Az Alfa Tulajdona

9.

Finnick Green

Kínosan belekortyoltam a gyümölcslevembe, a tekintetem Kai-ról Declanre siklott, miközben együtt ültünk az iskola könyvtárában. Úgy döntöttem, hogy iskola után maradok, hogy befejezzem a feladat egy részét, amit Mr. Tilling adott nekünk, miután visszatértünk az iskolába a kirándulásról. Egy PowerPoint bemutatót kellett volna készítenünk a tanult dolgokról, és azok összefüggéseiről azzal, hogy hogyan javíthatnánk a környezetünkön, vagy hogyan tarthatnánk meg úgy, ahogy van, egészségesnek. Ezt a társunkkal kellett volna megcsinálnunk - pirultam el magamban - az enyém Killian volt.

Az ujjaimat csavargatva arra gondolok, hogy ma reggel a legapróbb mosollyal mondta, hogy holnap dolgozunk a projekten, mivel neki dolga van, amivel elfoglalt. Lenézek, és szégyenlősen vigyorgok azon, hogy ragaszkodott hozzá, hogy segít nekem, és nem hagyja, hogy bármit is egyedül csináljak. Nem voltam itt sokáig, de valahányszor társultam valakivel, mindig rám bíztak mindent, bár nem bántam, mert hajlamos voltam jobban boldogulni egyedül, mégis elvártam valamiféle segítséget. A szívem pezsgett, mire észbe kaptam.

Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy milyen rideg volt többnyire mindenkivel szemben, a legtöbb dologhoz közömbösen viszonyult, és gondtalanul verekedett bárkivel, aki a legcsekélyebb mértékben is felbosszantotta, de amikor rólam volt szó, más volt a helyzet. Nem tudom, miért voltam ettől olyan feldobott, de annyira különlegesnek éreztem magam.

'Lehetne hogy ne?!' - üvöltött bosszúsan Kai Declanre, aki ártatlanul vigyorgott.

Elhessegetem a gondolataimat, ahogy Kai-ról Declanre nézek. Egymás két oldalán voltak, és Kai valójában matematikai házi feladatot próbált megcsinálni, de úgy tűnt, hogy gondjai vannak az odafigyeléssel. Mindig is így tűnt, amikor Declan volt a képben, és a ravasz pillantások, amiket Declan Kai-ra lőtt, csak bosszantották és összezavarták, amit Kai-tól nem láttam túl gyakran.

'Mit nem lehet, édesem?' - Declan nyávogott, amitől Kai füle lángra lobbant, én pedig szelíden még kisebb lettem kettejük között.

'Ne nevezz így' - dünnyögte Kai.

Declan az asztalnak dőlt, széles vigyorral az arcán, ahogy végigsimította az ujját Kai kezén, amely az asztalon feküdt. Kai mozdíthatatlannak tűnt, én pedig némán figyeltem a látványt, ahogy Declan közelebb lett volna Kai arcához, ha az asztal nem lett volna akadály.

'Ha nem ismernélek jobban, azt mondanám, hogy tetszik' - suttogta Declan olyan halkan és mélyen, hogy szinte meg sem hallottam.

A szemem csészealj nagyságúra tágult a megjegyzésének szexuális felhangja miatt, a tekintetem Kai-ra villant, aki vörös volt. Nyelt egyet, mielőtt kitépte a kezét Declan kezéből.

'Fogd be' – sziszegte.

Declan éppen válaszolni akart, amikor egy kéz megfogta a vállát, és félbeszakította, felnézett. Megfordultam, hogy megnézzem, ki az, és szinte azonnal mosoly ült ki az arcomra, ahogy felnéztem Killianra. Észrevettem, hogy Killian és Declan kizárólag egymást nézik, és úgy tűnt, mintha belső beszélgetést folytattak volna egymással, de ennek semmi értelme nem volt. Ettől függetlenül kissé bosszús lettem, hogy nem vett észre, és elfordultam, hogy duzzogva nézzem a papíromat.

Declan felállt, hogy elfoglalja a közvetlenül előttem és Kai mellett lévő helyet, és szabadon hagyta a széket, amin ült, hogy Killian leülhessen, ami mellettem volt. Nem figyeltem rá, mert gyerekes keserűséggel töltött el, hogy nem én voltam az első, akivel beszélt, vagy akire figyelt. Majdnem úgy éreztem, hogy felpofozom magam, amiért egyáltalán erre gondoltam. Nem jártam vele, és nem is gondoltam, hogy meleg vagyok, de Killian furcsává tette számomra a dolgokat.