Hajnali kettő. Gondolom mindenkinek megvan az az érzés, amikor csak forgolódsz az ágyban és nem bírsz aludni. Azt pontosan nem tudod megfogalmazni hogy miért nem jön álom a szemedre, lehet hogy egyszerűen nem vagy annyira fáradt vagy pont hogy olyan fáradt vagy hogy már elaludni sem tudsz. De esetleg az is lehet, hogy gondolatok hada cikázik a fejedben és ezek nem hagynak aludni, pihenni.
Igen, pontosan ez volt velem is.
Az ablakon teljesen le volt húzva a redőny, csak egy nagyon kis fény volt a szobában, amit az éjjeli lámpa adott. Shawn szorosan ölelő karjai között fekszem, és hallgatom ahogy alszik és néha néha hangosabban veszi a levegőt.
Pár napja bejelentkeztem a nőgyógyászomhoz és ma volt meg az ultrahang, hogy megbizonyosodjon róla hogy tényleg terhes vagyok-e. El vittük neki azt a pár tesztet amit itthon csináltuk, és azok nem hazudtak.
Kisbabánk lesz.
Ez egyszerre félemlít meg és tölt el izgalommal. Olyan érdekes ahogy egy új ember fejlődik benned, ahogy egyre nagyobb lesz a pocakod. Izgalmas hogy vehetsz neki kis ruhákat, macit, játékokat, cumit és a többi szükséges eszközt.
Igazából ahogy kiszabadultunk az orvostól mind a ketten euforikus hangulatba keveredtünk. Jó kedvünk volt, mert már teljesen felspanoltuk magunkat hogy végre egy teljes család lehetünk, és végre ez meg is valósul.
- Mi a baj? Miért nem alszol Édesem? - Shawn rekedtes reggeli hangja hasított bele a levegőbe.
Felé fordultam, és az egyik kezemet az arcára raktam.
- Nincs semmi baj, csak a mai napon gondolkodtam. - mosolyodtam el.
- Értem Bébi, de azért jó lenne ha pihennél. Jót tenne a babának. - cirógatta derekamat.
- Így is tudok majd egész nap pihenni, ahogy ismerlek nagyon úgysem fogod hagyni hogy bármit is csináljak. Bár ez nem mintha baj lenne.
Kisfiúsan elmosolyodott majd lehunyta szemét.
- Jó éjt Édes. - nyomott egy puszit a számra.
Felsóhajtottam és én is lehunytam a szememet.
•••
Reggel egyedül ébredtem. A redőny már fel volt húzva, Shawn helye pedig bevetetlenül volt mellettem. Már javában reggel, sőt már lehet hogy délelőtt is lehetett ugyanis a nap elég erősen sütött be az ablakon.
Az első illat amit megéreztem a rántotta illata volt, amit most egyáltalán nem kívántam. De érdekes volt, hiszen nem volt tőle hányingerem, egyszerűen csak fintorogtam egyet és túltettem magamat a dolgon.
Lassan felültem az ágyban, majd letettem lábaimat a szőnyegre és felálltam. Kicsit meginogtam a hirtelen felállástól, de egy pár másodperc után már nem láttam fekete pontokat mindenhol.
Óvatosan elindultam lefelé a lépcsőn, mire megpillantottam Shawnt aki a tévé előtt ette a reggelijét.
- Jó reggelt Édes. - jött oda elém és segített leülni a kanapéra.
- Jó reggelt. Shawn nem mozgásképtelen vagyok hanem terhes. Mozogni tudok, csak nehezet nem szabad emelnem és alkoholt innom. Tényleg este borozunk egyet?
- Emma Szívem. Most mondtad hogy nem írhatsz alkoholt.
- De az orvos is megmondta hogy egy pohártól nem lesz semmi bajom. A babának sem árt.
- Rendben legyen, de csak most az egyszer - sóhajtott.
- Köszi. - mosolyodtam el szélesen, majd lehúztam magam mellé. - Mi a tervünk mára?
- Úgy igazából semmi. - feküdt le mellém - Csináljuk azt mint a többi nap. Írjunk dalokat este meg filmet nézünk. Vagy valamit főzünk együtt. - vonta meg a vállát.
- Fel kellene hívnom Karenéket.
- Rendben Édes, ahogy te látod jónak. Meg is hívhatnád őket ide. Most úgyis nyár van, Liyahnak sincs suli. Mit szólsz hozzá? - súgta a nyakamra.
- Én benne vagyok. Na de akkor nekiállok ebédet főzni.
Felkeltem mellőle és elindultam a konyha felé. Kinyitottam a hűtőt, majd a fagyasztót és meglepetten láttam hogy szinte mindkettő üres volt. Jó azért ez túlzás, hiszen volt benne pár dolog. Ilyenek például hogy savanyúság, sajt, paradicsom. És hasonló dolgok. De hús nem nagyon volt itthon, úgyhogy szerintem rendelni fogunk.
Vállamat megvonva ültem le az egyik bár székre, és telefonomat elővéve hívtam fel a Mendes család tagjait.
- Sziasztok! - köszöntem a telefonba, miközben hallottam ahogy Karen mindenkit oda hív.
- Hello.
- Szia.
- Na milyen az új lakás? - kérdezte Aal.
- Jézusom, valami mesés. Igazából még kicsit nagy kettőnknek, de van benne egy hatalmas kert, zeneszoba, kettő hálószoba, nappali, konyha. Meg persze kettő fürdőszoba. Ja és persze nem is Shawn lenne, ha nem emeletes házat választana. Úgyhogy remélem hogy majd nem töröm ki a lábamat. - nevettem. - És ott milyen az élet?
- Jaj drágám, mi csodálatosan elvagyunk itt Kanadában. Az igaz, hogy hiányoztok de majd ti is jöttök ide, meg mi is megyünk hozzátok. - mosolygott Karen. Hallottam a hangján.
- Ha szeretnének, és persze időtök is engedi, akkor gyertek hozzánk. Fizetünk mindent amit kell, tényleg ezen ne stresszeljetek, Shawn mondta hogy mostanában egy kicsit kiköltekeztetek.
- Igen, egy kicsit telhetetlenek voltunk. Most próbáljuk összeszedni magunkat. - nevetett Manuel.
- Viszont én most leteszem, ugyanis jön a fiatok felém. Akkor még megbeszéljük hogy mikor gyertek. Sziasztok. - köszöntem el, majd tőlük is hallottam ahogy elbúcsúznak, majd leraktam a telefont.
- Na mi a helyzet te helyes kanadai? - öleltem át a nyakát, ugyanis előttem állt meg.
- Hiányzol. - suttogta, majd fejét beletemette a nyakamba.
- De hisz itt vagyok Édesem. - mosolyogtam. Olyan cuki volt, ahogy karjai védelmezően átöleltek. Éreztem meleg szuszogását a nyakamnál.
- Tudom, de mégis olyan mintha már teljesen más lennél. - remegett meg a hangja.
- Jézusom Shawn, nézz ide. - próbáltam fejét felhúzni a kulcscsontomról, de helyette hogy engedte volna, ahelyett még jobban belefúrta fejét. - Hé, ugyan úgy szeretlek mint eddig, oké? Lehet azért érzés úgy, mert ezután egy kicsit tényleg megváltozik pár dolog, de hiszen hé ez az élet rendje. Azért lesz minden más mert gyermekünk lesz. Én attól függetlenül ugyan itt leszek, figyelni fogok rád és napról napra egyre jobban beléd szeretek. Látod? Ezért van az ujjamon ez a gyűrű. Megígértem neked, hogy gondodat viselem, és szeretlek a végtelenségig. Nem hülyeségből kérted meg a kezemet és én nem hülyeségből mondtam igent. - ekkor már engedte felemelni a fejét, így hát kaptam az alkalmon és letöröltem pár könnycseppet az arcáról.
- Szeretlek. - sóhajtotta, majd ráhajolt ajkaimra és elkezdte őket kényeztetni. - Összebújunk?
- Persze! - ahogy kimondtam, úgy kapott fel a székről és mentünk fel a hálóba. Ahogy felértünk óvatosan letett az ágyra, és mellém mászott. Bekapcsoltuk a tévét majd azon megnyitottuk a netflixet.
Kinéztünk egy vígjátékot, így azt elindítva élveztük egymás társaságát. Keze egyfolytában a hasamon volt, és hüvelykujjával simogatta a pocakomat. Igaz még lapos volt, de elég volt csak nekünk tudni hogy van benne egy kis pocaklakó.
Egy húsz perc telhetett el a filmből amikor arra lettem figyelmes hogy Shawn elaludt. Figyeltem kisimult vonásait, és azon elmélkedtem hogy milyen szép gyermekünk lesz majd. Remélem az ő göndör haját örökli majd, illetve az arca formáját. Azt is remélem hogy lányunk lesz, mert akkor férfiak ezrei fejét fogja elcsavarni, de ha esetleg fiú lenne az sem baj hiszen akkor majd a lányok fognak utána futni.
Közben elgondolkodtam hogy miért hihette azt hogy megváltoztam. Próbáltam úgy viselkedni vele ahogy eddig, és mivel semmit sem csinált ezért másképp nem is bánhattam vele. Ugyan úgy szeretem teljes szívemből, odavagyok érte egytől egyig. Igazából nem is baj hogy nem csinálunk olyan nagyon fontos dolgokat. Ezeket az időket legalább a kapcsolatunk fejlesztésére illetve fenntartására fordíthatjuk.
Sziasztook! Remélem tetszett ez a kis rész. Amíg nem hozom a következőt addig vigyázzatok magatokra.
Petra ❤️