,,Hozzátok haza este nyolcra!" Oszt éjfélre értünk oda. Mert menőzött a BMW-s srác, ami miatt behalt az autója és nem tudtunk hazajutni.
***
Ásvány - áldás vagy átok? Van olyan örökség, ami csábítóan hangzik-tűnik, ám valójában többet lehet veszíteni rajta, mint nyerni.
Ilyen például egy olyan ház öröklése, amin hatalmas adóság van. Ráadásul a ház lakhatatlan állapotban van.
***
,,Rágcsália sztár írója, legjobb sztorik elhozója: Ge-ro-ni-mo! Újságíró, főszerkesztő..." Jól vagyok, csak rám jött az 5 perc, az öt perces gyerekmese főcímdal éneklése. XD
***
Este van, este van. Ki-ki nyugalomban
Várja, hogy hazavigyenek. Az ovimban
Is csendvan, a játékok is alszanak
Kettyen a mutató este nyolckor, azután elhallgat.
Két kezembe támasztom kicsiny buksimat,
Így bambulok magam elé
És nem értem mi van...
***
Úgy tántorgok, mint részeg ember, pedig csak sötét van...
Ebben az a fura, hogy józanul úgy viselkedek néha, mintha berúgtam volna.
Lehet az alkoholista felmenők szokásait átvettem...?
***
,,Szép élet, k*rva élet, ennél szebb se lehet!
Csak az vesz b*szótárgynak, akinek megtetszel."
Ijj, ezer bocsánat!! Nem tudom honnan jött ez a baromság, de akkor is dúrvának találtam magamhoz képest.
***
Mikor két nő ül egy férfival a kocsiban és mind kioktatják és magyarázzak mit hogyan csináljon, merre menjen stb. Erre megszólal a sofőr:
,,Nem tudom észrevettétek-e, de én ülök a kormánynál"-Kinda Jucinak és Kuki nénjének.
Nem röhög!
Megtörtént eset alapján.
***
Nagymama:-Jajj, soha ne öregedj meg, mert olyan leszel, mint én!
Fiatal:-Miért, mama? Azt szeretné, hogy haljak meg fiatalon?
/Kuki nénje, mikor reggel anyuval és Babi nénjével arról beszélgetünk, hogy miért lesznek rendesek, rendszeretők az idősek./
***
*Sikít miután kopogás nékül berontott a szobába és észrevette Leot*-Neked van pasid! És hazahoztad!
-Neked is szia! -mondja Leo, és furcsálóan méregeti a kislányt, félig felé fordulva, félig a poszterek felé.
-Sis, van pasid!! De hogyhogy? Eddig sose volt. És most hazahoztad őt -mutat a fiúra, közben kikerekedett szemekkel az ágyon sokkban ülő nővérére néz.
-Ezt úgy mondod, mintha tilos lenne.-mondja Leo.
*Kislány kiszalad. Leo kérdőn a lány után, majd a szobában maradt személyre néz. Ő még mindig emészti az imént történteket, maga elé meredve.
***
Mi csak itt szépen meghalunk...
Megszületünk, növekedünk, tipegünk, majd néhány év múlva lelépünk...
Kötődünk, vagy nem. Szeretünk, vagy sem.
Csalódunk, haragszunk, bánkódunk vagy csak szimplán sírunk és vígasztalunk.
Esetleg örülünk, bár nem sokan tanultuk ezt meg.
Mosolygunk, kacagunk önfeledt, szóval egyszerűen boldogok vagyunk.
Szőhetünk nagy álmokat, tehetünk fontos dolgokat, változtathatunk sokat.
Akarhatunk, kérhetünk, szabadok is lehetünk... egy bizonyos pontig.
Tanulunk, tapasztalunk, rácsodálkozunk néha, az élet szép, ha...
Megtaláljuk az igaz szerelmet; olyanok vesznek körbe, akik viszont szeretnek, minden szükségletünk szerint megvan és dolgunk is van, célunk, tervünk...
Egy szóval: életünk.
#randomgondolatmenetegymosolyban ;)
***
-Majd szóljon, legyen szíves, a koleginájának, hogy este nyolcra tettük a megbeszélést!
-Rendben, igazgató úr.
-Tegnap megérkeztek az élelmiszer üzletlánc...
-Igazgató úr! -szalad ide egy munkatárs, még új lehet, nem tudja, hogy nem szabad ilyenkor zavarni az igazgatót.
-Mi történt? Mi ilyen fontos, fiatal ember?
-Igazgató úr, ez valóban rendkívüli figyelmet igényel... -kezdi lihegve, de az igazgató úr közbe vág.
-Ajánlom is, különben fegyelmi eljárást indítok ön ellen, fiatalember! -a munkatárs nyel egyet, mert tudja mit kockáztat, kicsit hezitál hogy mondja el mi történt. Már az izzadság cseppek is legördülnek az arcán, mikor folytatja momdandóját.
-A négyes raktár... -mondja remegőhangon.
-Nos, mi van a négyes raktárral? -kérdem, mert már haladnánk a következő napirendi pontra.
-Kérem, üljön le, hisz mindjárt elájul! -mondja szánakozva az igazgató az ifjúnak, majd odaszól egy titkárnőnek- Kisasszony, legyenszíves hozzon egy pohár vizet! -a nő bólint, majd elsiet. A zöldfülű addig helyetfoglal, de már nagyon remeg. Segítettem neki leülni, nehogy a padlón kössön ki.
-...leégett.
-Tessék? -néz rá az igazgató úr összevont szemöldökkel, majd kérdőn felpillant rám. A négyes raktár az én felügyeletem alá tartozik. És határozottan emlékszem, hogy tegnap teljesen ép volt. Legalábbis délután úgy láttam munkából hazaindulva.
-Tegnap este..., mikor a-az éjszakai műszak el-elkezdődött...néhány tini lógott b-be a ra-rak-raktárakhoz.-liheg tovább dadogva. Közben megérkezik a pohár víz, és iszik pár kortyot. Az igazgatóval váltunk pár mondatot. Nem értjük hogy nem tudtunk meg erről tegnap éjjel semmit.
-A fiúk Molotov-koktéllal dobálták meg az épületet, és pár az ablakokat betörve pont a gyúlékony árúkra estek.
-Erről miért nem tájékoztattak akkor?!
-Mert az áramot le kellett kapcsolni -kezdi, de látszik, hogy kissé nincs tisztában mit hogy hívnak. Vagy, hogy egyáltalán mi lett volna a helyes tenni való. -És előbb a tűzóltókat és a rendőröket hívtuk ki, aztán...
***
Nekem biztos hiányoznak a gimis diáktársaim. Akár merre járok, azt hiszem, hogy látok egy ismerős arcot. Aztán rájövök csak rá emlékeztet, de nem ő az.
Kivéve 2021.08.29. vasárnapját, mikor reggel sétálok nyolc körül a keletiben és egyszínű pólójú csapatok mennek a harmadik vágány felé. A sárga pólósok közt megláttam leghátul két mankóval lépkedő Gergőt, a volt angolos és emelt magyaros csoporttársam. (A lila pólós csoport, a legvégén, mivel szivárvány szineit alkotják a csoportok, sétált két srác kézenfogva.)
Megfájdult a szívem, ő is megy gólyatáborba, pár napja, pénteken G is kitette instán a napjába, hogy már ott is van a gólyatábor helyszínén.
Eddig nem bántam annyira, hogy nem megyek. Kell a védettségi, az nekem nincs, eddig nem kellett, és úgy voltam vele, hogy 23k-t nem fogok rászánni a GT-re (gólyatábor röviden).
Amúgyse olyan jó a szállás, macera a lejutás, a plusz költségekkel simán felkúszik akár 30k-ra is az egész kiruccanás.
De azért rosszul esik, hogy kimaradok, megint.
*Visszaemlékezés a kilencedikes osztálykirándulásra és az összes sulis programra, amire nem tudtam elmenni, de nagyon akartam.*
***
Ha ezt nem bírod, akkor hogy fogod a többit bírni?👀 Ez még csak a küszöbe annak, ami ezután következni fog, sokkal nagyobb dolgok várnak rád. Úgyhogy ne sírjon a szád, hanem szedd össze magad és erősödj meg!! GYERÜNK!!!
***
,,GARÁZS, NE ÁLLJ ELÉ!" Ez nem tudom miért volt olyan nyomatékot hagyó emlék... De leírtam. :)
***
Ma láttam (volt német tanárom) Noémit a csepeli sparban. 2021.08.29. vasárnap Hiányzik az LKG! :(
***
2021.08.30. hétfő
Fekete pulcsi-hatás: ha rajtam van, akkor nincs hideg és nem esik az eső. :)
Interpretáció:
Gyűlölöm azt, ki egész nap henyélve ócsárol melósokat s csak kefélne. De kedvelem azt, ki szorgalommal becsülettel végzi dolgát, az dicsőül meg.
Ismét bocs, de ez így jött, dühös voltam.
***
Az épülő stadion mellett, az ötsávos főúton keresztül, a Csepeli-hídon át kevés utas szeli velem együtt át a Dunát.
/Nyár búcsúzó, meló utsó nap 2021.08.31. k/ H7 pótlóbuszon
***
Akár lehetnél szép is... 2021.09.02. 1:21 csütörtök
Annyira bírom ezeket a random, sehova se tartozó foszlányokat. XD
***
2021.11.02. kedd (random történt, amit most raktam össze a fejemben)
-Nyugi! Csak kicsit szarul vagyok -mondta, miközben a fegyvert kibiztosította és a halántékához emelte Fifi.
-Ne tedd! Most komolyan?! Ilyen könnyen feladod?? -kérdezte széttárt karokkal kétségbeesetten Zozo. -Annyi mindent megéltünk, olyan sok gödörből kimásztunk már, és te most kajak itt akarod feladni?? -akadt ki és tartott egy pillanatnyi hatásszünetet, várta a reakciót. De az csak egy szemlesütés volt, elfordította Fifi a fejét, leeresztette a pisztojt. Nem akarta látni a hozzá legközelebbi ember szenvedését.
Főleg azért nem akarta, mert miatta szenvedett. Ő okozta Zozonak azt a sok fájdalmat.
Pedig Fifi csak meg akart szabadulni a gondjai forrásától: saját magától.
-Ezekszerint ez másokra is kihat.
-Hogy öngyilkos akarsz lenni?! Naná! Mégis mit képzelsz!? - összevissza vette a levegőt Zozo és hevesen gesztikulált.- Mikor fogod már fel végre, hogy fontos vagy nekünk, Fifi?!? Ez nem valami vicc, hogy egyszer vagy párszor elmondod, aztán ennyi. Ezek súlyos szavak.
-Miért?
-Mit miért? -nézett a lányra értetlenül a fiú. -Most komolyan azt kérdezed, hogy miért vagy fontos nekünk? A BARÁTAIDNAK?!! EMBER, HÁT MIKOR JUT EL VÉGRE AZ AGYADIG, HOGY MI NEM CSAK HAVEROK VAGYUNK?!! ÉS AGGÓDUNK ÉRTED!! A ROHADT ÉLETBE MÁR!!
-Ne ordíts, úgy csak fölöslegesen kifárasztod magad. Nem mintha most nem pazarolnád a szavaid. Már rég eldöntöttem. Tudom mit akarok.
-Most meg itt sajnáltatod magad. Hát szép! Ezt nem hiszem el! Eldobom az agyam, az egészet csak figyelemfelkeltésre használtad?
-Nem. Pont leszarom, hogy...
-AKKOR MEG MI A FRANCÉRT NEM VAGY KÉPES NORMÁLISAN VISELKEDNI?!? ITT JÁTSZOD AZ ÁLDOZATOT, MIÓTA ELOLVASTAD AZ ANYEGINT ÉS AZT HAJTOGATOD FOLYTON, HOGY ,,JAJJ, ÉN CSAK SPLEENES VAGYOK, HIDEGEN HAGY AZ ÉLET, AZ ÚGYIS MULANDÓ". -mondta Zozo macskakörmöket rajzolva a levegőben és a mondandoja végét gunyoros hangsúllyal.
Fifi csak sóhajtott egyet, megforgatta szemeit, miközben hátraszegte fejét, hogy az égre nézzen.
Hideg volt, párás és ködös idő. A kocsi lámpiái élesen világították meg a lány arcát és ezzel még ridegebbé festették egész alakját. Bőre sápadtabbnak tűnt. Szeme a megnem értett ember érzéséről árulkodott.
-Menj haza. -szólt végül Fifi a hosszú percekig tartó farkasszemezés után. Az arca komor maradt. Térdig érő, sötét színű, kigombolt kabátját fújta a hűvös szél, ahogy a lány kócos hosszú haját is. -Menj haza, Zozo! -szólt rá a srácra ezúttal eréjesebben. Legalább volt valami érzelem a hangjában. Megremegett.
Ezután egy lövés hangja miatt károgva reppentek a levegőbe a varjak. Mitha rémületükben szét akarták volna híresztelni a halálhírét.
A vér folyt...
-,,Egy ember halt meg itt..." -idézte egyik barátja színpadi monológjának utolsó mondatát folytott hangon Fifi.
Az, a drámában komikus volt, itt tragikus.
***
Én, mint Hamupipőke...
,,Nem azért jössz haza, hogy takaríts."
,,Miért egyedül csinálod? A lányok nem segítenek? A házimunkát ne csak te végezd! Vond be a kocsiket is! Nekik is meg kell tanulniuk."
,,Oszd le a feladatokat! Te most csak felügyeled őket, most ne csinálj semmit, hanem csak irányítsd a kicsiket!"
,,Te vagy itt a felnőtt, neked kell a vezérnek lenned!"
,,Mutass példát nekik!"
,,Csináld meg rendesen!"
,,Ez csak hiszti és kifogás! Ezt nem akarom hallani!"
,,A trehányságot és a lustaságot nem szeretjük. Lehet, hogy Sopronban megcsinálhattad azt, hogy tessék-lássék munkával kiszúrtad a szemüket. De mi ezt nem fogadjuk el."
,,Most ne zárkózz be! Hanem mondd el mit gondolsz! Hahó! Föld Pannának! Hallasz? Reagálj valamit! Mondj valamit! Bármit, csak szólalj meg végre!"
,,Tudom mire gondolsz. Az arcodra van írva minden."
,,Ha ezt így folytatod keserű sorsod lesz. Bele fogsz betegedni."
,,Azt ajánlom, hogy keress fel egy pszichológust, ő talán tud rajtad segíteni, mert így bele fogsz betegedni."
,,Tudom, hogy az a barom elcs*szte a gyerekkorodat, de viselkedj már normálisan! Nem látod, hogy a húgod mennyire szabad? Őt nem amortizálta le az az idióta, már bocsánat. Te is lehetnél ilyen szabad, ha nem nyomorított volna meg az a köcsög. De te minuszból indulsz miatta. Nem tehetsz róla."
Néhány mondat, kisebb-nagyobb ,,tőrök", amik a szívembe szúródtak. Mindenkinek vannak ilyen sebei.
A kérdéseim csak azok: akarod, hogy begyógyuljanak ezek a sebek jól? Hogy helyre állj? Hogy ,,normális" legyél? Teszel is érte?
***
Egy gondolat kavalkád ért véget most újra,
Elköszönök tőled, mielőtt jönne még egy ,,tortúra".
Ne szomorkodj, jó kívánság nélkül nem hagylak én itt:
Békesség, jó szerencse, kegyelem legyen veled, no még mi?
Legyen szép napszakod! Vidám heted, szereteted is!
Csodáld meg a természetet! Itt a vége: Tschüss!