határozottan átölelt mindkét karjával, és elmélyítette a csókot, teljesen felébredve. Ziháltam, amikor elhúzódtunk egymástól, az arcom rózsaszínűre festve.

'Jó reggelt' - mondta, a hangja mély és rekedtes volt az ébredéstől.

'Jó reggelt' - válaszoltam halkan.

Szelíd mosoly súrolta az arcát, a szemei fáradtak voltak, de tele szeretettel, és ez megdobogtatta a szívemet, és túlpörgött.

'Szeretlek.'

Az arcom azonnal kipirult, ahogy visszagondoltam arra, amit Killiantól hallottam, mielőtt elaludtam. Nem voltam biztos benne, hogy jól hallottam-e a dolgokat, de esküszöm, hogy hallottam, ahogy ezt a szót mondta nekem. A szívem szabálytalanul vert, nagyon szerettem volna visszamondani neki ezt. Felemésztett, hogy kimondjam neki, és tudtam, hogy nem leszek képes visszafogni magam, és megtartani valami ilyesmit, amikor ennyire erősen érzek iránta.
A keze lustán felnyúlt, hogy ujjaival gyengéden végigsimítson a hajamon, ami kusza fürtökben állt a fejem tetején. Úgy tűnt, hogy a hajam világosabb barnára változott mostanában a nap miatt, és úgy tűnt, mintha élvezettel futtatta volna végig a kezét rajta.

Féloldalasan elvigyorodott, mielőtt lehajolt volna, és egy újabb csókban ragadta meg az ajkaimat, én pedig boldogan sóhajtottam bele, és hagytam, hogy a szemeim lehunyják magukat. Visszahúzódott, és a látókáim felpattantak, a szívem már attól is hevesen vert, hogy csak ránéztem. A szám kinyílt, hogy kimondjam azt a szót, de ő kinyitotta a száját, és megelőzött.

'Szeretlek' - mondta gyengéd és őszinte hangon.

A szívem ugrásokat tett, és a gyomrom megtelt, mintha pillangók lennének, ha ez tényleg igaz lenne, de csak olyan pontosan illett arra, amit éreztem. Az ajkaim széles mosolyra húzódtak, miközben a karomat a nyaka köré tekertem, és szorosan átöleltem.